A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

A zabla szájvasai és oldalpálcái — Csallány Gábor leírása alapján — vékonyak voltak, az oldalpálcák szíjtartó füleinek végéhez egy-egy négyzet alakú szíjtartó kapcsolódott.

42 4-25. A koponya mögött — annak mindkét oldalán — a zabla és a kengyelek között 21 db apró, négyzet és téglalap alakú ezüstlemez (7. kép 5) feküdt. A később elveszett leletek ellentétes, rövidebb oldalaik mentén többségében két, helyenként három — lyukkal átütöttek. Az 1968-as hitelesítő feltárás során ebből a tárgytípusból további kettő (8. kép 10, 19; 8. kép 11, 20) vált ismertté, amelyek közül az egy lyukkal átütött tárgy töredékes lelet (8. kép 11, 20). H.: 1,4 cm, sz.: 1,2 cm, v.: 0,1 cm, s.: 0,29 g (KJM ltsz.: 2000.2.2a). H.: 0,9 cm, sz.: 1,1 cm, v.: 0,1 cm, s.: 0,16 g (KJM ltsz.: 2000.2.2b). Az ezüstlemezek valószínűleg a lószerszámot, elsősorban a kantárt díszít(het)ték, amelyre felvarrták azokat. 26-28. Csallány Gábor az általa feltárt veretek között kettőről (CSALLÁNY 1941, IV. t. 10, 12) ezt írta: „A lemezek közt volt két hasonló lemezből készült nyílt végű foglalat, amelynek keskenyedő végeiben egy-egy kis bronzszeg volt erősítve " (CSALLÁNY 1941, 186). Az apró, töredékes tárgyak formáját a gyenge minőségű képen igen nehéz kivenni, a leírásban említett bronzszegek alapján azonban valószínűsíthető, hogy a nyeregkápát díszítő ezüstlemezek töredékei. Csallány fotóján ez utóbbi tárgyakkal együtt szerepel egy további, hasonló alakú töredék is (CSALLÁNY 1941, IV. 11), amelynek alakja — bár az ásató nem sorolta közéjük — közelebb áll hozzájuk, mint a téglalap alakú véretekhez, sőt mintha ennél lenne a legjobban kivehető a bronzszeg is (7. kép 3). A bronzszeggel átütött, visszahajtott ezüstlemezkék feltételes meghatározása, illetve a koponya körül elhelyezkedő egyéb lószerszámok alapján valószínű - bár minden kétséget kizáróan nem bizonyítható —, hogy a halott feje alá nyerget tettek.

44 29-33. A jobb vállnál és a jobb combcsont külső oldalán feküdtek a reflexíj karjait merevítő íjvégcsontok (5. kép 6a-b, d-e). A párban előkerült lelet mérhető hossza 24 cm, markolat felőli végük már az előkerüléskor töredékes volt. A jobb medencelapát külső oldalán egy darab íj markolatcsont helyezkedett el. A 15,5 cm hosszú tárgy töredékes végein írdalás nyoma látható. Az íj csontkészlet valamennyi lelete elveszett. 34. A jobb combcsont és a medence külső oldalán feküdt a nyíltartó tegez, amelyet vasból készült oldalpálcák, illetve nyakpánt merevített (6. kép 2). A sírrajz alapján megállapítható, hogy a tegez szájával felfelé feküdt, amelyet a nyakrészt merevítő vaspánt, illetve a száját dí42 A mindszenti 2. sírban előkerült zabla formai kialakításút tekintve — amennyire ez a közölt fotó alapján megállapítható — a lapos átmetszetű, trapéz alakú, lemezes föllel ellátott oldalpálcás zabiák közé sorolható, amelyeknél a fülek végeihez a vezetőszár befogadására szolgáló, négyzet alakú szíjtartók kapcsolódnak. A szíjtartó a föl szerves folytatása, attól mindössze egy rövid, enyhén szűkülő nyakrésszel különül el. Ez a típus Alexander Ruttkay tipológiai rendszerében az IA csoportbasorolható (RUTTKAY1976, 357, Abb. 75). Ilyen zablát ismerünk továbbá Beregszász (HAMPEL 1905, Taf.4l6.D7/, Karos I. szórványlelet (RÉVÉSZ 1996. 13, 2. t. 2), Karos III. IL sír (RÉVÉSZ 1996. 36, 129. t. 1), Kenézlő I. 12. sír (JÓSA 1914, 3IS. 27. kép), KenézlőII. 49. sír (FETT1CH 1931, 98, 100, 86. kép) és részben a Karos II. 49. sír (RÉVÉSZ 1996, 25, 72. t. 1) lelőhelyekről. Révész László a karosi leletek kapcsán foglalkozott az oldalpálcás zabiák D-fiiles és szíj tartó karikás típusaival, reagálva a Mechthild Schulze-Dörrlamm által az e tárgytípustól írottakra (RÉVÉSZ 1996, 77. j.). A szerző kételyét fejezte ki a dotálásszűk időhatárainak megállapítását illetően, továbbá jelhívta a figyelmet a Dél-Alföldről ismert, hasonló típusú tárgyakjelgyűjtésének hiányára. Itt említette meg párhuzamként a mindszenti 2. sírban feltárt zablát is, amely azonban a SchulzeDörrlamm-féle tipológia egyik kategóriájába sem sorolható. A német szerző ugyanis nem sorolta a csornai típusba azokat a tárgyakat, ahol a D alakú fülhöz kapcsolódó kis nyúlvány végéhez nem az oldalpálca irányával megegyezően, hosszanti irányban jékvő, téglalap alakú szíjtartó csatlakozik (SCHULZE-DÖRRLAMM 1992, 416-417 továbbá vö. a leletkataszterében (Liste 20, abb. 41, 468-469) szereplő típusokat!). A mindszenti lelet ugyan mutat hasonlóságot a csornai típussal abban a tekintetben, hogy az oldalpálcához kapcsolódó fúl végén van szíjtartó áttörés, a lapos, lemezes kialakítású fül azonban nem D alakú, továbbá a fül végén lévő szíjtartó és a fül között nincs határozottan elkülönülő nyúlvány, csak egy enyhén összeszűkülő nyakrész. Továbbá a szíjtartó sem téglalap alakú, amint az a német szerző leletkataszterében szereplő példányoknál megfigyelhető. Hasonló eltérések miatt nem sorolható párhuzamként a hordónyi és bátmonostori lelet, illetve — a töredékessége miatt nehezen megítélhető — Kiskundorozsma- Vöröshomokdűlőben jeltárt zabla kivételével a többi, Révész László által hiányolt tárgy sem (a bordányi leletet egyébként a sestovici típus kapcsán tárgyalja a német szerző: SCHULZE-DÖRRLAMM 1992, 399, 462, Liste 12. No. 5). Ezek alapján nem biztos, hogy az említett zabiákat Schulze-Dörlamm a dél-alföldi leletek nem eléggé alapos ismeretének hiányában hagyta ki. A tárgytípus 9. századi keltezését (SCHULZE-DÖRRLAMM 1992, 416-417) továbbra sem támogatja kellően megalapozott érvelés. Kísérőleleteit áttekintve osztjuk Révész László véleményét, vagyis ezt a leletkört a 10. századon belül egyelőre pontosabban nem datálhatjuk. Pontatlan azonban Révész Lászlónál a típus időrendjének Schulze-Dörrlammtól való idézése — a 10. század közepe — ugyanis a német szerző a csornai típusú zabiákat a 9. század végére keltezte. Azokat a Dföles oldalpálcás zabiákat, amelyek oldalpálcájának füléhez kör alakú szíjtartó karika kapcsolódik (pl. Piliny 2. sír, Szentendre) valóban a 10. század középső harmadára, közepére datálta, azonban ezeket nem sorolta a csornai típusba. 43 Ezüstveretes nyerget jóként a rozettás lószerszámveretekkel eltemetett női sírokból ismerünk (RÉVÉSZ 1996, 53), azonban néhány rangosabb férfi temetkezéséből is előkerült már ez a lelet (vö. RÉVÉSZ 1996, 54, és 126. ).!>. 44 Kürti Béla a faragott csontdíszekkel kapcsolatban vetette fel a nyereg sírba tételét, mivel az említett csontlemezekkel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy azok a nyeregkapát (is) díszíthették (KÜRTI 1996, 2.).). Ez utóbbi jeltételezést Straub Péter cáfolta ugyan — a 2. sírban minden lószerszám a fejnél volt, a csontdíszek viszont medencetájon (STRA UB 1999. 6.j. ; vö. RÉVÉSZ 1996, 155, 712. j.!) —, ez azonban nem zárja ki, hogy a fej alatt valóban volt nyereg.