A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

kúp, illetve gúla formájú búb. Más esetben a kemence szája előtt padka helyezkedett el, ahol nyílt tűzön főztek. Ez ad helyet a belsejébe mélyített vagy a ráépített katlannak. A fenti boltozatlan, kétnyílású kemence pontos funkcióját nem ismerjük. Elképzelhető, hogy formája alapján katlanként működött.

20 4. típus: kőkemence (13. ház: 7. kép 4; 8. kép 6). A 13. ház négyszögletes kőkemencéjét egy lemélyített gödörben építették meg, feltehetően agyaggal tapasztották össze. Ezzel kapcsolatban egy problémára szeretnénk utalni. A szakirodalomban nincs mindig élesen megkülönböztetve a tisztán kőből vagy az agyagba rakott kőből épült kemence. Egyes vélemények szerint megkérdőjelezhető a tisztán kőből épült kemence léte. Eszerint a tüzelőberendezésnek zártnak kellett lennie, szükség volt legalább agyagtapasztásra, mert különben nem őrizte a meleget, a hőtartása nem volt megfelelő (K. CSILLÉRY 1982, 195 196). Ugyanakkor valószínűleg léteztek nyitott tetejű, agyagtapasztás nélküli ún. kőtűzhelyek is,

21 bár ezek létét többször kétségbe vonták.

22 A Kárpát-medence hegyvidéki területeit az Árpád-korban kőből épült, illetve kő-agyag vegyes tüzelőberendezés jellemezte. A kőben szegény Alföldön az agyagkemence volt az általános, de kőből épültek is előfordultak.

23 Az Alföld peremterületein már gyakoribb a kőkemence, ami a kőben gazdag hegyvidék közelségére utal.

24 A 13. objektum esetében feltételezett rövid oldalú bejáratú, kőkemencés ház több lelőhelyről ismert.

25 A magyarság mind Kelet-Európában, mind a Kárpát-medencében találkozott földbemélyített kőkemencés házakkal. A kelet-európai szláv lakosságnál évszázadokig uralkodó volt ez a háztípus, a Kárpát-medencében élő szlávok és avarok is kőkemencés házakban laktak (SZABÓ 1975, 53-55; FODOR 1977, 288; FODOR 1977, 74; RAPPOPORT 1975, 126-127, 136; BÓNA 1973,68-71). A fentiek alapján több szerző szerint is a magyar kemencés házkultúra szláv hatásra alakult ki (DÁM 1982, 109-128), de legalábbis a Kárpát-medencében, főleg annak ÉK-i területein, feltehetően keleti szláv hatással is kell számolni (BALASSA 1985, 70). A Kárpát-medencében a kőkemencék archaikusabbak az agyagkemencénél, mindenesetre a korai időszakban, a 10-11. században gyakoribbak (FODOR 1977, 69; BALASSA 1985, 61-71. 146-147; BALASSA 1989, 120-121; BALASSA 1989a, 68-69; WOLF 1996, 60). Bóna István úgy vélekedett, hogy az Alföldön a 11-12. század fordulója után már nincsenek is kőkemencék (BÓNA 1985, 224-225). Takács Miklós különválasztotta a nyers falazással rakott kőkemencéket az agyagtapasztással éptettektől, és az előbbi csoportról azt álltja, hogy all. század után már csak szórványosan mutathatók ki a Kárpát-medencében (TAKÁCS 2002, 26). Irásné Melis Katalin több Pest megyei példát hoz 12-13. századi, agyagba 20 DÁM 1986, 242-244. Aföstös és nem füstös kemencékhez épített katlanok és sparherdek az Alföld (DÁM 1982,113), Kelet-Szlovákia (SOPOLICA 1982, 315-335), Dél-Zala (KERECSÉNYI1991,231-253) stb. néprajzi anyagából is ismertek. A fenti kemencével rokonítható eddigi legjobb párhuzamot Mezőtúrról ismerjük (BÁTKY 1930, 9. ábra). 21 TAKÁCS 1996, 201. Például ilyen került elő Gergelyiugornya-Ócskafalun (RégFüz I. No. 21 (1968) 47). 22 Kovalovszki J. : Opponensi vélemény Takács Miklós: 10-14. századi falvak a Kisalföldön (kerámia, építmények, településszerkezet) című kandidátusi értekezésről. Kézirat. Budapest 1994, 3-5. Erre Takács Miklós utal (TAKÁCS 1996, 201, 45.).). Véleményünk szerint azonban igen nehéz eldönteni egy kőből épített, elbontott vagy bolygatott tüzelőberendezés esetén, hogy az kemenceként vagy tűzhelyként funkcionált. 23 Kőkemencét az Alföldön Tiszalök-Rázompuszta 12. századi (MÉRI 1952, 58-59), Nyíregyháza-Felsősima kora Árpád-kori (NÉMETH 1973, 22), Tiszaörvény 11-13. század első felére datálható (KOREK 1973, 37; HORVÁTH 1971, 35-36), TiszafüredM or otvapart az Arpád-kor második felére datált (LASZLOVSZKY1991, 326-327), Doboz-Hajdúirtás 10. századtól keltezhető (RégFüz I. No. 27 (1974) 71), Szabolcs-Kisfalud 12. századi (FODOR 1976. 379, 8. kép), Tiszaeszlár-Bashalom 11-12. századi (KOVALOVSZKI 1980, 32), Hajdúböszörmény (RégFüz 1. No. 33 (1980) 79-80; WOLF 1989, 48), Szerző 11. század első felére datálható (VÁLYI 1986a, 122-125), valamint a 12. század első felére keltezett (VÁLYI1986, 224-225), Tiszakarád-Inasa (WOLF 1989, 49), Dunaegyháza (RégFüz I. No. 45 (1992) 61), Kiskunfélegyháza (itt a 12. század közepéről, második jeléről származó pénzek kerültek elő SOMOGYVÁR1 1997, 87-88), Kiskunfélegyháza-Belsőgalambos az Arpád-kor második feléből származó (V. SZÉKELY 1997, 81-82) telepein tártak fel. 24 Ilyet találtak Magyarad 11. század - 12. század eleje közé, Poroszló-Rábolypuszta II. század vége -12. század eleje közé datált (SZABÓ 1975, 36-56), Veresegyháza-Ivacs 9-11. századi (MESTERHÁZY 1983, 134-135, 143), Sály-Lator (MESTERHÁZY 1986, 89), Szigetszentmiklós-Üdülősor (IRÁSNÉMELIS 1992a, 42-45, 49), valamint Kerekegyháza 12-13. századi (IRÁSNÉMELIS 1992, 76) és Soroksár-Haraszti út és Budapest XXII. Kerület, Háros út 13. századi (IRÁSNÉ MELIS 1992a, 50) telepén. 25 Például Muzsla-Csenkén/Muzla-Cenkov (KUZMA-OZDANI-HANULIAK 1983, 143, 87/1. kép), Kernenden/Kamenín (Sk) (NEVIZÁNSZKY1982. 69-75), Tatabányán (VÉKONY 1980, 28-29), Visegrád-Várkerten (KOVALOVSZKI 1986, 62), Pilismarót-Szobi réven (KEMENCZEI-STANCZIK 1979, 7-16) figyeltek meg ilyen helyzetű kőkemencéket.