A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

közvetlenül az áll alatt volt, ami arra utal, hogy a nyakban hordva viselték (FODOR 1996,348-349).

177 7. típus A 7. típusba, az öntött, „antropomorf ' ábrázolású egyszerű mellkeresztek közé sorolható az általunk felgyújtott leletek 40%-a (25 darab). A számos variánssal rendelkező tárgytípus nem csak a Kárpátmedencében (14. kép 2), hanem egész DélkeletEurópában a leginkább elterjedt változatnak számított (MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 51-53; LOVAG 1999. 12). A 3a típushoz hasonlóan — kialakításukat tekintve — ezek állnak a legközelebb a nagyrészt szintén öntött ereklyetartó mell keresztekhez (LOVAG 1999, 11-12).

178 A 7a altípusba sorolt darabok (12. kép 2) öntött, viszonylag nagyméretű keresztek (vö. 6. táblázat!), amelyek ikonográfiái szempontból leginkább összevethetőek az ereklyetartó mellkeresztekkel. A tárgyak öntőmintáin igyekeztek megtartani az ereklyetartó típus keretes szerkezetét, és a keresztfa jelölését (LOVAG 1994, 190), kialakításuk azonban több ponton egyszerűsödött.

179 Az ide sorolt négy kereszt (No. 17, 46, 59, 90) közül három (a két veszprémi

180 és a telegdi

181 lelet) szórvány, így pontosabb keltezésük nem lehetséges. A kiskunfélegyházi kereszt — amely a Veszprém-Nándor-telepi lelet nagyon közeli párhuzama (LOVAG 1999, 30),

182 — egy 10-11. századi köznépi temető szórványleleteként került elő (HORVÁTH 1996, 330 331). A nagy fokú hasonlóság alapján feltételezhető, hogy a két lelet azonos korú és talán azonos műhelyben is készült. Ezt a típust legutóbb Jörn Staecker tekintette át (STAECKER 1997, 65-69, 75-76; STAECKER 1999, 134—135),

183 és munkája alapján elmondható, hogy mind Kelet-, mind Észak-Európában széles körben elterjedt volt. A keresztek Észak-Európában a legtöbb esetben kincsleletekhez kapcsolódtak és jóval hosszabb ideig voltak használatban, mint Kárpátmedencei párhuzamaik (STAECKER 1997, 66-67). Kiss Attila a majsi temető kapcsán úgy vélte, hogy ezek a leletek É-ról kerültek be a Kárpát-medencébe (KISS 1983, 173), ez azonban főként az eltérő időrend miatt nem igazolható. Az altípus eredetének megítélésénél fontos tényező, hogy a Mediterráneum térségének 10-11. századi leletanyagában is megtalálható (ZASTROW-DE MEIS 1975, 29, Tab. 32). A 7b altípusba tartozó keresztek (12. kép 3) a variáns legnagyobb (ma.: 5,1-6,5 cm) darabjai. Az előlap már nem keretes szerkezetetű, hanem a Krisztus-ábrázoláson van a hangsúly. Feltehetően eltérő műhelyhagyományokkal áll összefüggésben az ábrázolások részletessége, a végtagok arányát azonban mindig igyekeztek pontosan kialakítani. A 7b altípus leletei (No. 3-5, 14, 21, 39, 41) között szórvány a cecei,

184 a vitatott leletkörülményű cikói

185 és a 177 A viseletet megerősíti a kereszt kialakítása is. A rombusz alakúvá vastagodó függőleges szár fölött lyukat alakítottak ki a felfüggesztés számára (FODOR 1996, 348-349). 178 A kutatás jelenlegi adatai szerint ez a típus az erekelyetartó mellkeresztek egykori népszerűségének köszönhette — mint azok egyszerűbb és olcsóbb utánzatának — széleskörű elterjedését (LOVAG 1994, 190). 179 Az előlapon látható Krisztus-ábrázolás általában elnagyolt, készítői kevésbé ügyeltek a részletek pontos kidolgozására. 180 Veszprém-Nándor-telepen (1937) nem találtak sírokat, csak településnyomokat (MRT2, 246-247), a Veszprém-Temetőhegy néven említett másik keresztet pedig nem lehet pontos lelőhelyhez kötni. A Temetőhegy közelében, a Sallai utcában több Árpád-kori csontvázat tártak fel (MRT 2. 238), ezek alapján a kereszt akár innen is előkerülhetett, de számításba jöhet a környékről ismert más 10-11. századi temetőtöredékek is (vö. MRT 2, 247-249!). 181 Lovag Zsuzsa a telegdi leletet a Veszprém-Nándor-telepen és a Kiskunfélegyházán előkerült darabokkal vetette össze (LOVAG 1999, 30), hasonló módon járt el Jörn Staecker (STAECKER 1997, 65-66) is. A telegdi lelet viszonya azonban nem olyan szoros, mint a veszprémi és a kiskunfélegyházi kapcsolata. Erre utal, hogy a telegdi kereszten nincs meg a Krisztus-alakot keretező kettős borda, illetve méretét tekintve is kisebb (4,5x3,5 cm), mint az utóbbi kettő. 182 Mindkét kereszt jobb szára lekerekített, míg a bal szárak sarkos végződésűek. A veszprémi kereszt bal szárának felső íve megtörik és kiszélesedik, a kiskunfélegyházi kereszt esetében ez a rész vízszintes. Méretük mellett: a veszprémi kereszt 5x3,5 cm (LOVAG 1980, 368), a kiskunfélegyházi 4,8x3,4 cm (HORVÁTH 1996, 331), a Krisztus-ábrázolás tekintetében is hasonlóak, a keresztek szárainak, valamint az előlapok díszítésének apró különbségei azonban arra utalnak, hogy nem azonos, csak hasonló öntőmintában készülhettek. 183 Gyűjtéséből Staecker kihagyta a Veszprém-Temetőhegyen előkerült keresztet, mivel az általa használt tipológia ikonográfiái leírásába nem illett bele (STAECKER 1997. 65-66). 184 A tárgyat egy elpusztult középkori templom mellett találták (LOVAG 1980, 363). 185 A kereszt állítólag egy késő avar sírból került elő (LOVAG 1980, 363). A leltári szám alapján (MNM 5/1930.11.) a kereszt a cikói temetőhöz (ADAM2002, 92) tartozhatott, azonban kivitele és analógiái alapján a 10. századi keresztekhez sorolta a kutatás (LOVAG 1980, 369-370; KISS 1983, 173; BÓNA 1984, 287; LOVAG 1999, 29).