A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

bot sikerült összegyűjtenünk (No. 45, 48, 53). A vatyai kereszt szórvány, míg a Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyről származó lelet sírból ismert, azonban a Gálffy Ignác által 1900-ban feltárt temetőrészben az ásató nem figyelte meg annak összefüggéseit.

168 A Szob-Kiserdő 60. sírból

169 előkerült — nyaklánc díszeként viselt — keresztet egy VII. Konstantinos és II. Romanos (948-959) solidus aranyozott utánzatának terminus post quem adata keltezi a 10. század utolsó harmadára (KOVÁCS 1989,67). A kereszttípus párhuzamait a 10-12. századra keltezte a kutatás (DAVIDSON 1952, 256; PETROVIC 2001, 155, 279). A fenti áttekintés arra utal, hogy a Kárpát-medencében a 10. század utolsó harmadára, illetve all. század elejére datálható valamennyi altípusa (BÁLINT 1991, 105), melyek délkelet-európai kapcsolatrendszere már régóta ismert a magyar szakirodalomban is (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953; LOVAG 1980; BÁLINT 1991, 105). A kőbetétes kereszttípus (crux gemmáid) előzményei a 4. századig nyúlnak vissza, I. Constantinusnak a Milvius-hídon vívott csata előtti látomásával, illetve anyjának, a Szent Kereszt megtalálása után készíttetett kiemelkedőjelentőségű ereklyéjével

170 kapcsolatban (SZÓKRATÉSZ I. 17; PODSKALSKY 1991, 550; MIETKE 1998, 49-50). Az ereklye

171 rekeszberakásos ékkődíszes kialakítása később alapvetően befolyásolta a bizánci keresztábrázolásokat, így a mellkeresztekét is (LECLERCQ 1914, 3081-3083, 3103-3113; DENKLER 1964; CHRISTE 1973, 33-36; CASTELLI NOVELLI 1987, 121; IHM 1992, 79-83).

172 A tárgyalt típus ennek következtében folyamatosan jelen volt a bizánci egyházi művészetben és Bizánc peremterületein is elterjedt (BARNEA 1967, 357-358; MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 56; ATANASOV 1992, 263; PETROVIC 2001, 113, 155, 158-159, 221, 249, 263, 278), ezt mutatják a Kárpát-medencéből ismert darabjai is. 6. típus A 6. típusba sorolt kereszt (No. 40) ólomból készült, a függesztőfűllel egybe öntött tárgy alsó keresztszára kiszélesedik, egy szabályos talpat képezve (12. kép 1). A kereszt előlapján a szárak találkozásánál bemélyített görög kereszt {crux quadrata) ábrázolása látható. A Kárpát-medencében (14. kép 1) egy ilyen tárgy ismert. Az ólomötvözetből készült kereszt a Sándorfalva-Eperjes lelőhely 14. számú temetkezésében, egy férfi

173 sírjában feküdt, amely temetkezés a temető E-i végében volt (FODOR 1985, 19). A kereszt alsó szára a többi szárvéghez képest erőteljesen kiszélesedik, mintegy talpat képezve, az előlapon a keresztábrázolást bemélyítéssel alakították ki. A kiszélesedő alsó szár jelölheti az ábrázolásokon is szereplő hármas halmot, melynek a közepén a keresztfa áll (vö. IHM 1992, 83 -91!).

174 Hasonló megoldást egy — valószínűleg Palesztinából származó — 10. századi darabon sikerült megfigyelni.

175 A sándorfalvi temető felhagyása az ásató megfigyelései alapján a 10. század középső harmadára helyezhető, ezért a kereszt sem lehet ennél későbbi (FODOR 1985, 32-33; FODOR 1996, 348-349).

176 A lelet 168 A rendelkezésünkre álló adatok alapján egy 10. század végére -11. század első jelére keltezhető temető valószínűsíthető (K. VËGH 1971, 85-86). 169 A sírban egy 6 év körüli kislány csontváza feküdt (BAKA Y1978, 33). 170 A tárgy szerepe később is meghatározó volt a keleti kereszténységben, amint azt a II. Theodosius idején kialakított és Jeruzsálemben elhelyezett Szent Kereszt-ereklye mutatja. Az ereklye történetéről átfogó jelleggel ld. PODSKALSKY 1991; TAFT-KA ZHDA N 19911 171 A tárgyat ábrázolták a festészetben és a mozaikművészetben (BEL T1NG-1HM1994, Taf. 1; IHM 1992, 71-94), megtalálható volt textileken, elefántcsontfaragványokon (MAGU1RE1989, 218-219; MAGUIRE1990; CAMPBELL 1985. 115), és mintának tekintették a körmeneti és az egyszerű mellkeresztek készítői is (DAVIDSON 1952, 256, 258-259; ROSS 1965, No. 157; EVANS 1997; KATSARELIAS 1997; SCHMIDT 2001, 305-307). 172 A hatalmas szakirodalommal rendelkező kérdéskörnek csak a fontosabb tanulmányait idéztük. A crux gemmata kereszttípus alaptípusa jól tanulmányozható a 6. századi milánói elefántcsont diptichonon (DINKLER 1964, 76; DINKLER 1964a, 59), valamint a római Basilica de Santa Prudenzia apszismozaikján (DINKLER 1964, 71; BELTING-IHM1994, Taf. I). 173 Az aduitus korú (23-27 éves) férfit, az ásatáson — valószínűleg a mellékletek alapján — Fodor István nőként határozta meg (FODOR 1985, 30). Az antropológiai elemzés során azonban kiderült, hogy férfiról van szó. Marcsik Antónia szíves szóbeli közlését ezúton is köszönjük. 174 A halom szimbolikus ábrázolásával kapcsolatban Id. DINKLER-DINKLER VON SCHUBERT 1991, 28-29.' 175 Az ezüstberakással díszített, öntött bronzkereszt alsó szára, a sándorfalvi darabhoz hasonlóan, kiszélesedett, míg a többi keresztszár egyenlő, az alsó keresztszártól kisebb méretű volt (CURCIC-CLAIR 1986, 89-90). 176 A temetőből egyetlen érme került elő, Eudes francia király (887-898) töredékes limogesi vereté (FODOR 1985, 32; FODOR 1996, 349; KOVÁCS 1989, 173), amely azonban nem segít a közvetlen keltezésben (KOVÁCS 1985).