A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt

1. kép: A mezőberényi kereszt lelőhelyének helyszínrajza Abb. 1: Die Planzeichnung des Fundortes des Kreuzes von Mezőberény A régészeti topográfia módszereivel alátámasztott következtetések — pl. a felszínen előforduló kerámia keltezése — szerint a lelőhely által jelölt település még a késő középkor előtt elnéptelenedett, s feltételesen a középkori oklevelekben említett Csapegyháza faluval azonosítható (MRT 10, 546-548). Az elsőként említett tárgy igen sérült, törött, hajlott állapotban került elő, de az már a bejelentés időpontjában jól látszott, hogy egy aranyozással és vésett vonalakkal díszített Árpád-kori körmeneti kereszt, amelyen a korpusz is megmaradt (2. kép; 3. kép l).

4 Vízszintes és függőleges szárai, a keresztszárak találkozásánál kialakított, kör alakú felület és a szárak kiszélesedő végei elhajlottak. A fölső és bal oldali szárának vége hiányos volt, a törésvonalak korróziójából ítélve a hiányzó részek már nagyon régen letörhettek. Alsó szára ugyan teljes volt, de azt a tárgy megtalálója az anyag hajlékonyai MM M ltsz. : 2004.1.1. ságát próbálva eltörte. Ezen a törésfelületen jól látszott, hogy a kereszt lemezének anyaga tiszta vörösréz. A keresztjobb szára szintén teljes volt ugyan, de ez is törött állapotban került elő. Vége csupán a korpusz karját rögzítő szegecsnek köszönhetően maradt meg. A törésvonal mellett a kereszt szárának lemeze teljesen visszahajlott, deformálódott. Ugyanígy teljesen visszahajlott a kereszt függőleges szára letört végének jobb alsó sarka is. A kereszt lemeze több helyen be is hasadt: a vízszintes keresztszárak és az alsó szár találkozásánál, a középső, lekerekített felület szélén — a korpusz jobb karja alatt hosszabban, a bal karja alatt kevésbé —, valamint a fölső és bal oldali keresztszár között, a kőberakás foglalata alatt kis mértékben szintén. Hosszabb hasadás látszott az alsó ovális felület jobb felső szélén is. A lemez elhajlása miatt a jobb oldali vízszintes keresztszár oválisán kiszélesedő részének jobb fölső széle ugyancsak behasadt. A keresztszárak találkozásánál lévő középső, kiszélesedő felület bal oldalán megmaradt — eredetileg minden bizonnyal kőfoglalatokat alkotó — karmok szintén elhajlottak, s a kövek is kiestek. Ugyanilyen kövek és foglalatok lehettek a középső, kör alakú rész jobb szélén lévő két lyukban és a vízszintes keresztszárak ovális, illetve trapéz alakú felületeiben is — kettő és egy, illetve egy helyen —, de ezekre már csak az itt látható szegecsek, szegecslyukak, vagy a ma már meghatározhatatlan lemezcsonkok utalnak. A megmaradt kőfoglalatok alján lévő szegecseket a kereszt lemezének hátoldalán elkalapálták. A korpuszt a kereszthez erősítő szegek fejét és hegyét a lemez mindkét oldalán szintén elkalapálták. A Krisztus-alak jobb kezét rögzítő, félgömbös fejű, hátul a többihez hasonló módon elkalapált rézszeget a restaurálás során kellett eltávolítani a lemezek visszahajlítása miatt. A teljesen átkristályosodott szegecs ekkor megsemmisült. A restaurálás során semmisült meg az a szegecs is, amely a jobb oldali vízszintes keresztszár ovális táblájának alsó szélében volt. Ennek a szegecsnek az előoldalon nem volt feje, csak a szára látszott. A hátoldalon ezt nem elkalapálták, hanem jól láthatóan elcsípték. Ugyanennek a keresztszárnak a mankósan kiszélesedő részének közepén is van egy olyan szegecs, amelynek feje letörött, s jelenleg a szegecs teteje a lemezzel azonos szintben van. A hátoldalon ezt is elkalapálták. Nem lehet biztosan tudni, hogy mit rögzített: kőfoglalatot vagy egy szent alakját. Nem találtunk pontos és megnyugtató magyarázatot arra a kérdésre sem, hogy a bal oldali vízszintes keresztszár ovális felületének szélén miért van három szegecslyuk. Közülük kettőben most is megvan egy-egy szeg. Ezek olyan lapos, vékony, kicsiny lemez maradványát rögzítik, amelyekről nehéz bármit is mondani. Sem kőfoglalatok, sem szentalakok részeire nem hasonlítanak. Bizonyos azonban, hogy a lemezdarabkákat és az alsó szegecs fejét is érte az aranyozás. Lehetséges ezért, hogy e két, a kereszt egysége szempontjából oda nem illő, talán tévedésből ütött lyukat befoltozták a kereszt aranyozását és végleges összeszerelését megelőzően. A harmadik, ma üres szegecslyuk elhelyezkedése megfelel a jobb oldali