A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

TROGMAYER Ottó: Ötven év múltán

Ötven év múltán kalmazásban. Közülük Vicsaynét az Oncsa terhére alkalmazták; szellemi szükségmunkásként még két munkaerőt foglalkoztattak (Szabó Ilona, Takács Ilona). Mindketten tanítónői oklevéllel kezükben, kénytelenek voltak ilyen ,,állásokat" vállalni. Érdekes, hogy ugyanebben az évben múzeumfejlesztésre összesen 1334.16 P-t fordíthattak, és jellemző, hogy ebből az összegből 3 P jutott a néprajzi gyűjtemény fejlesztésére. Móra Ferenc tehát nem egészen ok nélkül hadakozott a Kultúrpalota kiadásainak szerinte tervszerű, évről-évre történő csökkentése ellen. Madarassy Lászlónak, a Néprajzi Társaság elnökének 1931-ben, február 11-én máris arról panaszkodott, hogy kimerült a hitele, elfogyott a pénze. (Facsimile-ként közölve a Népművelés 1954. március havi számában.) Mennyivel könnyebb ma a szegedi Móra Ferenc Múzeum helyzete. A felszabadulás itt is felszabadulást jelentett, elsősorban azzal, hogy a két intézmény 1950-ben elválhatott egymástól. A kettéválás után mind a Somogyi Könyvtár, mind a múzeum, sajátos funkcióikkal, önálló költségvetéssel, különálló intézményekké lettek. Mindkét intézménynek külön tudományos gárdája van. A Móra Ferencről elnevezett múzeumnak ma négy tudományos, két állományon kívüli tudományos dolgozója van, akiknek számát két restaurátor, hivatalsegéd, takarítónő és nyolc teremőr egészítik ki. 1954. évi költségvetésünk összege 330.690 Ft-ra rúg. Külön kell megemlékeznünk népi demokráciánk nagy-nagy ajándékáról. Már Móra Ferenc panaszolta, hogy a Kultúrpalotában nincs egy tenyérnyi hely, ahol ne volna könyv vagy valamilyen múzeumi tárgy. A ,,pántlika-kimérés" épülete kevésnek bizonyult a 170.000 kötetnyi könyvanyagnak és a régészet, néprajz, természetrajz, várostörténet, képzőművészet és éremtár összegyűjtött „ encsöm-bencsöm "-jeinek. Az elmúlt évben, 1953. december 31-én 104.952 db tárgyat tartottunk a Móra Ferenc Múzeumban nyilván, amelynek számát a még leltározatlan várostörténeti (kb. 3000 db) és éremtárt (kb. 26.000 db) fogja leltározásainak során növelni. Ebből kiderül az is, hogy ma, vidéki viszonylatban, Magyarországon a szegedi múzeum állománya a legnagyobb! A tarthatatlan állapoton kormányzatunk segített. Ebben az évben (1954) már folynak a múzeum bővítési munkálatai. Másfélmillió forinttal az épület mai homlokzatát 59,80 m-ről 80,80 m-re szélesítjük, és további 6,3 milliós hitelkerettel két szárnyat építettünk a két intézmény részére. A Tisza vonalával párhuzamosan épülő két szárnyakkal, árkádokkal egybefoglaljuk a város egyik műemlékét, a szegedi vár maradványát. Ezt fegyvertári kiállítás vagy várostörténeti kiállítás részére fogjuk felhasználni. Az árkádok alatt helyezzük el Szeged köveit. Közöttük román koriakat, amelyek mindennél beszédesebben bizonyítják, hogy Szeged városa már az Árpádok korában fennállott. A szárnyépületek közül a hosszabbikban (71 m) rendezzük meg kiállításainkat. Régészeti anyagunk valóban olyan gazdag, hogy a történeti korok egymásutánjait méltó kiállításban tárhatjuk a tanulni vágyó dolgozók elé. — Néprajzi kiállításunkat 1951-ben le kellett bontanunk, hogy annak anyagát számba vehessük, és helyén tudományos raktárt rendezzünk be. Nem utolsó sorban azért is, mert korszerűtlen volt. Most lehetőség nyílik, hogy újszerű kiállításban mutassuk be ennek anyagát, Szeged városának és környékének mindennapi életét. A meglévő Fehértó élővilága c. kiállításunkat új helyen állítjuk fel, s ma a Horváth Mihály utcai üvegcsarnokba szorult képzőművészeti képanyagunkat az épülő épületszárny második emeletén, felülről világított képtártermekben tanulmányozhatja Szeged dolgozó népe. Ugyanakkor nem fogunk megjéledkezni haladó eszméket terjesztő nagy szegedi irodalmárainkról sem: Reizner János, Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, József Attila, Pósa Lajos és a többiek emlékének külön teremben ,,Emlékszobát" állítunk. Nem utolsó sorban lényeges, hogy kisegítő üzemeinket modern felszereléssel állítsuk fel. Restauráló, preparáló, asztalos, lakatos, fotóműhelyeket rendezünk be, s ezek közül nem fog hiányozni egyik fontos helyiségünk, a savazó kamra, ahol az egészségre ártalmas, veszélyes gázok felhasználásával konzerválhatjuk tárgyainkat. Természetesen ezt a helyiséget megfelelő védőberendezésekkel látjuk el. Nyugodtan sósavazhatunk, szénkéneget használhatunk stb. Mindazokat, amelyeket Móra Ferenc annak idején sokszor hiányolt, követelt, mai kormányzatunk megadta. Hiába kérte Móra Ferenc az épület megnagyobbítását, kéréséből mindössze terv lett, s a tervet pedig belepte a por. Kormányzatunk tervére azonban nem rakódik pókháló: íme, a kérés máris valóra válik, mert folynak az építkezések. Szorgos munkáskezek, gépek dolgoznak a Közművelődésnek címzett díszes épületen, s nemsokára a Tisza-parti Kultúrpalotában, megnövekedett szárnyaiban új kiállítási helyiségek sorakoznak.