A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

ző. A meneteles bejáratnak gazdag néprajzi párhuzamait lelhetjük fel a Nyírség, a Hajdúság és a Duna-Tisza köze területéről még a múlt század első feléből is (DÁM 1993, 139-140; DÁM 1995; KISS 1936, 72-91; KISS 1958,256-275). Több esetben sikerült a bejárati gádor cölöpnyomait kimutatni (1. 1-2. periódus, 4.?, 8., 12.). Ilyen jelenséget is több helyen megfigyeltek már.

13 Számos párhuzamát ismerjük a néprajzi anyagból, amiből kiderül, hogy e bejárati forma földistállókra, földólakra is jellemző (ÉBNER 1929, 1-2; KISS 1936, 72-91; KISS 1958, 256-275; DÁM 1993, 139-140; DÁM 1995, 39-68). A rÖVÍd vagy hosszabb oldalon, illetve sarokban levő cölöplyuk is jelezheti a bejárat helyét. Rövidebb, kiugró bejáratot a 8. és feltehetően a 13., hosszabb bejárati folyosót a 4., 12. épületeknél különítettünk el.

14 Padka. Két épület esetében sikerült megfigyelni földpadkát a fal mentén, a kemence mellett (8. ház: 3. kép 4, 13. ház: 4. kép 4). Az Árpád-korból viszonylag kevés példánk van erre az épületelemre. Ezek az esetek többségében a kemence közelében húzódtak.

15 Sabján Tibor az Árpád-kori házak tetőszerkezetét, mint majd később utalunk rá, a ház gödrétől távolabbra rekonstruálta. A kettő közé, a felszínre kb. 1 m széles padkákat valószínűsített. Ezek betöltötték a házgödörben lévő padkák funkcióját; például fekvőhelyül szolgáltak. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért lelünk viszonylag kis számú, a padlásszinten kialakított, ún. padkát az Árpád-kori épületek belsejében. Külön említésre érdemes a 8. ház padkája, ami leginkább a Fodor István által bemutatott tiszafür ed-majorosi ház padkájával álltható párhuzamba. Ez is a rövid oldali bejárat előtt, a kemence mellett helyezkedett el. Elhelyezkedése más funkciót sejtet, mint a klasszikusnak mondható padkáké (FODOR 1989, 23-25). A 8. ház esetében is elképzelhető egyfajta második helyiség kezdeménye. A tüzelőberendezések típusai. A házak nagyobb részében fellelhető különböző formájú kemencék agyagból, illetve egy esetben réti mészkőből készültek. Az alábbi típusokat különítettük el az alaprajz, az építés anyaga és módja, valamint szerkezeti elemei alapján. 1. Épített agyagkemencék: a/ körte alaprajzú, cseréppel kirakott sütőfelülettel (7.: 5. kép 4), b/ kerek alaprajzú, talapzattal (8. második periódus), cl lekerekített sarkú, négyzet alaprajzú, talapzattal (2., 6.), d/ lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú, függőleges fallal, padkával és agyagbéllettel (3.). 2. Falba vájt kemence: patkó alakú, cseréppel kirakott sütőfelülettel (8. első periódus: 5. kép 6). 3. Felül is nyitott, tagolt kemence: meghagyott agyagtömbbe vájt, négyszög alaprajzú (10.). 4. Kőkemence: padlóba mélyített gödörben épített, négyszög alaprajzú (13.). 5. Tüzelőgödör (1., 5., 8.). A kemencék többnyire „tapasztottak" voltak.

16 Általában a K-i sarokban, a házon belül helyezkedtek el (2., 8. alsó., 10., 13.). Egy-egy esetben a kemencéket a ház síkjából kiugorva, a K-i sarokban (8. felső), valamint a házon belül az É-i (3.) és Ny-DNy-i sarokban (6.) tártuk fel. Egy részüket a bejárat mellett építették meg (8. ház 1-2. periódus, 10.), más részük feltehetően a bejárattal szemben helyezkedett el (2., 6., 13.). A településen igen sokféle tüzelőberendezés került napvilágra. Együtt vagy közel együtt létezett a falba vájt, a meghagyott agyagtömbbe vájt és a sarokban megépített kerek, illetve négyszögletes agyagkemence, a kőkemence, valamint a tüzelőgödör (1-5. típus). Úgy véljük, hogy ez is cáfolja azokat a nézeteket, amelyek a különböző típusú kemencék szigorú időbeli egymásutániságát próbálkunfélegyháza (SOMOGYVÁR1 1997, 87), Hejőkeresztúr (WOLF 1999, 169), Budapest-Rákospalota, Újmajor (BENCZE 1999, 11-19). 13 Például Tiszalök-Rázompuszta (MÉRJ 1952, 58), Dunaújváros (BÓNA 1973, 16), Sarud-Báb (SZABÓ 1975, 20), Doboz (KOVALOVSZKI1975, 208), Kernend/'Kamenín (Sk) (NEVIZÁNSZKY1982, 75), Tiszajüred-Morotvapart (LASZLOVSZKY1991, 324-326), Rákospalota-Új major (BENCZE 1999, 19), Magyar ad (SZABÓ 1975, 36-38) telepeken ismerünk bejárati gádort. Az Ordacsehi-Bugaszegen (M7/S-29. Ih) 2000-2001-ben feltárt lelőhelyen 4 földbemélyített építmény esetében sikerült kimutatnunk hosszú, meneteles bejárati gádor nyomát (NAGYf-GALLINA-MOLNÁR-SKRIBA 2001, 187-220). 14 Ez ugyanakkor attól is függhet, hogy a ház gödrét milyen szinten sikerült megfogni. 15 Hasonló földpadka például Répcevisről (NOVÁKI 1956, 51-52), Csemő-Gerjéhalomról (RégFüz I. No. 25 (1975) 91-92), Tiszaföred-Morotvapartról (LASZLOVSZKY 1991, 324-326), Szerről (VÁLYI1986, 224) ismert. 16 A szaknyelv a kemence alját tapasztásnak nevezi, valójában nem lehet tartósan lesározni, mert feltöredezik. A néprajzi gyakorlat szerint a földnedves agyagot keményre döngölik (SABJÁN 1988, 45).