A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

felületet színtelen máz borította,

5ó két edénytöredéknek pedig mindkét oldalát mázazták.

1,4 Előkerült egy mázatlan, külső oldalán felfényezett oldaitöredék. ameiyet formai alapon ehhez a csoporthoz soroltam/

3 Külön csoportot alkotnak a visszakarcolt, festett technikával díszített edények töredékei.

55 A díszítőeljárás — a vizsgált együttesben — világosbarna és téglapiros anyaggal párosult. Az edények általában jó kidolgozásúak, vékony falúak, több esetben belső oldalukon mázzal borítottak,

51 a máz színe zöld vagy annak árnvalata. A külső felületen alkalmazott diszííés egységes stílusú: jellemzőek az összefüggő vörösbarna vagy piros engobe-ba karcolt pikkelyminták és egyenes vonaldíszek. Az eredeti nyersanyagig kiszedett felületen az agvag eredeti színe tűnik vissza, ami egyfajta plasztikusságot kölcsönöz az edényoldalnak. A visszakarcoíás önálló díszítésként nem jelentkezett, többnyire az egymással párhuzamosan körbefutó, engobe-baí festett egyenes- vagy hullámvonalkötegek kísérő dísze (4. kép A-5).

58 Az ornamentika, mint általában a fennálló öblösedények esetében, az edény tonnáiához igazodott, leghangsúívosabb az edény váll- és hasvonalán. Az edények alsó harmada többnvire díszítetlen marad. Hasonló eliárással díszített edényeket számos 16-17. századi lelőhelyről ismerünk (GARÁDY 1944. 32. kép; HORVÁTH-S1MON 1996, 445, 66. kén 1; GÁL 1985. 86, 7. t. 4; LAJKÓ 2002, 3. ábra; LÜKÖ 1940, 160; KOVÁCS 2001a, 12. kép 2; KOVÁCS 1991, III. 6), de fontos kihangsúlyozni, hogy a dunántúli lelőhelyek anyagából szinte teljesen hiányoznak az ilyen díszítőtípusú edények. A visszakarcolt díszítőtechnikához hasonlóan együtt kerülnek bemutatásra a vizsgált minta faltöredékei is, melvek típusbesoroíása többnyire problémát jelentett. Formai szempontból két nagy csoportra bonthatók: a lapos szalagfülekre (2. kép 5),

39 valamint a kisebb méretű hurkafűickre. A hurkafüiek téglapiros színűek, homokos soványításúak, díszítetlenek, egy töredék alsó harmadában sárgásbarna mázzal borított.

00 A szalagtülek függőleges állásúak, téglapirosak és világosbarna színűek, feketére égetett tültöredék nem került elő. Szélességük 2,5-6,8 cm, vastagságuk 0,7-2,3 cm között változik. A szalagfülek egy része lapos, kisméretű, gyakoribb a hosszanti hornyoiattal tagolt, nagvmeretü aszimmetrikus átmetszem típusok előfordulása. A szalagfüiek lehetnek egyszer, esetleg kétszer lyukasztottak,

01 általában díszítetlenek, de találtam példát mázbevonatos,

02 valamint vörösbarna engobe-festéses

05 díszítésre is. Tálasedények A néprajzi terniinoiógia alapján a legegyszerűbbnek a tálasanyag felismerése és osztályozása bizonyult. A leletanyagban a tálakhoz, tányérokhoz tartozó töredékek az ásatásról származó összes töredék 10%-át képviselik. A csoporton belüli altípusok meghatározása elsősorban a peremátmérők nagysága alapján történt, illetve ahoi arra lehetőség nyílt, egyéb kritériumokat is figyelembe vettem.

04 Legnagyobb számban a tálak fordulnak eíő. a tányérok és a nagytálak aránya ehhez képest jóval kisebb. Az előre megadott kritériumoknak megfelelően — a kistányérra nem találtam példát. A vizsgált mintát a gyorskorongon készített, homokkai, őrölt kerámiával soványított, anyagukba fehérre és vörösre égetett töredékek jellemzik. Redukált ége53 Ltsz.: 2002.53.50. 54 Ltsz.: 2002.53.49., 156. 55 A népi fazekasság termékei között nem ritkák a mázatlan, téglavörös színű, külső oldalukon felfényezett korsók és kanták. A dél-alföldi területen nem jellemzőek, de a környékbeli fazekasközpontokban, így Kalocsán jelentős számban készültek ilyen folyadéktároló edények (KRESZ 1991, 27). 56 A típusbesorolásra alkalmas töredékek alapján megállapítható volt, hogy ez a díszítőtechnika a fazéktípusú és jólyadéktároló edényeken egyaránt megjelent, így tárgyalásuk együtt történik. 57 Ltsz.: 2002.53.131.7., 69.1-4. 58 Ltsz.: 2002.53. 18., 67., 69.1-4., 73.1-8., 66.1-6. 59 Ltsz.: 2002.53.15., 57. 60 Ltsz.: 2002.53.45. 61 Ltsz.: 2002.53.126.1-3. 62 Ltsz.: 2002.53.15., 126.3. 63 Ltsz.: 2002.53.126.2. 64 A tányérok általában laposak, fenékátmérőjük a tálakéhoz viszonyítva nagyobb, peremük pedig egyenletesen sima és vékony, ritkán kissé megvastagodó, jellemzően sinces formájúak.