A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

MADARAS László: Kora avar kori sírok Öcsödről

párhuzamát Lőrinczy Gábor a 7. század első harmadára keltezte (LŐRINCZY 1992, 90-102). Fegyverek. Fegyvereket csupán az 1-2. sírból ismerünk. A váz jobb oldalán a korai avar kor jellegzetes keskeny karú íjának csontlemezei kerültek elő. In situ az íj felső karjának, valamint markolatának csontlemezeit tudtuk feltárni. Az íj mellé helyezett tegezbe tíz vashegyü nyílvesszőt tettek. Ezeket a nyilakat hegyükkel lefelé tették a tegezbe a temetéskor, ami azt jelenti, hogy a tollas vesszővégek voltak a tegez szájánál. A háromélű típusok mellett a tíz nyílcsúcs között találunk lapos, levél alakú darabokat is. Anélkül, hogy ismételten felmelegítenénk azt a vitát, amely a nyílvesszők tegezbeli helyzetét taglalta, nyomatékosítjuk a tényt, ebben a tegezben — és a később említendő analógiájában is — a nyílcsúcsok a tegez alsó, vastag fabetétjéhez tapadtak. Tesszük mindezt azért, mert legutóbb Staub Péter eléggé kategorikusan foglalt állást a sinasovkai 3. kurgán 2. sírjának tegeze kapcsán. „A nyílvesszők tollazatúnak védelme és íjásztechnikai szempontból a nyílvesszőket hegyükkel felfelé tároló tegezek gyakorlati használhatóságát ugyan megkérdőjelezik (H. HANNY-HORVÁTH 1995, 121-125; ILON 1996. 351), de a korabeli Eurázsia számos sírleletét és ábrázolását mégiscsak perdöntőnek kell tekintenünk e kérdésben " (STRAUB 1998, 129). A fenti gondolatmenetet megértve, úgy vélem, az eurázsiai példák mellett hasonló súllyal kell kezelni a Kárpát-medencei megfigyeléseket is. Márpedig a Kárpát-medencében mindkét elhelyezésre számos példa akad. Éppen ezért véljük úgy, hogy a nyílveszőknek a tegezbe kétféleképen történő elhelyezését egyaránt el kell fogadnunk, nem kell a kizárólagosságot keresni mindenáron. Az sem kizárt, hogy nem csupán gyakorlati okokat kell a kétféle elhelyezés mögött keresnünk, hanem gyanakodhatunk arra is, hogy ez a számunkra még nem ismert, a hitvilágban gyökerező szokás megjelenési formája. A tegez felfüggesztésére szolgált a sírból előkerült akasztóhorog. Funkcióját Kalmár János első áttekintése után (KALMÁR 1943, 149-159) Bóna István végezte el a szegvár-sápoldali sír tárgyainak elemzése kapcsán (BÓNA 1979, 7, 8-11. j.). Horváth M. Attila kicsit más funkcióban képzeli el ezeknek az akasztóvereteknek az övön való szerepét (HORVÁTH 1991,209-210). Az 1-2. sírban nyugvó férfi fegyverzetét egy kétélű, egyenes, keresztvas nélküli vaskard teszi teljessé. Sírban mért hossza 96 cm. A kard a felsőtesten keresztben feküdt. Ez azt jelenti, hogy a temetéskor a halott fegyverövét lecsatolták, s mellkasára helyezték. Ezt az állapotot a nagyszíjvég és a vaskés sírbeli helyzete is megerősíti. A korai avar kori kardok időrendje és tipológiája Simon László kutatásainak köszönhetően ma már a jól kutatott területek közé sorolható. így az öcsödi kardot is könnyedén tudjuk a már meghatározott csoportok egyikébe besorolni. Kardunk a Simon-féle rendszer III. típusának jellegzetes darabja (SIMON 1991, 269). Mivel ez a kardtípus az egész korai avar korban jelen van, a pengehosszúság és szélesség alapján fegyverünk a 7. század első harmadának kedvelt kardfajtájához tartozott (SIMON 1991, 283). Hasonló fegyverek kerültek elő Szegvár-Sápoldalon és Tiszavárkony-Hugyinparton is (SIMON 1991,4. kép). A korai avar kor fegyverzetének fontos része volt a vaslemezekből álló test- vagy mellpáncél. A korszak sírjaiban gyakorta találunk páncélokhoz tartozó lamellákat. Öcsödön az 1-2. és a 8. sírból kerültek elő. Előbbiben egy darab, utóbbiban kettő, esetleg három összerozsdásodott páncéllemezt találtunk. Talán az sem véletlen, hogy ebbe a két sírba temették a közösség övvel felnőtt férfivá avatott tagját. Elképzelhető, hogy ez két, páncélt viselő férfi jelenlétét jelezheti ebben a kis közösségben/családban. A korai avar kori páncélok létéről mind a történeti forrásokból (SZÁDECZKY-KARDOSS 1992), mind pedig a régészeti leletekből tudomásunk van

5 (CSALLÁNY 1960; CSALLÁNY 1972; BÓNA 1980, 42-66; KRALOVÁNSZKY 1992; SZENTPÉTERI 1993; PÁSZTOR 1995). A teljes páncél — legyen az test- vagy mellpáncél —'rendkívül ritka. Annál gyakrabban fordul elő, hogy a sírokban egy- vagy néhány páncéllemezt találunk. Egy másik tanulmányhoz végzett gyűjtésünk alapján megállapítottuk, hogy feltűnően sok női sírból ismeretes vas páncéllemez. Ezekben az esetekben talán a család páncélt viselő férfitagja helyezi be a „nélkülözhető" lemezeket a sírba, ezzel is jelezve óvó-védő szándékát. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a teljes páncél melyik részéről 5 Szentpéteri J.: Az avarság fegyveres rétege. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Budapest 1992.