A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

szítő csontlemezek és a benne lévő nyílhegyek helyzete bizonyít. Valószínűleg a tegezmerevítéshez tartozott az a négy darab vastöredék (8. kép 8a-d, 18a-d) is, amelyek az 1968-as ásatás során kerültek elő. Közülük az egyiken szegecs maradványa látható. A tegezmerevítő vaspálcák és pántok közül ma csak az 1968-as leletek vannak meg (KJM ltsz.: 2000.2.3.). Méretük: a: h.: 1,8 cm, sz.: 1,5 cm; b: h.: 1,2 cm, sz.: 0,8 cm; c: h.: 1,4 cm, sz.: 0,8 cm; d: h.: 1,1 cm, sz.: 0,4 cm. 35-37. A nyíltartó tegez fedelét

45 díszíthették a faragott csontlemezek, amelyek a jobb oldali medencelapát külső, illetve a könyök belső oldalán, az íj markolatcsont mellett kerültek elő (6. kép la-c). A három — azóta elveszett — töredék közül a legszélesebb valószínűleg fedél- (6. kép la), míg a másik kettő széles peremlemez lehetett

46 (6. kép lb-c). Az erősen sérült, eredetileg téglalap alakú fedélcsont pereme — talán a kép a bal oldalán látható rövidebb oldala kivételével — mindenütt hiányos, azonban a középső részén lévő két furat helyének maradványa jól kivehető. Előlapján faragott, leveleikben egymáshoz kapcsolódó palmettákból álló háló látható (9. kép 2). A levelek erezetének érzékeltetésére peremüket néhány helyen sraffozták, valamint a Fodor István által „három pont" néven említett (FODOR 1996, 34) motívum is megfigyelhető. A peremlemezek közül a nagyobbik töredék két részből állt (6. kép lb), az egyik hosszanti oldala mentén a pereme határozottan fut és ez részben talán a kép bal oldalán látható végénél is megfigyelhető. Felületének csak néhány részletén látható a palmettás díszítés, amelyet jelentős részben eltakarnak azok a sötét foltok, amelyek valószínűleg a vas tegezmerevítésből származó rozsdafoltok. A legkisebb töredék

47 szintén peremlemez lehetett, az egyik hosszanti oldalán a pereme ép volt. Felületén kisebb csoportokba rendezett, nagyméretű szirmokból álló minta (9. kép 3) látható.

48 39. A tegez függesztésében játszhatott szerepet az a vaskarika (6. kép 5), amely az eredeti sírlapon a jobb medencelapát külső oldalán, a tegez száját díszítő csontlemezek fölött került elő és amely szintén elveszett. 40. A jobb könyök belső oldalán, az alsó bordákon két töredékes nyílhegy (6. kép 3—4) feküdt. A tárgyak elvesztek, pontosabb meghatározásuk, töredékességük miatt, a közölt fotó alapján nem lehetséges, de valószínűleg egy keskenyebb és egy szélesebb rombusz vagy deltoid alakú nyílhegyről van szó. 41. A jobb medencelapát felett, csatkarikával a váz bal oldala felé feküdt

49 egy téglalap alakú, állatalakos díszítésű bronzcsat (5. kép 7; 9. kép 4). Az öntött csattest csatkari45 A három töredéket a kutatók többsége a nyíltartó tegez fejének díszeiként értelmezte (BÁLINT 1976, 140; KOVÁCS 1986, 13. kép; DIENES1994, 178; KOVÁCS 1994, 3. kép; RÉVÉSZ 1996, 712./., 778.j.; VÖRÖS 1996, 71; STRAUB 1999,410). Eltérő álláspontot képviselt László Gyula és Kürti Béla (ld. 44. j). László Gyula íjtartótegez-rekonstrukciójának (LÁSZLÓ 1955, 11) bizonytalanságára Révész László hívta fel a figyelmet (RÉVÉSZ 1996, 712. j.). Kürti Béla véleményét, mely szerint: „az eredeti közlemény alapján akár nyeregdíszek is lehetnének" a tárgyak (KÜRTI 1996, 2.J.), Straub Péter meggyőzően cáfolta (STRAUB 1999, 6. /.). 46 A mindszenti lelet esetében — a faragott csontdíszek tegezfejen történő elhelyezésének öt lehetséges pontja közül — hasonló elrendezést valószínűsített Straub Péter (STRAUB 1999, 410). 47 László Gyula szerint a tárgyat szarvasagancsból készítették (LÁSZLÓ 1955, 114). 48 A tegezfejen elhelyezett faragott csontlemezekkel legutóbb Straub Péter foglalkozott (STRA UB1999). A felgyújtott leletek relatív időrendjét szeriációs módszerrel határozta meg, majd ezt abszolút kronológiai rendbe illesztette és három főbb időrendi csoportot különített el. Következtetéseinek tendenciaszerűségével egyetértve, az alkalmazott módszer néhány nehézségére kívánjuk felhívni a figyelmet. A szerző nem szerepeltette gyűjtésében azokat a tegezés síregyütteseket, ahol mindössze a tegez fedelét láttak el díszítetlen csontlappal, mivel úgy vélte — bővebb indoklás nélkül — hogy ezeknek a tárgyaknak nincs kronológiai jelentőssége (STRAUB 1999, 410). Fontos azonban megjegyezni — elsősorban az alkalmazott statisztikai módszer miatt— hogy kísérőleletei miatt ez a típus is minden egyes esetben rendelkezik kronológiai értékkel, így egy statisztikai vizsgálatban nem mellőzhető. Véleményünk szerint kérédéses az is, hogy a vizsgált csoport és azon tegezek, amelyeket hasonlóan díszítetlen fedéllemezzel, azonban ugyanilyen peremlemezekkel is elláttak — ez utóbbiak szerepelnek a vizsgálatban — mennyiben választhatók el egymástól élesen régészeti (tipológiai) értelemben. További kutatás tárgyát képezheti tehát a kihagyott leletkör bevonása a szeriációs vizsgálatba azon az alapon, hogy ez a típus szintén hordozza az alapvető tipológiai kritériumot, ami az összes, a vizsgálatba bevont tegezt összeköti, nevezetesen, hogy a tegezfejet csontlemezzel díszítették. Nem tudjuk, hogy a fent említettek mennyiben befolyásolták a relatív kronológiai sorrendet, az azonban biztos, hogy az abszolút időrendbe való beillesztésnél néhány esetben a megállapított korszakhatárokon is átnyúló hiba(?) látható. A valkóvári (Vukovar) temető 232. sírjában a tegezen — amelyet a szeriáció alapján a 10. század első harmadába sorolt a szerző — és a tegezbe helyezett nyílcsúcsokon kívül más lelet nem volt (DEMO 1996, 46, 74-75). A többi sírban talált melléklet, főként az S végű hajkarikák, VII. Konstantin és II. Romanos (948-959) kopott érméje (KOVÁCS 1989, 77), a sodrott karikaékszerekés a pödrött végű pántkarperecek (RÉVÉSZ 1996, 90-92; LANGÓ 2000, 41-46) a 10. század középső harmadára datálják a nagy kiterjedésű köznépi temető megnyitását. A 10. szazad első harmadába sorolt mindszenti lelet — a bizánci csat, a kereszt, valamint a kantárveretek fémvizsgálatának eredménye alapján — szintén inkább a 10. század második felének elejére keltezhető. A 10. század középső harmadának első leleteként szereplő zsombói sírt a kengyelek, az ezüstlemezből kivágott övveretek és a halott korának összefüggései alapján valószínűleg csak 950-960 körül ásták meg (BENDE-LŐRINCZY-TÜRK 2002, 371-372). A szeriációval a 10. század utolsó harmadára keltezett sándorfalvi 114. sír esetében viszont korábbi időrendet valószínűsíthetünk: az ásató — a 10. század végére jellemző leletek hiánya miatt — a század középső harmadára datálta a temetőt (FODOR 1996, 349). 49 A honfoglalás kori csatok többsége ezzel ellentétes helyzetben került elő, egyetlen párhuzama a Szabadkígyós-Pálligeti-tábla 8. sírjából ismert (BÁLINT 1971, 65).