A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GYUCHA Attila – PARKINSON, William A. - YERKES, Richard W.: Kora rézkori településkutatás a Dél-Alföldön. Előzetes jelentés a Körös regionális régészeti program 1998-2002 között végzett munkájáról

pest eltérő létfenntartási stratégiát alkalmazó települések (HORVÁTH 1989, 31). A vázolt hipotézisek általános eleme — a migrációs feltevés elutasítása mellett — a szarvasmarhatartás gazdálkodásban betöltött szerepének hangsúlyozása, amelyet elsősorban Bökönyi Sándor késő neolitikus telepek, illetőleg tiszapolgári temetkezések állatcsont leletein végzett vizsgálatainak eredményei és háziasítási láz elmélete indukált (BÖKÖNYI 1959; BÖKÖNYI 1974, 26-31, 95-122; BÖKÖNYI 1986).

5 Az iméntiekben ismertetett feltevések mindegyike lehetséges magyarázatnak tűnhet az átalakulás-sorozatot illetően, de az a szisztematikusan gyűjtött, elsősorban települések kutatásán alapuló adatmennyiség, amely szükséges ahhoz, hogy modellezni tudjuk ennek tényleges okait, folyamatát, egyes jelenségeit — köztük például a telepek mobilitását vagy éppen a szarvasmarhatartástól való függés kiemelt fokát — egyszerűen nem áll rendelkezésre. Valójában tehát, miközben viszonylag sokat tudunk a tiszapolgári kultúra temetkezési Szokásairól

6 (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963; BOGNÁR-KUTZIÁN 1972, 150-158), az Alföld területén folytatott kora rézkori településkutatás hiányában nem tudjuk értelmezni a késő neolitikum és kora rézkor átmeneti időszakában bekövetkezett változásokat. A KOROS REGIONALIS RÉGÉSZETI PROGRAM LÉTREJÖTTE ES EREDMÉNYEI 1998-2000-BEN Az 1998-ban magyar-amerikai együttműködésben létrejött Körös Regionális Régészeti Programot egy olyan hosszú távú, nemzetközi, multidiszciplináris projektként képzeltük el, melynek célja az Alföldön a neolitikum-rézkor átmenetének idején végbement társadalmi-gazdasági változások jobb megértése, modellezése. A kutatómunka során a szisztematikus régészeti feltárások és terepbejárások mellett azonos hangsúlyt fektetünk a paleokörnyezet rekonstrukciójára, a paleogeomorfológiára és a geofizikai módszerek használatára. Kutatásainkat Békés megye északi részére, a Körös-völgy mintegy 2100 négyzetkilométernyi térségére, az egykori szarvasi és szeghalmi járások, az MTA Régészeti Intézetének topográfiai programja keretében az 1960-as, 70-es években felmért területére koncentráljuk (MRT 6; MRT 8) (1. kép 1). 1998-ban, a terepmunka első évében William A. Parkinson, a University of Michigan doktorandusza újból felkeresett 47, a korábbi topográfiai terepbejárások alkalmával felderített kora rézkori lelőhelyet. Munkánk elsődleges célja ebben a fázisban az volt, hogy az egyes lelőhelyeken folytatott szisztematikus felszíni leletgyűjtésre alapozva elemezhessük a kerámiastilisztikai jellemzőket, azok variabilitását a vizsgált területen. A terepbejárások eredményei A korábbi terepbejárások és az 1998-ban végzett felszíni kutatások adatainak elemzését Parkinson PhD disszertációjában ismertette,

7 melynek néhány következtetését az alábbiakban foglaljuk össze. A régióban a megelőző időszakokhoz képest jóval kisebb számú késő neolitikus településeket egykori vízfolyások mellett, koncentráltan, többékevésbé zárt tömbökben találjuk, míg a kora rézkori lelőhelyek jóval szórtabban helyezkednek el a tájban. Ez egybevág a szakirodalomban a késő neolitikus településrendszerre vonatkozóan korábban tett megállapításokkal (MAKKAY 1982, 124-142). Kutatásunk segítette tisztázni azt, hogy ez az általánosan érvényesnek tekintett tendencia miképpen működik egy adott, kisebb földrajzi egységen belül. Kutatási területünkön 34 késő neolitikus lelőhelyet regisztráltunk, szemben a 243 kora rézkori telepnyommal, ami több mint hétszeres különbséget jelent. Amíg a késő neolitikumban a települések keleti és nyugati csoportja között nagy kiterjedésű lakatlan térséget feltételezhetünk, addig a kora rézkori telepek eloszlása a vizsgált területen jóval kiegyensúlyozottabb, nagyjából egyenletesnek mondható (1. kép 2). Úgy tűnik, hogy a kisebb tiszai telepek vagy egy telihez, vagy egy horizontá5 Bökönyi Sándor könyvében felhívja a figyelmet a rendelkezésre álló kora rézkori állatcsontanyag csekély mennyiségére, illetve a temetkezésekből előkerülő leletek értékelésének nehézségeire (BÖKÖNYI 1974, 15, 31). 6 Skomal, S. N.: Wealth Distribution as a Measure of Prehistoric Change. Chalcolithic to Copper Age Cultures in Hungary. PhD disszertáció, University of California 1983. 7 Ld.2.j.!