A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

zött pödrött végű, poncolt díszítésű pántkarperec volt (PEREMI 2001, 159), amelyet a kutatás a 10. század középső harmadára helyez (RÉVÉSZ 1996, 91-92). Hasonló időrendű a 13. sír is (PEREMI 2001, 159), mely a 12. számútól ÉNy-ra feküdt (PEREMI 1998, 174), és leletanyaga alapján (öntött, kerek ruhaveretek, sodrott, hurkos-kampós záródású nyakperec (vö. SZABÓ 1979, 112; LANGÓ 2000, 45-16!) a temető első időhorizontjába, a 10. század közepére keltezhető. A szegvári keresztet szintén a 10. század középső harmadára datálhatjuk.

147 A szegényes mellékletű temető leletanyaga ugyan nem segíti elő a 32. sír pontosabb keltezését, de az ettől Ny-ra, a 63. sírban talált pödrött végű hajkarika arra utal, hogy a temetőt a 10. század második felében is használták (SZŐKE 1962, 37; LŐRINCZY 1985, 156-157).

148 Az ikervári kereszt mellett egy másodlagosan felhasznált római bronzérmét és egy vasláncocska töredékeit tárták fel (KISS 2000, 60). A környező temetkezések, így a 118. sírra ráásott 116. gyermeksír S végű hajkarikái a 10. század második felére, illetve all. századra,

149 az állatfejes karperec pedig a 10. század végére keltezhető.

150 Az ásató a keresztes sírt a temetőelemzés alapján a 10. század második fele és a 11. század eleje (1020) közötti időszakra helyezte (KISS 2000, 82). Megfigyelései szerint a temető két időrendi fázisra

151 osztható, a nevezett sír ennek a két csoportnak a határán található, de még az első, a korai fázisába sorolható (KISS 2000, 115). A 112. sír alapján ugyan kérdéses az ásató által vázolt felosztás érvényessége, a kereszt 10. század végére történő keltezése azonban elfogadható.

152 A valkóvári kereszt (DEMO 1996) nyaklánc dísze volt, a temető teljes közreadása híján (vö. VINSKI 1959!) keltezése bizonytalan. A kecskeméti lelet pontos datálása a részletes közlés hiányában nehezen állapítható meg, azt sem lehet pontosan tudni, hogy szórványként, vagy sírból került-e elő (RégFüz I. No. 26 (1973) 73; HORVÁTH 1993, 326, 341). A kereszttel együtt említett S végű hajkarika azonban szintén a 10. század második felére helyezi a tárgy korát (HORVÁTH 1993, 326, 341). A Galánta-Kertalja lelőhelyen előkerült kard, öntött, négyzetes kialakítású, sodrást utánzó pántgyűrű és S végű hajkarika a 10. század második felére datálja a keresztet (TOCÍK 1992,151-155). A Mitrovica-Macanska lelőhely (ERCEGOVICPAVLOVIC 1980, 59) teljes anyagát áttekintve a 10. század végére, all. század elejére keltezhető az itt előkerült kereszt (ERCEGOVIC-PAVLOVIC 1980,48-49). A másik mitrovicai darab pontos leletkörnyezete publikálatlan, így időrendi helyzetének vizsgálata - egyelőre — nem lehetséges (VINSKI 1970, 84). Összefoglalva elmondható, hogy a 2. típusba sorolt keresztek a 10. század középső harmadában jelentek meg a Kárpát-medence leletanyagában, és all. század elejéig lehettek forgalomban. Az előkerült darabok a legtöbb esetben a nyaklánc díszei voltak, erre utal sírbeli helyzetük,

153 valamint a temetkezések további mellékletei,

154 illetve felfüggesztési módjuk is.

155 147 Lőrinczy Gábor a sírokat a 900-930 - 960-990 közötti időszakra keltezte (LŐRINCZY 1985, 159). 148 Lőrinczy Gábor is a 10. század középső harmadára helyezte a kereszt használatát az algyői darab keltezése alapján (LŐRINCZY 1985, 157). Azon felvetése, mely szerint ezt a típust a Balkánon viszonylag ,, rövid ideig, a X. század első jelében használták" (LŐRINCZY 1985, 157), az azóta közölt délkelet-európai párhuzamok (ATANASOV 1992, 257, 262) és öntőminták (VASILEV 1993, 137) alapján ma már revízióra szorul. 149 A publikációból sajnos nem derül ki, hogy a sírban bronz vagy ezüst hajkarikák voltak (KISS 2000, 60-61). 150 A karperecet korábban Kovács László a szakirodalomban előforduló, de ismeretlen darabok közé sorolta (KOVÁCS 1994a, 123, 137). A temető részletes közlése nyomán kiderült (KISS 2000, 61), hogy a Kovács la típusba sorolható a sírból előkerült darab (KOVÁCS 1994a, 132). 151 A második fázist a 80. sírban talált II. Boleslav (967-999) cseh herceg érméje keltezi (KISS 2000, 81). 152 A temető két fázisra történő bontásának az ásató által berajzolt határvonala kérdéses (KISS 2000, 115, 47. kép), ugyanis ezek alapján a második fázisba kerül a 118. sír is (KISS 2000, 60-61). 153 A legtöbb kereszt a nyak tájékán került elő. Az algyői kereszt a bal oldali bordáknál, közvetlenül a hajfonatkorong felett volt (KÜRTI 2001, 33), az ibrányit egy gyöngysor közepén, a nyak tájékán találták (ISTVÁNOVITS 2003, 98-99), a valkóvári pedig a nyak alatt feküdt (DEMO 1996, 89). A szegvári tárgyat a jobb humerus belső oldalán, az állkapocs közelében tárták fel (LŐRINCZY 1985, 147). A várpalotai a jobb oldali felső bordák helyén feküdt (PEREMI 1998, 164-165). 154 Nyakláncon való viseletre utal az algyői kereszt esetében a sírból előkerült bronzlánc töredéke és a préselt, aranyozott ezüstlemezből kivágott függődísz is (KÜRTI 2001, 22). Hasonló viseletre lehet következtetni az ibrányi és a valkóvári darab esetében is, utóbbi mellől szintén gyöngy került elő (DEMO 1996, 89). Az ikervári sírban előkerült a lelet felfüggesztésére szolgáló vasláncocska (KISS 2000, 60), a várpalotai sírban pedig egy fekete színű gyöngy volt a kereszt mellett (PEREMI 2001, 159, 183). 155 Az algyői darabnál megfigyelhető volt, hogy a tárgy koponya felé eső szárvégét a hátlap irányában visszahajtották, így alakítva ki egy vékony fúggesztöfúlet (KÜRTI 1980, 326-327). A galántai szórvány leleten a kereszt egyik szárvégét átfúrták