A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

véleménye szerint az itáliai dénárok korábbi kalandozó hadjáratok emlékei (LŐRINCZY 2000, 65). Az észak-itáliai érmék zárópénze alapján a megszerzés időpontjaként valószínűsíthető 947. évi, illetve a 959-es bizánci hadjárat azonban együttesen nem valószínűsíthető. Amennyiben ugyanis a 2. sírban (a másik két temetkezés gyereksír volt) fekvő felnőtt férfi már harcra képes korában részt vett a 947. évi hadjáratban, majd 20-25 évesen meghalt, nem valószínű, hogy a 959. évi hadjáratban még részt vett. Ez a számítás természetesen a bizánci kalandozás időpontjából kiindulva is elvégezhető, azonban míg a nyugat-európai érmék valamennyi esetben zsákmány (vagy adó) formájában kerültek a magyarokhoz, a bizánci leletekkel kapcsolatban más szempont is felmerül. Ezzel kapcsolatban főként a Kárpát-medence és a Balkán között korán kialakuló kereskedelmi kapcsolatokat említhetjük, amelyekről az első írásos adat a 960-as évekből származik, amikor magyar kereskedők ezüstöt és lovakat adtak el a perejaszlaveci (Bulgária) vásáron (TEKE 1994, 388). Györffy György szerint Taksony támogatta ezt a tevékenységet, mivel a távolsági kereskedelem vámjából származó bevétellel igyekezett pótolni a kalandozó hadjáratok beszűkülésével a zsákmány és az adók elmaradását (GYÖRFFY 1984, 787). A régészeti források — amint arra Mesterházy Károly vizsgálatai is utaltak ennél jóval korábbi időszaktól élő kereskedelmi kapcsolatot feltételeznek. A régészeti leletek nemcsak a magyar kereskedők balkáni aktivitását valószínűsítik, hanem azt is, hogy délkelet-európai kereskedők továbbra is érintették a Kárpát-medence területét (MESTERHÁZY 1993). Az említett tárgytípusok részletes vizsgálatánál elmondottak mellett ez szintén azt látszik megerősíteni, hogy ezek az idegen jellegű tárgyak valószínűleg kereskedelmi kapcsolatok révén kerültek a magyarokhoz. Szintén fenntartással kell kezelnünk azt a véleményt, hogy a 959. évi hadjáratban — a 14. századi magyar krónikakompozíció adata szerint — kapitányként részt vevő Opour vezér (KORDÉ 1994, 52) Mindszent környéki szállásterületének bizonyítékát jelenti a város területén a késő középkorból ismert Apor nevű település (LŐRINCZY 2000, 65). Jóllehet a régészetnek nincs módja vizsgálni a történeti irodalom és a helynévkutatás összefüggéseit, ezek eredményeinek régészeti leletekkel összefüggő értékelésénél azonban jeleznünk kell az ún. kevert érvelés (BÁLINT 1995, 245-246) buktatóit. A történeti helynévkutatás eredményei alapján tudjuk, hogy a személynévből képzett helynevek (KRISTÓ 1976, 15-38) valóban a magyar helynévadási szokás legrégibb rétegét alkotják (KRISTÓ 1994, 223), azonban ezek pontos kronológiája és értelmezése az említett tudomány egyik legvitatottabb problémája (KRISTÓ 1976, 19-20). A szokás folyamatos használatára a történeti irodalom fényében a 11. század első felénél korábban nincs bizonyíték, felső időhatárát pedig a 14. század második fel jelenti (KRISTÓ 1976, 20, 48). A későbbi adatolású helynevek visszavezetése a 10. századra ezért bizonytalan (KRISTÓ 1980, 358-359). így kritikával kell kezelnünk a krónikában szereplő Opour, Opaur vezér (KRISTÓ-MAKK-SZEGFŰ 1973, 75) 10. századi szállásterületének összekapcsolását a Mindszent határában egykor létezett Apor faluval

281 (BLAZOVICH-HÉVVIZI-VÁLYI 1996), amelyről a legkorábbi említés 1332-ből származik (GYÖRFFY 1963, 892). A Bizáncban kalandozó honfoglaló kapitány és a 14. századi helynév, valamint a Mindszent határában, a Koszorús-dűlőben feltárt balkáni-bizánci kapcsolatot tükröző régészeti leletek szoros összefüggését és az említett bizánci kalandozó hadjárathoz kötését egyelőre nem fogadhatjuk el bizonyítottnak.

282 281 Györffy György Taksony külpolitikáját összefoglaló térképén (GYÖRFFY 1984, 711, 35. térkép) feltüntette a Kárpát-medence Apor helyneveit, amelyek véleménye szerint Taksony vezérének és a hozzá köthető későbbi Apor úri nemzetség szállásterületeit jelzik. A négy helynév közül csak egy, a mindszenti található a Dunától K-re. Györffy György, aki elfogadta a későbbi keletkezésű helynevek jelhasználását a 10. századi szállásterületek meghatározásában, csak a három dunántúli helynévvel foglalkozott, amelyek alapján megállapította, hogy Taksony, Pannónia védelmére nevezte ki Aport, akinek jő szállásterülete is Ott volt (GYÖRFFY 1984, 704). 282 A feltárások hátterének biztosításában Bálint Csanád és Vörös Gabriella, a terepmunka lebonyolításában Lőrinczy Gábor és Szabó János József támogatását élveztük. A leletanyagot Vígh László restaurálta és Czabarka Zsuzsa rajzolta, az összesítő temetőtérképet (2. kép 2) Hajdú Olga, a II. József-féle I. katonai félmérés térképrészletét ( 1. kép 2) Kamarást András szerkesztette, az alaptérképet (1. kép 1) Gábor (Lupó) János rajzolta. Köszönet munkánk gondos lektorainak: Kovács László, Lovag Zsuzsa és Révész László régészeknek, valamint Makk Ferenc történésznek. Cikkünket áttekintette továbbá Bende Lívia és Lőrinczy Gábor, továbbá hasznos tanácsokat és segítséget kaptunk Bálint Csanádtól, Balogh Csillától, Benkő Elektől, Ritoók Ágnestől, Szőke Béla Miklóstól, Takács Károlytól, Takács Miklóstól, Révész Évától, valamint lektorainktól is. Munkájukért és támogatásukért köszönetünket fejezzük ki.