A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

sokban a lakásaik igen hitványak, nádból, ritkán fá­ból és még ritkábban kőből valók, egész nyáron át és ősszel sátrakban laknak.'''' (CATALOGUS III. 1767). A fenti elgondolást támaszthatná alá, hogy Méri Ist­ván szerint a sátrak a földházak közvetlen környé­kén helyezkedtek el az egész Árpád-koron keresztül (MÉRI 1964, 47-48, 74). Szabó István szerint pedig a nyári-őszi időszakban a magyarok a ház mellett sát­rakat vertek fel a falun belül (SZABÓ 1966, 16, 31-33). Wicker Erika szerint a Petőfiszállás-Tőzegesen és Pctőfiszállás-Szentkúton előkerült egyszerű körár­kok kun jurták, a bonyolultabb, 4 darabból állók pe­dig kultikus építmények voltak (WICKER s. a.). A kutatók többsége azonban inkább állatössze­tartó helyként, karámként rekonstruálja a körárko­kat (VÉKONY 1980, 3, 29; SZABÓ 1975a, 24, skk.). Kova­lovszki Júlia szerint nem valószínű, hogy felszíni építményt kerítettek. Inkább sáncárok volt, amely mögött sövénykerítést készítettek, és az állatok vé­delmére szolgált (KOVALOVSZKI 1975, 207-210, 2. kép). A lelőhelyünkön lévő körárok betöltésében is vol­tak kövek, hasonlóan a Tatabánya-Dózsakertben előkerült árokhoz. Ezt Vékony Gábor a karám bel­sejébe emelt földfalra képzeli el (VÉKONY 1980, 29). Bár a 30. árok belsejében sem leltünk semmiféle felépítményre utaló jelenséget, ez azonban gyakori hasonló objektumok esetében. 33 Az árok és a belő­le kikerülő, valószínűleg annak belső oldalán fel­halmozott föld alkotta a létesítményt. Bejárata egy­értelműen meghatározható. Eldönthető a kérdés, ha segítségül hívjuk a néprajzi párhuzamokat. Ismert például a kör alakú disznó- vagy juhkarám, tövis­bokor fallal (GYÖREFY 1941, 143-144; SZABÓ 1975a, 84-86). A fentiek alapján feltehetően mi is (juh)ka­rámként rekonstruálhatjuk a körárkot. Emellett szól az is, hogy közvetlenül mellette került elő a 22. és 29. szögletes árok, amelyeket egyértelműen karám­ként rekonstruálhatunk, 34 valamint a 10. és 12. építmények közvetlen közelében helyezkedett el, amelyeket földólaknak határoztunk meg a fentiek­ben (1. kép 2). 35 Elképzelhető azonban, hogy csak a gyenge, beteg és/vagy a fiatal állatokat tartották benne. így az egyes családhoz tartozó állatállo­mány megbecsülése nehézségekbe ütközik. Jelen tanulmány keretében az épületek, valamint az azok közelében levő két árok (21., 30.) leletanya­gával tudunk és kívánunk foglalkozni. Az említett objektumok leletanyagának túlnyo­mó többségét bográcstöredékek teszik ki. A bog­rácsperemeknek 4 jellemző csoportja különíthető el. 1. Befelé jelentősen megvastagodó peremtípus, amely a tetején vízszintesen, végein ferdén levágott. A felfüggesztő lyukaknál nem vastagszik meg. Ilye­nek kerültek elő a 8. ház 1. kemence sütőfelülete (IDŐREND) alól és a 13. házból (10. kép 4, 6-10, 13-16). Ta­kács Miklós, hangsúlyozottan csak a Kisalföldre szánt kronológiájában, az ezekhez leginkább ha­sonlító, kifelé kicsit jobban vastagodó, profíláltabb peremeket a kései időszakra, (1200) 1250-1350 (1400) közé helyezte (TAKÁCS 1993b, 478). 36 2. Kifelé vastagodó, ívelten levágott végű, víz­szintes tetejű típus. Ezek a 8., 14. ház leletanyagá­ban szerepeltek (10. kép 1, 18). 37 33 Ilyen szerkezetű karámnak meghatározott körárkok kerültek elő az M5 autópálya nyomvonalán Kistelek-Kecskés, -Meggyes, -Perezel lelőhelyen (VÁLYI2003, 36-37). 34 Bóna István tömör összegzése alapján ezek a család/nagycsalád állatállományának teleltető karámjai (BÓNA 1973). 35 Hasznos alapterülete kb. 28 m 2 volt. Ez alapján kb. 7-8 nagyjószágot (szarvasmarhát) vagy 12-13 juhot tarthattak benne (VÁLYI 2003, 41). 36 Hasonló bográcsperemek Opusztaszer 11-12. század fordulója utánra keltezett (TAKÁCS 1986, 26. t., Kat. 57), Csátalja­VágOtthegy 11. század vége és a 13. század eleje közé datált (CS. SÓS-PARÁDI1971, 129, 9. ábra 18; TAKÁCS 1986, 21. t., Kat. 46), Kiskőrös-Cebepuszta (HÖLLRIGL 1933, 188; TAKÁCS 1986, 24. t. 2, Kat. 53), Koroncó-Négyfai dűlő (TAKÁCS 1986, 18. t., Kat. 39), Aranyegyháza (Szabadszállás) (TAKÁCS 1986, 26. t. 3, Kat. 58), Dunaújváros-Öreghegy (BÓNA 1973,15, 2. t. 34, 3. t.; TAKÁCS 1986, 22. t. 1-2, 26. t., Kat. 47-48, 56), Lébény-Kaszásdomb 12-13. századi (TAKÁCS 1993b, 473), Kajárpéc-Pokolfadomb 12-13. szá­zadfordulója és a 13. század első harmada közé keltezett (TAKÁCS 1993a, 213, 10. kép 2-3), Kecskemét-Árvaház 13. század első felére datált (SZABÓ 1929, 82,15. kép 1; SZABÓ 1938, 14; TAKÁCS 1986, 22. t. 3, Kat. 49), Budapest-Hadtörténeti Múzeum udva­ra 1250-es évekre datált (BENCZE1992, 135-137, 140,1-3. kép, 5. kép 1, 8. kép 3, 5), Győr-Ógabonatér 13. századi (TAKÁCS 1993b, 475) stb. településén kerültek napvilágra. 37 Párhuzamai Kiskunhalas-Tajó-puszta (TAKÁCS 1986, 23. t. 1, Kat. 50), Szekszárd-Palánk (TAKÁCS 1986, 23. t. 2, Kat. 51), Kunfehértó-Kovács-tanya (TAKÁCS 1986, 27. t. 2, Kat. 61), Kecel-158/b (BICZÓ 1984, 36, 11. ábra; TAKÁCS 1986, 24. t. 1, Kat. 52),

Next

/
Thumbnails
Contents