A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

ADATOK A DÉLKELET-EURÓPAI KAPCSOLATÚ EGYSZERŰ MELLKERESZTEK TIPOLÓGIÁJÁHOZ Az 1. sír talán legkiemelkedőbb lelete a nyakcsigolyáknál előkerült bronzkereszt,

130 amelyet — Csernák János elbeszélése nyomán — Csallány Gábor mint a „gyöngyöket tartó fonálon csüngő" nyaklánc részét írt le (CSALLÁNY 1941, 186). Az enyhén domború bronzlemezből kivágott kereszt szárai a végek felé enyhén kiszélesednek, felső szárára henger alakú fülrészt forrasztottak. Provinciális kivitelére utal, hogy a keretbe foglalt előlapon a véséssel kialakított alak

131 - - aki hosszú tunikát (colobium)

132 visel

133 —jobb füle kilóg a keretből. A minta tanulmányozásából kitűnik, hogy azt feltehetően előzetes bekarcolás nélkül, a lemez kivágását követően véséssel és egy háromszög alakú poncvésővel készítették.

134 A minta kialakítása valószínűleg a corpus körvonalainak elkészítésével kezdődött, majd ezt követően alakították ki a viselet díszítéseit. A keret minden bizonnyal a legutolsó fázis lehetett, erre utal a jobb fül és a keret, valamint a derékrész és a keret vonalának metszete. A mindszenti lelet az egyik legkorábbi darabja a Kárpát-medence 10. századi emlékanyagában fellelhető mellkereszteknek. Az egyszerű, általában sínnellékletként talált tárgytípust gyakran a kereszténységet (bizonyos kutatók szerint egyenesen a keletit) felvevő középkori népek hitének emléke és bizonyítékaként értékelte a kutatás. A korai mellkereszteket tipológiai szempontból alapvetően két csoportba oszthatjuk: öntött bronz ereklyetartó mellkeresztekre

135 és az egyszerű mellkeresztekgésben lehet azzal, hogy egyes sírokat nem régész tárt fel (Budapest-Szentlőrincpuszta, Gyula, Kétpó, Rakamaz, Tiszajenő). A mindszenti sír esetében is kérdéses, hogy kiterjedt-e minden részletre az ásató figyelme, Bálint Csanád hitelesítő jeltárása nyomán ugyanis számos további lelet, többek közt a csathoz tartozó töredék is előkerült a már Csallány Gábor által megkutatott 2. sírból. Valószínűnek tartjuk tehát, hogy eredetileg több temetkezésben is lehettek a tiszaburaihoz hasonló övkarikák. A kétpói és a tiszajenői leletben az övhöz tartozó jellegzetes 10. századi Kárpát-medencei öweretek nem jelentik azt, hogy a csattal ellátott öv — amire ezeket a véreteket felszerelték —, eredetileg szintén helyben készült. További érdekes kérdés, hogy mennyiben lehetett hasonló ezen övek a szerkezete a Dienes István által rekonstruált perbetei (DIENES 1959), nagykőrösi (DIENES 1960), karancslapujtői (DIENES 1964) övekhez? Pontosan megállapítani a rendelkezésre álló leletanyagból nem tudjuk, tény azonban, hogy ezeknél az öveknél sem volt egyedi eset a szíjvégek alkalmazása, amint azt a tiszajenői és a Kastro Tiganiban előkerült darab is mutatja. A szíjvég — ha kapcsolódását tekintve nem is, de szerkezetében — hasonló övre utal, mint amilyet a steppei népek használtak, melyek kései párhuzamaira már Dienes István felhívta a figyelmet (DIENES 1964, 33-37). Azt, hogy az övön használtak-e belső szíjcsatolást, hiteles megfigyelések hiányában nem tudjuk, de az megállapítható, hogy mind a két, szíjvéggel félszerelt öv esetében a szíjvég átbújtatható a csatkarikán. Elképzelhető tehát az is, hogy nem egy belső szíjon csatolták be ezeket az öveket, hanem egyszerűen a csatkarikán keresztül vezették át a szíjvéget. 130 A tárgy részletes leírását ld. az 1. sír leleteinek ismertetésénél. 131 A kereszteken látható személyek pontos azonosításáról megoszlanak a vélemények. Az esetek többségében Krisztussal azonosították, néhányan azonban Szűz Máriát, szentet vagy imádkozó papot véltek felfedezni az ábrázolásokon (vö. BÁRÁNYOBERSCHALL 1953, 236; SZŐKE 1962, 62; DONCEVA-PETKOVA 1991; DONCEVA-PETKOVA 1992; PURHONEN, 1998, 74-77; STAECKER 1999, 17-181). A szakirodalom eltérő nézeteire utalva dolgozatunkban az átfogóbb jelentéstartalmú „alak", valamint „személy " megnevezést használjuk, bár Lovag Zsuzsa lektori véleményében kifejtett nézetét — mely szerint ezek az ábrázolások mindig Krisztussal azonosíthatóak, amennyiben a keresztnek csak egyik oldalán szerepel emberalak — magunk is valljuk. 132 A colobium ikonográfiái hátterére vonatkozólag Id. PALLI1970! 133 Volt, aki a díszítés alapján arra gondolt, hogy a kereszten egy „görög császári díszruhás, késő bizánci, hosszú chitonos (helyesen chiton, a chitonos genitivus eset) Krisztus " látható, „mellén keresztbe vetett loronnal, amelynek végei a karokon nyúlnak lejeié " (P. BRESTYÂNSZKY1970, 23). Kérdéses, hogy a leírásban szereplő ruhadarabok mennyiben feleltethetők meg a kereszten látható egyszerű ábrázolásnak. A hosszú lebernyegszerű chiton megléte esetleg feltételezhető, azonban a császári díszruha ábrázolása nem állapítható meg. Hasonló mintázatú ruhadarabban ábrázolták az előlapon megformált személyt az ereklyetartó mellkeresztek egy részén is. Ilyen ábrázolás látható a Szentes-Szentilona lelőhelyen előkerült darabon (CSALLÁNY 1941, 187, III. t.; SZATMÁRI 1995, 236-237, 6. kép 2a-b), valamint az orosházi kereszten is (LOVAG 1971, 149; LOVAG 1999; SZATMÁRI 1995, 239-240, 263, 7. ábra 1). 134 A kereszten egyedül a fej, valamint a fej felett kialakított keretrész készült vésett technikával. A mintázat többi részénél háromszög alakú poncvésőt használtak (vö. 10. kép!). A poncvésővel kapcsolatban Id. FECHT 2000, 559.' 135 Az ereklyetartó mellkeresztekre vonatkozólag ld. BÁRÁNY-OBERSCTJALL 1953, 210-231, 249-250; LOVAG 1971; LOVAG 1979, 8-10; LOVAG 1999, 11-12; SZATMÁRI 1995.'