A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
MADARAS László: Kora avar kori sírok Öcsödről
származnak a sírok páncéllemezei. Nyilvánvalóan olyan helyről vágják le ezeket a lemezeket, melyek szabadon hagyása nem veszélyezteti a védőfelszerelést viselő harcos testi épségét a csatában. Lószerszám. Az 1-2. sírból a teljes lóváz mellől a lószerszám tartozékai is a múzeumi gyűjteménybe kerültek. Ezek a korszakban megtalálható alaptípusok közé sorolhatók. A ló szájában egyszerű, csuklós csikózabla volt, a nyeregről hurkos fülű, kerek talpú kengyelek csüngtek alá. Analógiáikat bármelyik korai avar temetőben megtalálhatjuk, különösebb időrendi meghatározó szerepük nincs. Egyéb fémtárgyak. A feltárt sírokban több vastárgy is volt. Ezek közül a leginkább figyelemre méltó az 1-2. sírból előkerült vasborotva (1. kép 5). Ismereteink szerint jó párhuzama a korai avar emlékanyagban nem ismert, legalábbis a Kárpát-medencében nem. Ezzel ellentétben nagyon is jól ismertek a 8. sír lant alakú csiholójának párhuzamai. A temető vascsatjai és vaskései a korszakban megszokott típusokat mutatják. A 6. sír két kis vaskapcsának — a koponya jobb oldalán és a jobb alkarcsont külső oldalán —, a 7. sír kissé szabálytalan vaskarikájának - a jobb combcsont felső harmadának belső oldalán —, valamint a 9. sír visszapödrött végű, elhegyesedő vastárgyának pontos funkciójáról semmit sem tudunk mondani. Annyit talán azért érdemes megemlíteni, hogy a 7. és 8. sír két-két vascsatja a kettős övviselet, az 1-2. sír két kése pedig a kettős késviselet meglétét reprezentálja. Női és gyermeksírok A feltárt 12 sír közül a 9. és 12. sírban nő, az 5., 6., 10. és 11. sírban gyermek nyugodott. A női és gyermeksírok temetkezési rítusát a 9. sírban megfigyelt állattemetkezés kapcsolja a férfi sírokhoz. A nők és gyermekek mellől meglehetősen szegényes tárgyi emlékanyag került elő. Gyöngycsüngős fülbevalók voltak a 6. és a 10. sírban. Mindkettőben egy-egy darab, s mindkettőben a koponya alól került elő. Az egyik kerek karikájú, nagy üveggyöngy csüngős darab (10. sír), a másik kis, picit ovális karikájú kis üveggyöngy csüngős példány (6. sír), melynél a karika és a gyöngycsüngő között kis bordázott henger található. Mindkét fülbevalótípus viszonylag jól keltezhető a 7. század első harmadára, felére (KOVRIG 1963, 110; CIL1NSKA 1975; SZABÓ 1968). Az agyagedények többsége ezekből a sírokból ismeretes (7., 10. és 12. sír). A 7. és a 12. sírban egyszerű, kézzel formált fazekakat bontottunk ki. A 10. sírban azonban egy különleges formájú edény került elő. Analógiája a korai avar emlékanyagból csupán egyetlen helyről ismeretes. Vida Tivadar a korszak kerámiáját tárgyaló összefoglaló monográfiájában a „Csákberény-csoportnak" nevezett egységbe sorolt egy Tatabánya-Alsógalla 167. sírjából előkerült edényt, amely talán legközelebb áll az öcsödi edényhez (VIDA 1999, 233). A sírban bronzcsat, szemesgyöngyök, bronzkarika, nyílcsúcs voltak (SZATHMÁRI 1985, Abb. 20). A csoportot - amelybe természetesen más típusú edények is tartoznak — Vida Tivadar a 7. század első harmadára, felére keltezi (VIDA 1999,76). A TEMETŐ HELYE A KORAI A VAR KORBAN A temetkezési szokások, az előkerült leletanyag alapján temetőnk jól illeszkedik ahhoz a steppei csoporthoz, amelyet a Tiszántúlon Lőrinczy Gábor határozott meg (LŐRINCZY 1992a, 166). Bár a sírok tájolása nem egyezik meg e csoport sírjainak tájolásával, ez még nem olyan elhatároló tényező, ami miatt fontolóra kellene vennünk, hogy temetőnket e kelet-európai steppei csoporttól elkülönítsük. A sírszám, a nemek aránya — anélkül, hogy szerológiai elemzés a rendelkezésünkre állana azt sugallja, hogy egy kiscsalád két generációjának temetkezéseit lássuk a 12 sírban. Ha ez a feltételezésünk megállja a helyét, akkor a két övvel temetett férfihalottban talán apa-fiú kapcsolatra találhatunk példát. A temetkezések korát viszonylag pontosan meghatározhatjuk a temetkezési rítus és a tárgyi mellékletek alapján. Elemzésünk eredményei azt mutatták, hogy ez valamikor a 7. század első harmadára tehető. Erre a korszakra keltezhetők a fegyverek, az övgarnitúrák, a női és gyermeksírok függői, valamint az egyetlen viszonylag jól keltezhető edény is. Nyomatékosítjuk ugyanakkor azt a véleményünket, hogy a temetkezések idején ebben a kis közösségben még élénken élhetett mindaz a hagyomány, amit Keletről hoztak magukkal. Erre mutat a családfő eltemetésének módja (lábhoz tett teljes ló, lecsatolt fegyveröv, amit keresztben a felsőtesten helyeztek el), illetve a többi sírban is az állattemet-