A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt

keresztszár ovális részén lévő lyuk helyzetének, de többet — pl. azt, hogy mit rögzítettek — ezekről sem lehet mondani. A szegecsek közül legépebb formában talán a Krisztus lábát a kereszthez rögzítő darab maradt meg, de ez is törötten került elő a földből. A szegecs nagyméretű, félgömbös feje a korpusz lábában, elkalapált végű hegye pedig a kereszt szárában látható. A korpusz szerencsére alig sérült. Bal kezének ujjai és két lábfeje eredetileg is előre hajlott kissé. Jobb keze és karja azonban többszörösen hajlott, ezért itt jórészt az aranyozás is lepattogzott. A jobb és bal hónaljnál hasadás szintén keletkezett a lemezen (az előző helyen kettő is). Feje a nyaknál — ugyancsak sérülés következtében — a lemez hajlásával együtt kissé hátra hajlott. A tárgy restaurálása során megállapítható volt,

5 hogy a vörösréz kereszt aranybevonata tüziaranyozással készült. Jól látszottak a friss és a régi törések közötti felületi különbségek (3. kép 2-3). A sérülések eredményeként hajszálrepedések (3. kép 4-5), fizikai és kémiai elváltozások keletkeztek a kereszten. Ennek egyik jele, hogy az aranyréteg erősen elvékonyodott, helyenként teljesen eltűnt. Másrészt a tárgy felületét a karbonátos szennyeződés mellett a réz zöldes színű korróziótermékei, valamint barnás színű réz-oxid borította, s e bevonat sok helyen eltakarta az aranyréteget. Az aranyréteg kopását részben az alapfém korróziója is befolyásolta (3. kép 1, 6). Az összehajtott lemezrészeket először ki kellett egyenesíteni, de a jobb oldali keresztszár törött széle annyira visszahajtott (4. kép 1), hogy az új törés elkerülhetetlen volt. A kiegyenesítést a tárgy tisztítása, konzerválása, illetve ragasztása követte (4. kép 2-4). A körmeneti keresztről és korpuszról a restaurálást követően (4. kép 5) az alábbi leírás adható. A 0,1-0,2 cm vastag vörösréz lemezből kivágott kereszt ma mérhető hossza 26,4 cm, szélessége 17,6 cm. Jobb oldali és alsó keresztszára sérült ugyan, de teljes, míg a bal oldali és felső szárának vége hiányos (5. kép 1). A megmaradt részek alapján mindegyik keresztszár kiszélesedő, ovális résszel tagolt, mankós végződésű volt. Eredeti nagysága: 30,4x22,4 cm körüli lehetett (5. kép 2). A mankós végződés külső széle egyenes, ehhez két oldalon rövid, derékszögű szakasz, majd enyhén ívelt két szél csatlakozik. A mankós végződésnek ez a közel trapéz alakú része egy-egy, a keresztszárakra merőleges, ovális felülethez kapcsolódik. Ezektől párhuzamos szélű keresztszárak haladnak a szárak találkozásánál kialakított, kiszélesedő, nagyméretű, kör alakú felületig. A jobb oldali és az alsó száron megmaradt mankós végződésű elemek nem egyforma méretűek: az előbbi hossza 3,9 cm, legkisebb és legnagyobb szélessége 2,7, illetve 4,9 cm, a törés után helyreállított állapotú utóbbinak pedig a hossza 3,3 cm, legkisebb és legnagyobb szélessége 2,5, illetve 5,1 cm. A két teljes, ovális rész a jobb száron 3,1x5,5 cm, az alsó száron 2,8

x

5 cm. A fölső és a bal oldali töredékes ovális felület ma mérhető szélessége 4,9, illetve 5 cm. A keresztszárak találkozásánál lévő középső, kerek felület átmérője 5,5-6,1 cm között változik. A fölső, illetve a jobb és a bal oldali vízszintes keresztszár párhuzamos szélű szakaszai sem pontosan egyforma szélességűek és hosszúságúak. Az értékek 2,4-2,6-2,3 cm, illetve 1,7-1,8-2 cm között mozognak. Az alsó keresztszár hozzávetőlegesen párhuzamos szélű szakaszának szélessége fölül 2,4 cm, középen 2 cm, alul pedig 2,3 cm. Hossza 6,4 cm. A kereszt alsó végén a tartórúdba vagy kereszttalpba való rögzítést egy 4,2 cm hosszú, fölül 1,4 cm, lent 0,6 cm széles, lekerekített végű tüske segítette. A kereszt előlapja és hátoldala is gazdagon díszített. Az egész felületet mindkét oldalon aranyozás borítja, de ez foltokban helyenként már lekopott. Ezenkívül eredetileg ékköveket rögzített az a két — szintén vörösrézből készített — karmos foglalat is, amely megmaradt a középső, kör alakú, kiszélesedő felület bal felső és bal alsó szélén. Mindegyik foglalatot négyágú, egymással szemben, szimmetrikusan elhelyezkedő, elkeskenyedő hegyű karmokból alakították ki. A karmok szára most hajlott, jórészt deformált. Ugyanilyen foglalatok helyét jelezhetik a vízszintes keresztszárak ovális részének alsó szélén és a mankós végződés közepében megmaradt szegecshelyek. (Az utóbbi esetleg szentalak rögzítését is szolgálhatta.) A szegecsek helyét jelölő lyukakat minden esetben a kereszt elöoldala felől ütötték át a lemezen, ezt a hátoldalon kitüremkedő szélek egyértelműen bizonyítják. Minden megmaradt szegecs anyaga a kereszt többi részéhez hasonlóan ugyancsak vörösréz. A kereszt elő- és hátoldalának vésett, vonalas díszítése külön figyelmet érdemel. Az előoldal minden egyes önálló felületét 0,2 cm széles keretbe foglalt, különálló, de — az alsó szár kivételével — egymással azonos megfogalmazású, közös gyökerű motívum díszíti (6. kép). Ennek megfelelően a középső, kör alakú, valamint a négy ovális felületet, illetve a fölső és a két vízszintes keresztszár párhuzamos szélű szakaszait egy-egy, kettős tőből kinövő, széles, húsos, hármas levél tölti ki a rendelkezésre álló felülethez igazodó nagyságban. A középső, kör alakban kiszélesedő felület jobb és bal fölső részében ezenkívül egy-egy, a levelek között kihajló száron ülő, szív alakú bimbó is látható. Az előbbiektől kissé eltérő levélmotívum díszíti a megmaradt két, mankós végződést. A kereszt alsó szárának végét szintén kettős tőből fejlődő, de nem hármas, hanem ötös levél tölti ki. A jobb szár végén a palmettaszerüen burjánzó levelek száma hét. A kereszt leghosszabb, alsó szárának teljes felületét két azonos vonalú, széles, a széleket is érintő, de középen mégis egymásba fonódó nyolcas szalagfonat díszíti. A motívumok felülete sima, formáikat, illetve vonalvezetésüket az egyes kereteken belül a háttér, a közöttük lévő felület kisebb-nagyobb sűrűségű, apró zegzugvonalsorokkal való kitöltése emeli ki. A hátoldalon a mankós végződéseken kis eltéréssel, egyéb felületeken pedig teljesen más a minta (7. kép). A szintén 0,2 cm széles keretekbe foglalt motívumok elrendezése, alapmegfogalmazása azonban itt is megegyező. Az alsó szár mankós végén ugyanazzal az ötös levéllel találkozunk, mint az előoldalon, a különbség mindössze annyi, hogy a levelek itt nem szétágazó kettős tőből, hanem egyet5 A tárgyat Dombóvári Judit restaurálta. A restaurálási dokumentáció: MMM RégAd: 2457-2004.