A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

kával ellentétes vége áttört, amely a szíj (öv) befűzésére szolgált. A csattest másik vége két, téglalap alakú nyúlvánnyal kapcsolódott egy vasból készült tengelyhez, amely a csatkarika nyúlványát és a szintén vasból készült csatpccket rögzítette, és amely ezek elmozdulását lehetővé tette. A csattest előlapján az öntés során kialakított díszítés látható, amelyet utóbb poncolással és véséssel finomítottak. A csattest felületét egy szárnyas, mitikus állatalak (griff) díszítette, amelynek hátsó lába a szíj befűzésre szolgáló áttörésből adódóan csonka, mellső lábai pedig elnagyoltak. Testéből a fej irányába visszahajló végű szárny indul ferdén felfelé. Csőrét, szemét és fülét véséssel hangsúlyozták, a lábai között három levélből álló, vésett minta látható. A csattest alsó és felső szélét egy-egy függőleges irányú, ferde bevagdalásokkal díszített, kidomborodó keret zárja le, amely sekély árokkal különül el a mintától. A tárgynak csak azon töredéke ismert,

50 amelyet Bálint Csanád tárt fel a lelőhely hitelesítésekor (8. kép 9, 17). H.: 0,9 cm, a pánt sz.: 0,5 cm, átm.: 0,6 cm, a pánt v.: 0,15 cm (KJM ltsz.: 2000.2.1.). 42. Az 1968-as feltárás során — másodlagos helyzetben — apró selyemtextil (9. kép 5-8) töredéke került elő a csontok között, amelyet T. Knotik Márta határozott meg és írt le.

51 Ma két apró, sötétbarna színű töredék van meg. H.: 0,5 cm, sz.: 0,2 cm h.: 0,6 cm, sz.: 0,4 cm (KJM ltsz.: 2000.2.1.1.). 3. sír: T: Ny-K. A sírt Csallány Gábor tárta fel 1936. augusztus 8-án. A sírban egy nyújtott helyzetben fektetett „leányka" (CSALLÁNY 1941, 189) csontváza került elő 0,7 m mélyen, vázhossza 1,12 m. Karjai a test mellett, nyújtva feküdtek (3. kép 2). Mell.: 1. A koponya jobb oldalán egy vékony, kör átmetszetű ezüsthuzalból készült, egyenesen levágott

52 nyitott végű karika (5. kép 10; 8. kép 5, 16) feküdt, amelyet Csallány Gábor fülbevalónak határozott meg. Átm.: 1,7-1,8 cm, huzal átm.: 0,15 cm. 2-3. A nyakcsigolyák két oldalán egy-egy ezüstérme (8. kép 21-22) került elő, amelyek peremükön két, egymás mellett elhelyezett lyukkal átütöttek. A pénzek egy-egy oldalán, a lyukasztás melletti peremen kopásnyomok láthatóak. A két veret közül az egyik Provence-i Hugo Milánóban vert pénze

53 (5. kép 8; 8. kép 6, 21), amely erőteljesebben kopott. Átm.: 2,1 cm, v.: 0,1 cm, s.: 1,13 g (KJM ltsz.: 57.87.6.). A másik II. Lothar szintén milánói vereté

54 (5. kép 9; 8. kép 7, 22), amely a lelet zárópénze. Átm.: 2 cm, v.:0,l cm, s.: 1,05 g (KJM ltsz.: 57.87.7.).

55 4. A nyakcsigolyán egy fiilesgomb feküdt (5. kép 11 ), amely elveszett, Csallány Gábor meghatározása szerint ,/élgömb alakú füles csüngődisz ". A tárgy bronzból öntött, két (?) félgömbből álló fülesgomb lehetett. 5-6. A fülesgomb alatt, a szegycsont felső részén helyezkedett el

56 két ezüstveret („rozetta"). A későbbiek során elveszett leletek már előkerülésükkor is erősen töredékesek voltak (vö. CSALLÁNY 1941, 189!). A közölt fotó alapján (5. kép 12) valószínűleg vékony ezüstlemezből préselt kerek ruhadíszek lehettek. 50 A csat eredetileg Mészáros Gyula magángyűjteményébe került (MES

TERHÄZY1990, 4.j.), amelyet Csallány Dezső dolgozott fel (CSALLÁNY 1954). 51 A szövet láncsűrűsége 40/cm, vetüléksűrűsége 60/cm. A selyemszövet láncai enyhén Z sodratúak, vetülékei sodratlanok. A fonalai háncsszerű képet mutatnak, a szövet egyik oldalán — valószínűleg a színoldalon — a sávolysorok S irányúak (T. KNOTIK 1971, 14. j., 9-10. kép). A lelet kapcsán a Kárpát-medence 10. századi sírjaiban feltárt textilek eredetével Bálint Csanád foglalkozott (BÁLINT 1971a, 119-121, Fig. 9; BÁLINT 1991, 108). 52 A lelet egyik szárvége Csallány Gábor publikációja óta erősen deformálódott 53 Provence-i Hugo (926-931) CNI V, 36:3 típusú milánói vereté (KOVÁCS 1989, 45). 54 II. Lothar (945-950) CNI V, 39:1 típusú milánói vereté (KOVÁCS 1989, 45). 55 A Kárpát-medence 10. századi sírjaiban feltárt érmékről összefoglalóan ld. KOVÁCS 1988; KOVÁCS 19891A lelet zárópénzét jelentő II. Lothar-pénzről legutóbb teljes gyűjtéssel és a típus Kárpát-medencei elterjedési körének megítéléséről ld. BENDE-LŐRINCZY-TÜRK 2003, 367, 370! Mivel a fémvizsgálat kimutatta (ld. appendix), hogy a mindszenti 2. sír ezüstlemezből kivágott kantárvereteinek alapanyaga igen hasonló a nevezett érmék anyagához, így valószínűsíthető, hogy azok további hasonló érmék beolvasztásával készültek. A tárgyalt mindszenti lelőhelyen temetkező közösség tehát eredetileg további érmékkel is rendelkez(het)ett, amelyekhez valószínűleg a 2. sírban eltemetett fiatal harcos révén juthattak, aki részt vehetett az Eszak-Itáliába vezetett kalandozó hadjárat(ok)ban. Bálint Csanád véleménye szerint a 943-ban, illetve 947-ben megszerzett, főként Provence-i Hugo-hoz köthető érmék adóként kerültek a fejedelmi családhoz, illetve azok katonáihoz (BÁLINT 1968, 74, 76-78). Kevésbé valószínű a Csallány Gábor által felvetett mód, amely szerint a nyugati térítők hozták magukkal és adták a megkeresztelkedett magyaroknak (CSALLÁNY 1941, 189). Kristó Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy a béke fejében kapott pénz — mint zsákmány — elosztása a Kárpát-medencében is végbe mehetett (KRISTÓ 1980, 374). A tárgyalt érmetípusok Kárpát-medencei feltérképezése kapcsán Mechthild Schulze-Dörrlamm arra a megállapításra jutott, hogy a honfoglalók leletanyagában választóvonalatjelent ezen érmék feltűnése, melyeketa „második generáció" hagyatékának vélt (SCHULZE-DÖRLAMM1984, 502). Adatainak pontosítását Kovács László végezte el, ő azonban elvetette az érmék szigorú keltező értékét (KOVÁCS 1988, 170). Mesterházy Károly elfogadta a német kutató vélekedését, kiegészítve azzal, hogy azon gyereksírok, amelyekből ilyen érmék előkerülnek, már a honfoglalók „harmadikgenerációjához" sorolhatók (MESTERHÁZY 1990a, 250). 56 A feltehetően ing vagy kaftán gallérjára felvarrt két érme, a fiilesgomb, illetve az alatta, szintén magasan, a koponyához közel fekvő — valószínűleg a ruha szegélyére felvarrt — ezüstveretek együttes elhelyezkedése középen, közvetlenül az áll alatt záródó ruházatra utal.