A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

ják bizonyítani. Balassa M. Iván szerint ugyanis a falba vájt kemence a fejlődés későbbi szakaszát je­lenti, mint a sarokban megépített, a 8. ház esetében azonban ez fordított sorrendben volt használatban (lb és 2. típus) (BALASSA 1985, 146-147). Ugyanak­kor Takács Miklós rámutatott arra is, hogy a falba vájt kemence használata a talaj milyenségétől is függött (TAKÁCS 1993, 21). Az Amler-bányához ha­sonlóan több lelőhelyen figyelték meg a veremhá­zak tüzelőberendezéseinek módozataiban mutatko­zó formai gazdagságot egy településen belül. 17 A változatosság oka részben valószínűleg a funkciók és a ház szerkezetének különbözőségében rejlik (lakóház vagy más épület fűtése, sütés-főzés, eset­leges háziipari tevékenység stb.). A következőkben az egyes, részben speciális­nak mondható tüzelőberendezéseket vizsgáljuk meg részletesebben. lb—c típus: talapzattal rendelkező kemence (2. ház: 6. kép 1; 6. ház: 6. kép 2, 8. kép 3; 8. ház má­sodik periódus). A padkás és talapzatos kemencék megegyeznek abban, hogy a ház aljánál, illetve padlószintjénél magasabban épültek meg. A kü­lönbség az, hogy e kemencék padkája erősen túl­nyúlik a kemence vonalán és magasabb a talapzat­nál. Ezen kívül a talapzat funkciója a kemence alapozása. A különböző magasságú talapzatra, il­letve padozatra épült kemencék igen gyakoriak voltak Kelet-Európában (MÉRI 1952, 64). Számos Kárpát-medencei párhuzamát ismerjük. 18 Id típus: agyagbélletes, padkás kemence (3. ház: 6. kép 3^1; 8. kép 4). Lekerekített sarkú, tég­lalap alaprajzú, agyagból épített kemence került elő a 3. házból. Két oldalról agyagbéllet övezte. Feltételezhetjük, hogy a kemencét két oldalról öve­ző agyagfalat a tűzveszély miatti védelem miatt alakíthatták ki. Hasonló, téglatest formájú kemence több lelőhelyről is ismert. 19 3. típus: felül is nyitott, tagolt kemence (10. ház: 6. kép 5; 7. kép 1-3; 8. kép 5). A 10. ház ke­mencéjéhez hasonló, összetett kemenceforma (ld. az objektumleírást!) pontos párhuzamával eddig nem találkoztunk az Árpád-korból. Formája alap­ján katlankemencének is nevezhetjük. A rajta lévő kisebb nyílás miatt az ebből a korból is ismert ún. kürtös kemencékkel is rokoníthatjuk. E kemencék kürtője a hátsó részen helyezkedett el, amely a tüz oxigénellátását biztosíthatta, másrészt elvezette a helyiségből a füstöt. Az Árpád-kori kürtös kemen­céket legutóbb Miklós Zsuzsa és Vizi Márta fog­lalta össze. Ilyen objektumot tártak fel Dobozon (RégFüz 31 (1978) 80). Mözs-Icse falu több kemencé­jénél füstelvezetésre utaló nyomokat leltek (MIK­LÓS-VIZI 1999, 228). Fonyód-Bélatelepen egy ovális alaprajzú, vesszővázas, kürtös kemencét dokumen­táltak. A kürtő a kemenceszáj ellenkező oldalán helyezkedett el (ZENTAI1991,101; MIKLÓS- vízi 1999, 228). A 10. ház kemencéjéhez hasonlítható az a Kisköre-Gátról származó, nagyobb, kör alakú, fél­kupolás tűzhely, amely átmenetet képez a tűzhely és a boltsüveges kemence között (KOREK 1976, 94-100; WOLF 1989, 47). Ennek kapcsán ismertettek Miklós Zsuzsa és Vizi Márta Decs-Etéről egy ová­lis alaprajzú, épített, vesszővázas és egy agyag­tömbbe vájt, félgömb alakú példányt (MIKLÓS-VIZI 1999, 227-228, 261, 26. kép 2). Â vizsgált kemencével kapcsolatban említésre érdemes egy P. Salkovsky által közölt típus, ahol a meghagyott agyagtömbbe vájt, négyszög alaprajzú kemence felső részén egy lyukat vájtak. Ebbe edényt helyeztek, amiben főz­tek vagy gyümölcsöt aszaltak. Megemlíti azt is, hogy e kemencék általában a sarokban helyezked­tek el, és szájnyílásuk a fal felé nézett, összhang­ban a fenti tüzelőberendezéssel (SALKOVSKY 2004, 52. ábra 11, 94-95, 103-105). A néprajzi párhuzamokban is van olyan össze­tett kemenceforma, amelynek előzményét láthatjuk a 10. ház kemencéjében. Itt a kemence alsó része hasáb vagy henger alakú, felső része egy vállon ke­resztül csatlakozó kör vagy szögletes alaprajzú 17 Például Bajcs-Farkasd/Bajc-Vlkanovo 'SM' téglagyár (Sk) (TOCÍK 1964), Tatabánya-Dózsakert (VÉKONY 1988, 283-316), Patpuszta/Patince-Dunapart (C HEB EN 1987, 307-326), Muzsla-Csenke/Muzla-Cenkov, Vilmakert (HANULIAK-KUZMA-SAL­KOVSKY1993) lelőhelyek esetében. 18 Kisköre-Gáton egy félkupolás tűzhelyt (KOREK 1976, 94-100), Sarudon (SZABÓ 1975, 32-33) és Tiszaeszlár-Bashalom 8. ház­ban egy téglalap alaprajzú kemencét (KOVALOVSZK1 1980, 32, 21. rajz), Szigetszentmiklós 3. ház és Kerekegyháza 32. ház (IRÁSNÉ MELIS 1992a, 49), valamint Rákospalota-Újmajor 49. ház kemencéjét (BENCZE1999, 11) építették meg földtalapzatra. Lászlófalva-Homokbánya 1. ház esetében a kemencefal alatti alapozást többször megújították. A 2. ház kemencéjének sü­tőfelülete alatt homokos agyagréteg alapozást készítettek (BICZÓ 1984a, 181-183, 191). Tiszajured-Morotvaparton agya­gos-homokos alapozású köböl rakott kemencét bontottak ki (LASZLOVSZKY1991, 326-327). 19 Négyszögletes kemencét többek között Sarudon (SZABÓ 1975, 31-33), Törökbálint-Kukoricadűlő 4. házban (NYÉKHELYI 1992, 175) és Kiskunfélegyházán tártak fel (SOMOGYVÁRI1997, 87). Kerekegyháza 22. házban hosszúkás, patkó alakú, hosszú nya­kú, széles szájú kemence került elő (IRÁSNÉ MELIS 1992, 92).

Next

/
Thumbnails
Contents