A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

köznépi temetőhöz tartoztak.

271 A Gyovai Ignácné által beszolgáltatott nyakperec, karperec, S végű hajkarika, valamint „gyűrűk és pitykék" valószínűleg több feldúlt sírból származnak

272 (VÖRÖS 1996, No. 20). A Gyovai Tóbiás földjén talált szegényes mellékletű temetkezések a lelőhely 10. század végi, 11. századi keltezését erősítik.

273 Pontos helymeghatározás hiányában kérdéses, hogy a VI. 183/a teleken, Korom Ernő földjén Csallány Gábor által 1925-ben feltárt temetőrészlet összefüggésbe hozható-e az előbb említett két lelőhellyel, vagy önálló sírmezőt alkot, azonban leletanyaguk azonos időrendü (BÁLINT 1991, No. 169; CSALLÁNY 1934, 23, Taf. LXIX. 47; FÉK 1962, No. 669; SZÉLL 1942, 130, IX. t. 12, 22, 25, 30-35; VÖRÖS 1996, No. 24). Az S végű hajkarikák (1-2. sír), a henger alakú, négyzetesen gerezdéit felületű gyöngyök (6. sír), a négyzetes átmetszetű, vastag bronzhuzal karperec (4. sír) arra enged következtetni, hogy ezeket a sírokat már a 11. században áshatták meg.

274 A mindszenti lelőhelyek tágabb környezetét, a Kurca-torkolat körüli mikrorégió 10-11. századi lelőhelyeit áttekintve elmondható, hogy míg D-i irányból - - egészen Hódmezővásárhely határáig mindössze egyetlen

275 lelőhely, a Mártély, Druzsba-telepen feltárt, a 11. század első felére keltezhető temetőrészlet

276 képviseli a kora Árpádkori leletanyagot, addig az E-i irányban — főként a mai Szegvár határában — sűrűsödő lelőhelyek a terület 10. század elejétől

277 kezdődő intenzív és folyamatos

278 megtelepedésre utalnak (LŐRINCZY 2000, 62-71). Az említett régió településtörténetét a honfoglalástól a késő középkorig legrészletesebben Lőrinczy Gábor foglalta össze (LŐRINCZY 2000, 62-71), amelyben a koszorús-dülői leleteket is elemezte (LŐRINCZY 2000, 65). A természetföldrajzi adottságok és a lelőhelyek elhelyezkedésének összefüggései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Tisza bal partján fekvő, biztosan 10. századi lelőhelyek szorosan kötődtek a folyó magaspartjához és a homokhátakhoz. Véleménye szerint itt futott az az útvonal, amely a korabeli Hódmezővásárhelytől ENy-i irányban Szentesre, illetve a Böldi-révhez vezetett.

279 A mindszenti lelőhelyek ehhez az útvonalhoz kapcsolód(hat)tak, bár nagyobb arányú megtelepedéssel itt csak a 10. második felétől számolhatunk. A koszorús-dűlői lelőhelyet egy kiscsaládi közösség elkülönült temetőjeként értékelhetjük, amelynek környezetében más szerkezetű, de időben párhuzamosan használt temetők is megfigyelhetőek. Az ismert három temetkezéshez valószínűleg még néhány további sír is tartoz(hat)ott, amelyek a földmunkák során megsemmisültek, azonban bizonyos, hogy nem egy nagyobb sírszámú temető néhány megmaradt sírjával kell számolnunk. A régió hasonló szerkezetű — bár gazdagabb leletanyagot tartalmazó — kiscsaládi temetőit ismerve egy olyan 4-8 sírós sírkertet rekonstruálhatunk, mint a Szentes, Derekegyházi oldal, Berényi B. 129. sz. tanya (CSALLÁNY 1941, 182 LANGÓ-TÜRK 2003), az Eperjes-Takács-tábla (BÁLINT 1991, 52-75) vagy a Gádoros, Bocskai u. (BÁLINT 1991,37-51) lelőhelyek.

280 A mindszenti közösség tagjai már a Kárpát-medencében születtek, és részt vettek a 10. század középső harmadának kalandozó hadjárataiban, vagy részesültek azok zsákmányából. Lőrinczy Gábor a 959. évi, bizánci területek ellen vezet hadjáratból származó zsákmányként értékelte a koszorús-dülői leletek között a mellkeresztet és az övcsatot, míg 271 Ezt látszik erősíteni a tulajdonosok családnevének egyezésén túl, hogy sírok azonos határrészben és egymáshoz közeli parcellákban kerültek elő, vö. VI. 93. és VII. 93! 272 KJMltsz.: 57.88.1-12. 273 Vörös Gabriella megjegyzése szerint „csupán az első sírban találtak mellékletet, egy félhold alakú fiiggőt" (VÖRÖS 1996, No. 23.), azonban eredetileg gyöngyök és nyílcsúcs is volt a leletanyagban (KJM RégAd: 88-84). 274 KJMltsz.: 55.10.1-30. 275 A Gacsári Kiss Sándor által Mártély térségében hivatkozott Szekfű-csárda, Maczelka-tanya és Szél-tanya (GACSÁRI KISS 1996, 77) mellett talált honfoglalás kori leletekről más forrásból nincs információnk. 276 B. Nagy Katalin féltárása 1970 augusztusában, előzetes közleményében csak a késő avar telepről írt (RégFüz I. No. 25 (1971) 52). A kora Árpád-kori leletanyag: TJM Itsz.: 84.19.1-4. A leletanyagba való betekintésért és a hivatkozás lehetőségéért köszönetünket fejezzük ki az ásatónak. 277 Vö. a Hevesi-földhöz tartozó Purger-tanya területéről előkerült szalu keltezésével (LŐRINCZY 2000, 62-63). 278 A mikrorégió nagyobb sírszámú, főként Szegvár és Szentes határából ismert lelőhelyeinek 10-11. századi folyamatos használata elsősorban a Maros völgyében, a Kiszombor és Deszk határában feltárt temetőkkel (KÜRTI 1994, 377) mutat hason lé>ságot. 279 A vidék alacsony fekvésű, folyók által sűrűn szabdalt, egykor mocsaras területen reálisan más útvonal nem jöhet szóba (LŐRINCZY2000, 65-66, 20. j.). 280 Közöttük a feltárt leletanyag tekintetében is hasonlóiságok mutatkoznak, amelyet többek között az oldalpálcás zabla, a lemezből kivágott ezüst kantárdíszek és a lovastemetkezések bizonyos elemei képviselnek.