A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

1460), ahol az aranyozott bronzkereszten a Megváltót ágyékkötőben ábrázolták.

256 A kereszt kapcsán Christian Schmidt kiemelte, hogy a Krisztus testén látható ágyékkendő ábrázolása épp a 10. században bekövetkező általános ikonográfiái változás hatására történt, amely a bizánci kultúrkörben végbement (SCHMIDT 2001, 306). Schmidt megállapítását támasztja alá egy silistrai egyszerű mellkereszt (ATANASOV 1992, 258, 264, No. 21), valamint az egyik ismeretlen lelőhelyű, a Belgrádi Nemzeti Múzeum (SNM) gyűjteményében lévő (ltsz.: 4188) ereklyetartó mellkereszt előlapjának Krisztus-ábrázolása is (PETROVIC 2001, 144, No. 127). Az említett változás legkarakterisztikusabban az ún. kijevi típusú ereklyetartó mellkeresztek alapján állapítható meg. Ezek a tárgyak ugyanis alapvetően ortodox keresztény környezetben születtek, az előlapon ábrázolt Krisztus testét mégis ágyékkendő fedi (LOVAG 1971, 158- 163; LOVAG 1979, 9-10). Lovag Zsuzsa fent ismertetett megállapításának ellentmondanak továbbá a 10. századra keltezett itáliai mellkeresztek is. A Bergamoban és Paviaban őrzött leletek kialakításukat tekintve a görög (crux quadrata) és nem a latin keresztekhez (crux immissa)

257 tartoztak. A tárgyakon szereplő Krisztus-alak ábrázolása azonban itt is perizoneumban történt (ZASTROW-DE MEIS 1975, 28-30, Tav. 22-23). A periozoneumban ábrázolt Megváltó all. századra tehát nem csak a Kárpát-medencében, hanem a bizánci kultúrkör teljes területén elterjed, amint azt pl. a Dinogetia lelőhelyen (BARNEA 1967, 357-358, Fig. 191. 6), az Isztambulban (ROSS 1965, 100), illetve a Balkán más területén talált további leletek is jelzik. Az ikonográfiái váltás tehát pont abban az időszakban zajlott le a bizánci kultúrkör területén, amikor az egyszerű, „antropomorf' ábrázolású mellkeresztek elterjedtek a Kárpát-medencében. Az ábrázolás új formája ezt követően lassan kiszorította a korábbi colobiumos megformálást és meghatározóvá vált. Ez az ún. kijevi típusú mellkereszteken (LOVAG 1971, 158-163; LOVAG 1979, 9-10), valamint a Bizánc közvetlen fennhatósága alatt álló területeken készített díszesebb darabokon (ROSS 1965, 109 110) is megfigyelhető. Kiss Attila idézett véleményét — mely szerint ezek a keresztek a kijevi Rusz területéről kerültek a Kárpát-medencébe —, a szakirodalomból már ismert ellenérveken kívül (BÓNA 1984, 286-287) számos további probléma is terheli. Jörn Staecker az észak-európai területen talált nagyszámú párhuzam kapcsán megállapította, hogy a keresztek ottani elterjedése jóval hosszabb időszakon keresztül nyomon kísérhető, mint a Kárpát-medencében, vagy Délkelet-Európában (STAECKER 1997, 6-67).

258 Kiss Attila elemzésében (KISS 1983, 206-207) a felsorolt párhuzamok között nem vette figyelembe a Kárpát-medence szempontjából legkézenfekvőbb területen, a Balkánon található analógiákat. Még egy fontos módszertani szempontot kell kiemelnünk. A keresztek észak-európai és Kárpát-medencei nagyszámú előfordulása nem bizonyítja azt, hogy azok ott is készültek. Ezek a területek a régészeti források tekintetében olyan régiónak számítottak, ahol bizonyos tárgyak — az eltérő szellemi háttér hatására — még akkor is használatban voltak, amikor a központi zónában már nem voltak jelen.

259 Ezek nyomán nem tekinthetjük bizonyítottnak — a tárgytípus adott területen megfigyelhető túlsúlya ellenére sem —, hogy ott volt készítésük központja. A mellkeresztek készítése kapcsán összefoglalva tehát elmondható, hogy egyes típusai esetében sem lehet kiemelni a Kárpár-medencét, vagy a kijevi Rusz területét, mint készítési zónát. A keresztek egyszerű kialakítása és viszonylag könnyű készítési technikája alapján azonban kizárni sem lehet ezeket a területeket, amint erre a Szófiai Régészeti Múzeum bronz öntőmintái (VASILEV 1993), valamint a sziszeki (VINSKI 1970, 56), botosani, bukaresti és ölteni (TEODOR 1981, 105) öntőminták töredékei utalnak. A készítés helyére azonban egyelőre sem a keresztek kialakítása, sem ikonográfiája alapján nem tudunk következtetni. Az a feltételezés, mely szerint először a Kárpát-medencében készültek olyan keresztek, ahol Krisztust perizoneumban ábrázolták, nem igazolható, mivel ebben az idő256 A kereszt legközelebbi párhuzama Macvanska Mitrovica lelőhely 18. sírjából ismert. A sírt a kereszt és a temetőn belüli helyzete alapján a 11. századra keltezték (ERCEGOVIC-PAVLOV1C 1980, 49-50. 56). 257 Lovag Zsuzsa lektori véleményében említette, hogy a „ crux imissa " nem a latin, hanem az egyenlő szárú görög keresztet jelenti. Az általunk használt szakirodalomban mindössze Konrád Onasch munkája (ONASCH 1981, 221) említi a görög keresztet is — a latinhoz hasonlóan — ezen a néven. Az irodalom döntő többségében egyértelműen a latin keresztet illetik ezzel a terminussal (vö. DINKLER-DINKLER VON SCHUBERT 1991. 25-26; SACHS-BADSTÜBNER-NEUMANN 1973. 218-219!). 258 Vö. LAGER 2002. 135-138! 259 Hasonló jelenségről ld. BÁLINT 1999!