A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt

len kiszélesedő gumóból nőnek ki. A jobb száron lévő mankós végződésen szintén csaknem ugyanolyan, hét levélből álló motívum látható, mint az előoldalon, de kisebb különbségek itt is megfigyelhetők. Az egyik ilyen különbség, hogy a levelek a hátoldal ábrázolása szerint — mint ahogy az alsó szárnál — egyetlen széles tőből nőnek ki. Másik különbség, hogy a három középső, nagyméretű levélből lefelé kihajtó két levél szélesebb, teltebb, szélük pedig lekerekített. A kereszt hátoldalát díszítő többi motívum — az alsó szár kivételével — centrális elrendezésű, vagyis egy középponthoz igazodik, illetve a középponton áthaladó egyenesek mentén szimmetrikus. Az alsó szár felületét egyetlen, széles, két ágból álló, nyolcas formában csavart dísz tölti ki, egyenesen elvágott végekkel. A keresztszárak találkozásánál lévő, kör alakban kiszélesedő felület teljes egészén nyolc hosszúkás sziromból álló, bekarcolt vonalakkal megrajzolt, centrális elrendezésű virágmotívum látható, a felület mértani közepébe ütött ponttal. A keresztszárak mankós végződései mellett kiszélesedő ovális felületek díszítése megegyező: a hossztengely és az erre merőleges tengely mentén egy-egy hosszabb és egy-egy rövidebb, szimmetrikusan hosszúkás levél helyezkedik el, a levelek között pedig egy-egy (összesen tehát négy), szintén a középpontból induló indás levél. A fölső és a két vízszintes keresztszár egymással párhuzamos szélű közepén, a kör alakú központi felület és az oválisán kiszélesedő felületek között lévő, nagyjából 2><2 cm-es négyzetes felületeket is egyformán díszítették. A középpontba egy-egy kisebb pontot ütöttek, s az ezen áthaladó átlók mentén vésett vonalakkal hosszúkás leveleket rajzoltak körül. Ezek egy-egy kiszélesedő végű görögkereszt-motívumot is megformáznak. A hátoldalon az eddig felsorolt motívumok hátterét ugyanúgy, mint az előoldalon, bevésett, apró, zegzugvonalsorokkal töltötték ki, ezáltal is hangsúlyosabbá téve a leveles, szalagfonatos és kereszt alakú díszítőelemeket. A korpusz alakját a kereszt anyagához hasonló, de vékonyabb vörösréz lemezből vágták körbe (8. kép 1-2). Hossza 12,2 cm, szélessége, 12,5 cm. Jobb karja csaknem fél centiméterrel (4 mm-rel) hosszabb a balnál, s a kereszt alakjának szabálytalanságai mellett ez is oka annak, hogy míg a bal kezet a kereszt ovális táblájának szélében rögzítette szeg, addig a jobb kéz szegecse a kereszt jobb szárán lévő ovális tábla közepébe esett. A kivágott lemezt először a hátoldal felöl kalapálták homorú formába, kialakítva a fej, a törzs és az ágyékkendő félköríves, domború felületét, illetve az áll, az arc és az ágyékkendő fölső szélének helyét. Az orr helyét és formáját egyetlen hosszúkás, egyik végén kiszélesedő és lapos V alakban záródó, tehát deltoid alakot hagyó, hegyes eszközzel ütötték be a lemezbe. Ezután az elöoldalt vésett vonalakkal látták el, majd itt a teljes felületet aranyozták. A Krisztus-alak fején ábrázolt korona fölső egyenes szélét két íves bemélyedés tagolja, alsó szélét pedig két vízszintes, egymással párhuzamos vonal jelenti. A korona oldalának két szélén és közepén ugyancsak kettős, párhuzamos, de függőleges vonal látható. A középső vonal jobb oldalán apró, rombusz alakú, bal oldalán pedig az előbbihez hasonló nagyságú, de egymás felé fordított, két ívelt vonalból álló — talán a korona drágakő berakásaira utaló — díszítést ütöttek. A korona alatt és a szélesen ívelődő szemöldök fölött, a homlok közepén függőleges vonal látszik. A két, ugyancsak szélesen ívelt vonalakkal ábrázolt, mandula alakú szemek közepén egy-egy beütött pont a szemgolyókra utal. A szem fölső szélét formázó vonal tovább haladva jelzi az orr lefelé szélesedő, alul lapos V alakban záródó helyét. A bal oldali orrlyuk helyét egy beütött pont hangsúlyozza. Az orrtól a vízszintes vonalkából álló száj két oldalán három-három ívelt vonal jelöli a bajuszt, de az arc szakáll nélküli. Krisztus hosszú, vállakra omló, csaknem a hónaljig érő haját az arc két oldalán ugyancsak három-három hullámos vonal jelzi (8. kép 3). A rövid nyak alatt középen egyenes tetejű, ötszög alakú bevésett vonal a szegycsont fölső részének helyét idézi, amelyből a felsőtest jobb és bal oldalán a korpusz széléig érő két-két ívelt vonal határolja az általuk közrefogott területen a hat, illetve — a jobb oldalon — hét, kívülről befelé és lefelé ívelődő vonallal jelölt bordát. A köldök helyén széles, félköríves, kettős vonal látható, amelynek két vége az ágyékkendő fölső széléig ér. Önmagában nehéz lenne eldönteni, hogy e vonallal a has, illetve a köldök helyére, vagy pedig az ágyékkendő fölső szélének csomózására akartak-e utalni, de az alább említett párhuzamok alapján a jelölés a hasra vonatkozik. Az enyhén fölfelé ívelődő, a könyök vonalában hegyesen megvastagodó karok felületén is egy-egy bekarcolt hullámvonal halad, az enyhén lefelé hajlított, nyitott tenyerekkel előre fordított kezek összezárt ujjait pedig négy-négy vonalka érzékelteti. A hüvelykujjak végei kissé elkülönülnek a többi ujj tói. A két tenyér közepén egy-egy kerek lyuk s elkalapált fejű szegecs segítségével rögzítették a korpuszt a kereszt vízszintes száraihoz. Az ágyékkendő fölső szélét két vízszintes, egymással párhuzamos vonal jelzi, s a vonalak közét — talán pontokkal is tagolt — külön hullámvonal díszíti. Alatta bevésett vékony, függőleges, párhuzamos — az ágyékkendő fölső szélének két oldalán pedig ívelt — vonalak jelölik a térdig érő, alul lekerekített széllel megjelenő ágyékkendő redőit. Az enyhén behajlított térdek helyét a perizónium szélének itteni íves vonalvezetésével is hangsúlyozták. A két, szorosan egymás mellé illesztett lábat mindössze a középen húzódó függőleges osztóvonal választja el, a lapított, kiszélesedő, háromszögek mentén körbevágott lábfejeket viszont kissé előre hajlították. A korpusz lábát a kereszthez rögzítő, szintén vörösrézből készített, gömbös fejű szegecs a bokák helyén, középen üti át a lemezt. A Krisztus-test hátoldalát nem aranyozták, ezen az oldalon mindössze a nyers rézlemez eredeti színe, illetve a lemez formába kalapálásának, valamint az arc és az orr helye kialakításának nyoma figyelhető meg (8. kép 4). Hasonló tárgyakon már eddig is végeztek anyagvizsgálatokat (BÉRES 1998; PÁVAI 1999, TÜRK 2003; KÓBOR 2003), ezért az adatok bővítése céljából a restaurálással párhuzamosan a mezőberényi kereszt belső anyagának és külső felületének vizsgálatára is sor került. A vizsgálatra átadott mintát a kereszt jobb szárának középső részéből szárma-