A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

girlandokkal (2. kép 7),

46 illetve fogaskerékkel mintázott rovátkasorokkal ('rádlis') díszített típusok alkotják.

47 A vizsgált mintában a fogaskerékdíszítés minden esetben a befésült girlandmotívumok kiegészítő díszítéseként fordul elő, a bepecsételések háromszög alakúak (2. kép 14). A magyarországi fekete korsók díszítése alapvetően kétféle. Egyrészt képviseltek a karcolt, fésűs hullámvonalak, girlandok, benyomott pontkörök és rovátkolt sorok (GEREVICH 1966, 12. kép 2; GÁL 1985, 9. t. 1; HATHÁZI-KOVÁCS 1996, 34. kép 7; KOVÁCS 1998, 8. kép 3-12; KOVÁCS 1984, 21. kép 1, 24. kép 1-10), másrészt a sikált, geometrikus, általában egyszerű függőleges vagy vízszintes vonalak, ferdén besimított felületek (GÁL 1985, 8. t. 7-8). Az előbbi díszítőtechnika elsősorban a dunántúli lelőhelyek anyagát jellemzi, míg az alföldiek inkább sikált díszűek (KOVÁCS 2002, 249).

48 A redukált égetésű, szürke és szürkésfekete korsók és kanták széleskörű magyarországi elterjedését a kutatók többsége a hódoltság korához köti, de eredetét illetően megoszlanak az álláspontok. Holl Imre véleménye szerint, a törökkel való együttélés eredménye a feketeedény-égetés, míg Domanovszky György a hódoltság utáni időszakra teszi a magyar feketekerámia kialakulását (DOMANOVSZKY 1968, 52). ifj. Fehér Géza ugyan nem foglalt egyértelmű állást a török eredet mellett, de vallotta az időbeli és topográfiai egybeesést (FEHÉR 1959, 124). Sarosácz György a mohácsi feketekerámiát egyértelműen balkáni-szláv eredetűnek tartja, és véleménye szerint a Mohács térségében 1526 előtt készített redukált égetésű korsókat, a török megszállás elől hazánk területére menekülő szerbiai, és boszniai lakosság közvetítette (SAROSÁCZ 1972, 80-83). Szabadfalvi József ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy a feketeedények eredetében a külső (balkáni) hatás nem játszott meghatározó szerepet csak az egyes edényformák és díszítőmotívumok időszakos esetleg végleges meghonosodását segítette elő. Érvként hozta fel egyrészt, hogy a középkor végén a feketekerámia Kelet- és Közép-Európa szerte elterjedt, jelenlétét nem lehet csak a Balkánra vagy Magyarország területére szűkíteni, másrészt, a helyi magyar kerámia jellemző díszítőtechnikája a csiszolás, míg a balkáni redukált égetésű anyag inkább díszítetlen vagy karcolt felületű (SZABADFALVI 1986, 10). A feketekerámia hódoltság korát megelőző készítési idejét a pénzzel keltezett cserépedények is bizonyítják. E szerint az ország déli, illetve alföldi területeiről 1520-as és 1530-as verésü érmékkel záródó pénzleletes darabok kerültek elő (PARÁDI 1963, 225; MÉRI 1954, 35. t. 5). Több kutató is vallja, hogy ezek a korai edények a Balkánt meghódító török elől északra húzódó legkorábbi délszláv népcsoportok emlékanyagaként értékelhetők (SAROSÁCZ 1972, 83; PUSZTAI 1999, 476^477; TOMKA 2002, 301), és az országrészekhez kötött eltérő előfordulási arányok és díszítőtechnikai különbözőségek lényegében etnikai okokra vezethetők vissza (PUSZTAI 1999,477 478; GERELYES 1991, 29). A korabeli dél-alföldi kerámiaegyüttesek

49 alapján valószínűsíthető, hogy a helyi készítésű feketekerámia magyarországi megjelenésében a balkáni népesség fazekastudományának szerepe, a már meglévő technikai tudás kiteljesedésében, valamint az új stílusú díszítőeljárások és formakincs elterjesztésében határozható meg. Az említett dél-alföldi lelőhelyeken előkerült nagyobb mennyiségű redukált égetésű edénytöredéket egy tágabb értelemben vett fekete edényt égető helyi fazekasműhely(ek) jellegzetes termékeiként értékelem. Jelentős számban tartalmaz a leletegyüttes téglavörös színű, folyadéktároló edényként meghatározott töredékeket.

50 Közös jellemzőjük a homokos soványítás, az érdes tapintás, törésfelületük gyakran szürke színű.

51 Többnyire díszítetlenek, de előfordul a külső edényoldalon alkalmazott, egymással párhuzamosan körbefutó karcolt vonaldíszítés,

52 valamint a mázazás. Egy esetben a belső 46 Ltsz.: 2002.53.127.1., 7. 47 Ltsz.: 2002.53.48.5-6. 48 Ez a területileg jellemző díszítőtechnikai kettősség a népi kerámia feketeedényein is jelen van. A dunántúli, így a mohácsi jazekasközpont fekete cserepein meghatározóak a szürke tónusú, bekarcolt fésűs hullámvonalak, girlandok és a rovátkolt díszítések, addig a nagyobb alföldi központok (Szentes, Mezőtúr, Nádudvar, Tiszafüred) feketeedényei csiszoltak és mintába simítottak. 49 Hódmezővásárhely-Otemplom, Hódmezővásárhely-Bocskai utca. 50 A magas arányszám nem véletlen, hiszen a vörösre égő, magas vastartalmú agyag alkalmas leginkább fennálló edény készítésére (KRESZ 1960, 329). 51 Ltsz.: 2002.53.20.1-9., 23., 37., 40., 47.1-2., 56-57., 60.1-2., 92.1-8., 158. 52 Ltsz.: 2002.53.41., 46.1-2., 84.