A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

MFMÉ - StudArch X (2004) 53-80 A HALOMSÍROS KULTÚRA LELETEI ZÁKÁNYSZÉK HATÁRÁBAN SÁNTA Gábor Zákányszék község (Csongrád megye) a Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részén fekszik, területe az emberi megtelepedésre kevéssé alkalmas (1. kép 1). Mivel állandó vízfolyással nem rendelkezik, a letelepült, földművelő kultúráknak csak kevés nyoma van a területén. A település határából az elmúlt harminc évben a halomsíros kultúra igen egységes leletanyaga került elő, melyet a terület tágabb környezetéből ismertté vált néhány szórványlelettel együtt ismertetek. Az MFM-SzTE Régészeti Tanszékének hallgatói 1997-től végeztek rendszeres terepbejárást a területen. A két részre (Ny-i és K-i) felosztott határban hét biztosan és több feltételesen a halomsíros kultúrába sorolható település, illetve egy temető nyomai kerültek elő.

1 Az egyes telepek leletanyagának sűrűsége meglehetősen eltérő, de általánosságban véve gyér anyagot szolgáltattak. Két-három intenzívebb település került elő, ezek közül az egyiken leletmentés is folyt. Most ebből az anyagból válogatok, illetve elemzem a lelőhelyek viszonyát, jellegzetességeiket, kitérek a halomsíros kultúra telepanyagának sajátosságaira is. Megkísérlem pontosabb időhatárok közé keltezni a lelőhelyeket, különösen az anyag gerincét képező, Homokkultúra Mezőgazdasági Szakszövetkezet földjén fekvőt. A LELŐHELYEK ISMERTETÉSE 1. Zákányszék-Ördög-tanya

2 A lelőhelyen Horváth Ferenc és Saliga László leletbejelentés nyomán végzett helyszíni szemlét 1976-ban.

3 A Móra Ferenc Múzeumba egy ép fazék, egy csaknem ép bögre és egy urna perem- és nyaktöredéke került be.

4 1. Narancssárga színű, vörös foltos, kerámiazúzalékkal soványított, kézzel formált, közepes-durva kidolgozású, közepesen égetett fazék (7. kép 8). Hordó alakú, pereme egyenes, legömbölyített, nyaka és válla rövid, ívelt. Alja enyhén profilait. Pereméből két oldalon kis fül, köztük szimmetrikusan egy-egy csücsök indul. Egyik füle letörött. Az edény felületét ujjal függőlegesen elmázolt agyagbevonat (schlickwurf) borítja. Pá.: 10,7 cm, fá.: 9 cm, ma.: 16,2 cm, v.: 0,6 cm. 2. Sötétszürke színű, szürke és bama foltos, apróra zúzott kerámiával soványított, jó kidolgozású, jól égetett urna (2. kép 1) perem- és nyaktöredéke. A perem vízszintesen kihajló, a nyak cilindrikus, válla élesen hangsúlyozott. A perem alatt hosszú, vízszintes átvágás, réselés van. Pá.: 20 cm, v.: 0,7 cm. 3. Világosbarna, szürke foltos, közepesen kidolgozott, nem túl jól égetett bögre (2. kép 2). Kerámiazúzalékkal soványított agyagból készült. Tojásdad testű, egyenes, legömbölyített peremű. Egyetlen füle a peremből indul, alja lapos. Pereme nagyobbrészt hiányzik. Felülete kívül agyagpéppel bevont, finoman seprűzött. Pá.: 10-11 cm, fá.: 6 cm, ma.: 12 cm, v.: 0,5 cm. / A terepmunkálatokat 1997-1999 között Guba Szilvia (K-i rész) végezte, 2001-től Hornok Péter és a szerző járja a határ nyugati oldalát. A cikkben csak a biztosan halomsíros lelőhelyekről esik szó. A területen a megelőző időszakból a Makó-kultúra egy belső díszes tálja (MFM Itsz.: O. 99.5.98.) került elő kevés seprűdíszes edénytöredék kíséretében (Ny/37A-B lh.). Ismert még a területről néhány, a Reinecke BD-HA időszakra keltezhető településnyom. 2 A helyszínt a közeli tanya alapján nevezem meg. 3 Horváth Ferenc szóbeli közlése szerint 1976-ban volt a helyszíni szemle, Vörös Gabriella TDK dolgozatában 1977 szerepel (Vörös G: Bronzkori kultúrák elterjedése Csongrád megyében. TDK dolgozat kézirata. Szeged 1978). 4 MFMltsz.: O. 82.5.1., 82.5.4-5. A lelőhelyet Horváth Ferenccel és Borbás Józseffel, a bejelentővel együtt felkerestük, de a homokbányában néhány bizonytalan őskori cserépen kívül leletanyagot nem találtunk.