A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

re.

136 Áttekintésünk — a mindszenti lelet kapcsán — csak ez utóbbi típust érinti. Az egyszerű mellkeresztek 10-11. századi Kárpát-medencei darabjait Oberschall Magdolna (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953), majd Lovag Zsuzsa (LOVAG 1980) gyűjtötte össze. Munkáik során összesen 23 darabról írtak, amelyeket kialakításuk és ikonográfiájuk alapján hasonlítottak össze. A tárgytípus leletkataszterét az azóta közreadott darabokkal kiegészítve tekintjük át. Az egyszerű mellkeresztek típusai A Kárpát-medencében a vizsgált időszakból ismert délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkereszteket — formai- és díszítőjegyeik figyelembe vételével — döntően technikai kivitelük alapján az alábbi tíz csoportra bonthatjuk.

137 Az 1. típust a lemezből készített darabok alkotják, a 2 10. típushoz sorolt keresztek pedig öntéssel készültek.

138 Az utóbbiak elkészítése nagyobb fokú technikai tudást és hátteret (műhely) feltételez, azonban amint arra Gróf Péter is rámutatott (GRÓF 1993) viszonylag szerény körülmények között, öntőtégelyes gödörben is elkészíthetőek voltak. /. típus Ezt a típust a lemezből készített darabok alkotják (13. kép 2), amelyek eltérő méretű és jellegű párhuzamai már a 10. század előtt is ismertek voltak a vizsgált területen, illetve széles körben elterjedtek több korszakban is, főként Délkelet-Európában (VFNSKI 1970; BARNEA 1977; GARAM 2001, 60-63; PETROVIC 2001, 180-185; VIDA 2002, 183). Két fontosabb altípusuk különíthető el: a lemezből kialakított egyszerű (la), illetve az alakot ábrázoló darabok (lb). Az la altípusba sorolt (11. kép 1) hajdúdorogi darab (No. 12) szárai eltérő mértékben kiszélesednek, a jó megtartású tárgy felfüggesztésére kerek bronzfülecske szolgált, amelyet a felső szárvéghez forrasztottak. A kereszt egy fiatal lány koporsós temetkezéséből került elő, amely a temető D-i részén feküdt, kísérőleletei (vékony ezüstlánc töredékei) alapján pontosabb keltezése nem lehetséges. A temetőt az ásató a 10. század közepére, illetve a század második felére helyezte, a temető leletanyagában meglévő S végű hajkarikák alapján (FODOR 1996, 229-230). Az lb altípusba (10. kép; 11. kép 2) a mindszenti kereszt (No. 25) tartozik, amely szintén egy gyereksírból ismert és a 10. század közepére, második felére keltezhető. Az enyhén domború lemezből kialakított kereszt legközelebbi párhuzama

139 egy Isztambulból származó, 11. századra keltezett darab (MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, No. 57). A vésett és a poncolt díszítés alkalmazása a kereszteken általános jellemvonása a délkelet-európai daraboknak. Ez a díszítési stílus megtalálható mind 136 Az egyszerű mellkeresztek esetében a ,, mellkereszt" megnevezés bizonyos szempontból pontatlannak tűnhet, amint arra Benkő Elek felhívta figyelmünket. Ezek a tárgyak ugyanis kisebb méretűek, mint a klasszikus értelemben vett mellkeresztek (vö. BARNEA 1967, 358-360, 362-365; SZEMÁN1988!), illetve viseletük is csak részben fedi általánosan használt elnevezésüket. A tárgyalt kereszttípust a legtöbb esetben magasan a nyakban, a nyaklánc részeként hordták (GEREVICH1938, 200; STAECKER 1999, 62-64), és csak ritkán volt arra példa, hogy a sírban lévő kereszt lánca mélyebben lelógott a mellkasra (VÁNDOR 1996, 149). A külföldi szakirodalomban a típus megnevezésére használt terminus (vö. der Kreuzanhänger, der Kruzifixanhänger; pendant cross; hängkors (svéd)!) szemléletesebben utal a tárgytípus viseleti sajátosságaira, azonban elterjedt a mellkereszt megnevezés is (ld. das Pektoralkreuz, vö. BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953; LOVAG 1980; WÜHRER 1998!; crocetta pettorale (olasz), vö. ZASTROW-DE ME1S1975!), így a fenti kitétel figyelembe vételével nincs ok a magyar szakirodalomban már meghonosodott mellkereszt kifejezés megváltoztatására, 137 A tipológia kialakításánál kevésbé tűnt alkalmazhatónak a képi megformálást kiemelő művészettörténeti megközelítés, főként azért, mert a tárgyak többségénél a díszítés hiánya az általános. Véleményünk szerint a formai és díszítőjegyek figyelembe vétele mellett az előállítás technikai szempontjai finomabb elkülönítést tesznek lehetővé. Művészettörténeti szempontból elsősorban az ábrázolást hordozó és az ékköberakást imitáló darabok különíthetőek el. Ezek a formai jegyek és a készítéstechnikai eljáráson alapuló csoportosítás során is külön-külön egységbe kerültek, de volt olyan típus/altípus, amelyet — bár ábrázolása hasonló —formai kivitelének karakteres eltérése alapján külön típusba soroltunk. 138 Fontos megjegyezni, hogy a lemezből kivágott és az öntött, díszítetlen, egyszerű mellkeresztek pontos elkülönítése, illetve párhuzamaikkal való összevetése csak személyes vizsgálat vagy jó minőségű képmellékleteket és részletes leírásokat tartalmazó tanulmányok alapján lehet igazán megbízható. A rendelkezésre álló szakirodalom egy része ezt nem tette lehetővé (vö. SEDOVA 1981, 49-52; PETROVIC 2001 !), a párhuzamok kézbevételére pedig nem volt lehetőségünk. 139 A lelet földrajzilag legközelebbi előképe a 9. szazadra keltezett aranyosmaróti (Zlaté Moravce, okr. Nitra) kereszt (KOLNÍK 1994, 139), melynek előlapján szintén colobiumban ábrázolt személy látható, nyújtott karú, nyitott tenyerű testtartásban. Az ikonográfiái hasonlóság mellett azonban számos olyan eltérő részlet is megfigyelhető (a colobium alsó részének kialakítói-