A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

A TEMETKEZESI SZOKÁS ELEMEI A lovastemetkezés A lócsontok 2. sírban megfigyelt helyzete egyedi a korszak hasonló jelenséget tartalmazó sírjai között. A honfoglalás kori lovastemetkezések

57 tipológiai rendszerét máig hatóan Bálint Csanád dolgozta ki (BÁLINT 1969), amelyet legutóbb Vörös István kiegészített (VÖRÖS 2001). A Bálint Csanád által felvázolt rendszerben a mindszenti 2. sír a IV. csoportba, az ún. összehajtott lóbőrös temetkezések közé sorolható (BÁLINT 1969, 108-109, 1.1. 5), jelentős különbség azonban, hogy a négy lólábcsont nem a lókoponyától K-re, az emberi lábszárak mellett feküdt, hanem kettő-kettő a lókoponya két oldalán. Révész László kritikával illette az összehajtott lóbőrös típus önálló csoportként való elkülönítését, mivel a lóbőr ebben az esetben is összehajtva került a sírba, miként az első kategóriába sorolt, lábhoz tett lóbőrös változat esetében, így véleménye szerint ezek csupán egymás változatai (RÉVÉSZ 1996, 39, 62. j.). Vörös István oldalt és a lábvégnél összehajtott lóbőrös temetkezési rítust különböztetett meg (VÖRÖS 2001, 591), amelyek közül a mindszenti lelet az előbbihez sorolható. A váz végtagjainak helyzete a 2. sírban A 2. számú sírban a halott mindkét kézfejét a medencére hajtották, a bal lábszár pedig a jobb fölött feküdt, keresztezve azt. Az ilyen a testhelyzetben történő fektetés ritka, de nem párhuzam nélküli jelenség a Kárpát-medence 10-11. századi temetkezései között. A rítuselem egyetlen

58 tökéletes analógiája a csekeji (Cakajovce) temető 599. számú Sírjából ismert (REJHOLCOVÁ 1995, 66, Taf. 140. 6). Hasonló figyelhető meg a Sárrétudvari-Hízóföld 231. számú temetkezésnél, ott azonban a kézfejek csak részben érintik a medencét (NEPPER 2002,1. 345, 231. kép), azonban lényegét tekintve a szokás megegyezik. Püspökladány-Eperjesvölgy 601. sírjánál - a bolygatás ellenére — hasonló jelenséget rekonstruálhatunk, bár itt a bal alkart erősen behajtották, a kézfej pedig a gerincoszlopon feküdt (NEPPER 2002, I. 209-210, 176. KÉP). A temetkezési rítus hasonló eleme figyelhető meg az említett temető 552. sírjában,

59 ahol szintén a bal kéz jelent kivételt, mivel az a test mellett, nyújtva feküdt (NEPPER 2002, I. 204, 170. kép). A tardoskeddi (Tvrdosovce) 19. sír is ide sorolható, a bal kézfejet azonban nem hajtották a medencére, az alkar egyenesen nyújtva, részben a medence fölött feküdt (TOCÍK 1971, 212-213, Abb. 97). A karok és a lábak hasonló, de nem együttesen alkalmazott fektetése gyakori a korszakból ismert temetkezésekben. A kézfejek medencére hajlítása szélesebb körben elterjedt szokás volt,

60 a lábak keresztezése — amelyet alább részletesebben áttekintünk — azonban jóval ritkább.

61 Szabó János Győző a Sarud-Pócstöltés Árpád-kori telep mellett feltárt temető kapcsán foglalta össze az Árpád-kori sírokban megfigyelt rendellenes testhelyzeteket, ahol az 50. számú, padkás sírban figyelte meg ezt a rítuselemet (SZABÓ 1976, 27-28, 8., 10. ábra). Összefoglalásában az I. 2. típusba

62 sorolta az egymáson keresztben áthelyezett lábszárakat (SZABÓ 1976, 37, 15. ábra), amelyet enyhe és igen ritka rendellenességnek vélt (SZABÓ 1976, 41). Tettamanti Sarolta véleménye szerint azon sírok egy része, ahol az alsó végtagok keresztezik egymást, a zsugorított és a hasra fektetett vázakkal al57 Részletesen ld. NAGY 1893. 223-234; MUNKÁCSI 1931; MÓRA 1932; LÁSZLÓ 1943. 46-60; BÁLINT 1969, 107-114; RÉVÉSZ 1996, 39; VÖRÖS 2000, 370-371; NEPPER 2002, 424-428. 58 Milan Hanuliak a bucsányi (Bucany) temetőről írt cikkében a végtagok fektetését összefoglaló táblázatának (HANULIAK 1993, Obr. 7) 4. csoportja mutat némi hasonlóságot, azonban ehhez köthető sírt a temetőben nem találtunk. A temetkezési rítus elemeit összefoglaló táblázatban (Tab. 1) egyedül a 68. sírnál jelöl a szerző egymás jelé futó irányban fektetett lábszárakat, azonban a sírrajz (Obr. 25. 2) ezt nem erősíti meg. 59 A szűkszavú sírleírás alapján ebben az esetben nem lehetünk biztosak a lábak egymásra fektetését illetően, a sírrajzon látható pozíció azonban erre enged következtetni. 60 A rítuselem tipológiájáról és hitvilági hátterének értelmezéséről ld. TÖRÖK 1962, 14, 37, 94; TETTAMANTI 1975, 96; SZABÓ 1976, 35-36; SZABÓ 1984, 83-88; RÉVÉSZ 1996a, 39; 1STVÁNOVITS 2003, 380, 382, 191. kép. 61 Egymásra hajtott lábszár — nyújtott kéztartás esetén — rítusát ismerjük a fent tárgyalt lelőhelyek mellett Ibrány-Esbóhalom 59. sír (1STVÁNOV1TS 2003, 80, 564, 62. t.), Ikervár 71. sir (KISS 2000, 53, 34. t.), Ikervár 86. sír (KISS 2000, 56, 38. t.), MajsUdvari rétek 281. sír (KISS 1983, 95, 312, 4. t. 4), Majs-Udvari rétek 1028. sír (KISS 1983,143, 316, 8. t. 2), Püspökladány-Eperjesvölgy 473. sír (NEPPER 2002, 1. 196, 161. kép) és Sárrétudvari-Hízóföld 35. sír (NEPPER 2002, 1. 302, 211. kép) lelőhelyekről. 62 Sem adattárában, sem pedig értékelésében nem foglalkozott bővebben a szokással.