A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)
rakott kövekből épült kemencére (IRÁSNÉ MELIS 1992a, 50, 41. j.). Laszlovszky József a tiszafüredmorotvaparti telep kapcsán bizonyította a késő Árpád-kori kőkemencék alföldi jelenlétét (LASZLOVSZKY 1991, 348). Lelőhelyünk közelében is került elő hasonló korú kőkemence Kiskunfélegyháza határában, az M5 autópálya nyomvonalán (SOMOGYVÁRI 1997, 87-88) és Kiskunfélegyháza-Belsőgalamboson (V. SZÉKELY 1997, 81-82), az Árpád-kor kései időszakára keltezhető lelőhelyeken tártak fel kőkemencés házakat. 5. típus: tüzelőgödrök (1., 5., 8. épület). A lelőhelyen talált tüzelőgödrök úgy készültek, hogy valamelyik sarokba vájtak egy kerekded gödröt. Nem volt sütőfelületük, nem volt bennük cserép, kő, csont; faluk többé-kevésbé átégett. Figyelemre méltó, hogy az 5. épületben két tüzelőgödör helyezkedett el. Hasonló tüzelőgödrök már az avar korban használatosak voltak. A dunaújvárosi avar telep házainak sarkaiban átégett foltok kerültek elő (BÓNA 1973. 24-25). Az Árpád-korból több hasonló, nyitott, ideiglenes tüzelőberendezést ismerünk, amelyeket tüzelőgödömek neveznek a szakirodalomban. 26 A Takács Miklós által futőgödörnek meghatározott objektumokban több lelőhelyen égésnyomokat mutató apró kavicsokat, köveket, esetleg hulladékot is találtak (TAKÁCS 1996, 201). E tüzelőberendezésekben azonban ezeknek nem találtuk nyomát. Az építés módja Megfigyeléseink szerint az építmények gödrét a főidbe mélyítették. A lelőhely részleges elpusztítása, illetve a gépi földmunka miatt az eredeti mélységet azonban nem sikerült megfigyelnünk. így a házak mérhető mélységéből nem vonhatunk le következtetéseket. A szerkezeti elemeket tekintve azonban kiderül, hogy az objektumok között több építési mód képzelhető el. Ezeket vizsgálva, kiderült számunkra, hogy többször rekonstruálták úgy a házak tetőzetét, hogy a tető szarufái a gödör széleire támaszkodtak (VÉKONY 1980, 29; MADARAS 1988, 44). E rekonstrukciókat nem követtük, hiszen a gödör szélére támaszkodó tetőszerkezet és az oromfalak statikailag nem megoldhatók (SABJÁN 1999,131-132). Az épületek szerkezetével kapcsolatos elképzeléseink és rekonstrukcióink során többnyire Sabján Tibor és Takács Miklós elgondolásainak, gyakorlati tapasztalatainak nyomán haladtunk (SABJÁN 1999, 131 176; TAKÁCS 1999, 93-129). Egyik legfontosabb és megszívlelendő megfigyelésük volt, hogy a veremházak gödre nem biztos, hogy megegyezett a lakóház teljes alapterületével, vagyis az utóbbi bizonyos értelemben független az előbbitől (TAKÁCS 1999, 99-100). Sabján Tibor elvonatkoztatva az eredeti gödör kiterjedésétől a gödör széleitől 1 m-re támaszkodó tetőzetet rekonstruált. Ebben az esetben jelentősen megnő az alapterület és számos korábbi, a házrekonstrukcióknál felvetődő probléma megoldódik. Ez azonban csak a Kelet-Európában igen elterjedt, sekély gödrü építményekre vonatkozott (SABJÁN 1999, 132-133). A fenti elgondolásokhoz részben hasonló eredményre jutottak az ópusztaszeri kutatócsoport tagjai is. Úgy találták, hogy a tetőszerkezet a lakógödörnél jóval nagyobb területet boríthatott. Az általuk nyeleknek nevezett jelenségek hosszának segítségével határozták meg a ház „padkájának", tehát a tetőzet és a veremház gödre közötti rész szélességét, vagyis a lakóház teljes területét (SZENTGYÖRGYI-MEZEI-BUZÁS 2000). A fentiek alapján sorra vesszük a lelőhelyen előkerült házak rekonstruálható fal- és tetőszerkezeteit. Néhány épület esetében a két ágasfás tetőfedési mód különböző variációit figyeltük meg (6., 8., 12.). Ezt tekinthetjük az Árpád-kori gödörházak általános, illetve leggyakoribb építési módjának (MÉRI 1952, 58; BÓNA 1973, 67; SZABÓ 1975; BALASSA 1977, 329-364; KOVALOVSZKI 1975; KOVALOVSZKI 1980, 41; KOVALOVSZKI 1985, 44; LISZKA 1986, 157; TAKÁCS 1996, 200; WOLF 1996, 60; stb.). A 8. és 12. építmény rekonstrukciója az egyértelműbb. Tetőzetüket két ágasfa tartotta, a szarufák a földre támaszkodhattak. Mindkét objektumnál a rövid oldalon volt a kiugró, gádoros szerkezetű bejárat. A különbség abban áll, hogy a 8. ház bejárata lépcsős (5. kép 3), a 12. épületé pedig meneteles szerkezetű volt (5. kép 5). Ezen épülethez igen hasonló volt a dunaújvárosi 5. és 8. objektum, ahol a meneteles bejárat, a megfelelő tüzelőberendezés hiánya, az erősen ledöngölt, lejárt agyagpadló, a többi épülethez képest kisebb méret és mélység vall a szerkezeti egyezésre (BÓNA 1973, 17-18). A 8. ház bejárata mellett az egyik oldalon a kemence, a másik oldalon a tüzelőgödör helyezkedett el. Két háznál (2., 6.) karó-, illetve cölöplyukak sorakoztak a falakon kívül, a 2. háznál mindkét, a 6. háznál csak az É-i hosszanti oldal mentén. Elkép26 Például Magyar ad l. (SZABÓ 1975, 36-38), Veresegyháza-ívacs 5. (MESTERHÁZY 1983, 143-144), Ballószög 204. (PINTÉR 1995, 194) és Kiskunfélegyháza-Belsőgalambos 74. házban került napvilágra ilyen típusú tüzelőberendezés (V. SZÉKELY 1997, 81-82).
