A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GYUCHA Attila – PARKINSON, William A. - YERKES, Richard W.: Kora rézkori településkutatás a Dél-Alföldön. Előzetes jelentés a Körös regionális régészeti program 1998-2002 között végzett munkájáról

lis telephez kapcsolódnak; a kora rézkori lelőhelyek esetében hasonló rendszert, központi helyzetű településeket nem tudunk megfigyelni. Végül a tiszapolgári kerámia stilisztikai jellemzőinek eloszlása arra utal, hogy néhány jellegzetesség, mint például a karcolt-pontozott díszítmények gyakorisága csökkenő tendenciát mutat területünkön nyugatról keleti irányban. Parkinson a fentebb vázoltakat úgy interpretálta, hogy a neolitikum során kialakult merev társadalmi határok a korai rézkor folyamán fellazultak, átjárhatóvá váltak

8 (PARKINSON 2002a, 423^24). Az interakció szintjének fokozódása tehát úgy tűnik, hogy összefüggésben van a társadalmi integráció kevésbé strukturált rendszerével, amelyből a kora rézkori települések megnövekedett mobilitására következtethetünk. Miután a felszíni kutatások lehetővé tették azoknak a változásoknak a jobb megértését, amelyek a településhálózatban mentek végbe regionális szinten, figyelmünket egy specifikus mikrorégión belüli kora rézkori településszervezetre, illetve az egyes telepek szerkezetének vizsgálatára irányítottuk. Mindez kora rézkori lelőhelyek szisztematikus feltárását feltételezte annak érdekében, hogy információkat gyüjthessünk olyan kérdésekről, mint például a létfenntartás, a megtelepülés időtartama, vagy éppen a kapcsolat a közeli, hasonló korú telepekkel. A társadalmi-gazdasági rendszer, a mobilitás és az egy adott mikrorégión belüli egyes települések közötti interakció elemzésével hozzákezdhetünk egy érvényes modell felvázolásához, amelyet aztán a későbbiekben lehetőségünk lesz összevetni a késő neolitikum regionális szintű modelljével. A feltárásra kiválasztott lelőhelyek: Vésztö-Bikeri és Körösladány-Bikeri Választásunk egy, a vizsgált terület központi részén, Vésztő környékén fekvő lelőhelycsoport két tagjára, Körösladány-Bikerire (Körösladány 14. lh.) és Vésztő-Bikerire (Vésztő 20. lh.) esett (MRT 6, 106, 188). A lelőhelyek Vésztőtől nyugatra, a Bikeri-dűlőben, a Vésztő-Körösladány határvonal mentén, a Dió-éri főcsatorna egy rövid észak-déli irányú szakaszának két partján találhatóak, a vésztő-mágori telitől délnyugatra (1. kép 1). Lelőhelyeinktől közvetlenül délre egy ma is jól látható, széles, kelet-nyugati irányú egykori Sebes-Körös-meder húzódik. A vésztői lelőhely a Dió-éri főcsatorna keleti partján egy ovális, körülbelül 100x70 méteres nagyságú, észak-déli irányú kiemelkedésre támaszkodik. Az 1998-as felszíni kutatás — a korábbi topográfiai terepbejárás eredményeivel összhangban - - azt igazolta, hogy a kora rézkori település csak erre a kis területre korlátozódik.

9 Gyűjtésünkben rendkívül nagy mennyiségű tiszapolgári kerámia mellett mindössze két Árpád-kori töredék volt. A felszínen talált paticsmaradványok és kora rézkori edénytöredékek alapján két házhelyet azonosítottunk a lelőhely központi részén. A centrumtól délre, jól körülhatárolható területen gyűjtött jelentős mennyiségű kerámiát és állatcsontot feltételesen a telep hulladékgyűjtő, -lerakó körzeteként definiáltuk. A lelőhely délnyugati peremén megfigyelt embercsontok kora kérdéses. Körösladány-Bikeri a Dió-éri főcsatorna nyugati oldalán fekszik. A mintegy 2,4 hektárnyi kiterjedésű lelőhelyen nagyobb mennyiségű kora rézkori edénytöredék mellett kisebb számban szarmata, Árpád-kori és modern kori leleteket is találtunk 1998-ban (PARKINSON 1999, 201-202). A terület északi részén a dokumentált patics- és kerámiakoncentráció alapján kora rézkori házhelyet feltételeztünk. A lelőhelyek kiválasztásában több — részben az imént leírtakból következő — szempont játszott közre: 1. A lelőhelyeken intenzíven jelentkező kora rézkori leletek alapján feltételeztük, hogy a szántás alatt intakt tiszapolgári rétegekkel is számolhatunk. 2. A két lelőhely földrajzi közelsége. Már a terepbejárások során felvetődött a kérdés, hogy milyen kapcsolat lehetett a két lelőhely között: vajon egy település részei voltak, amelyet a csatorna létesítésével szeparáltak, vagy az említett Körös-mederbe torkolló érmeder két partján létesített különálló telepekről van-e szó. 3. Egyéb korszakok leleteit csak nagyon kis számban találtuk meg a lelőhelyeken. Vésztő-Bikerin ez a mennyiség gyakorlatilag elhanyagolható; az Árpád-kori leletek legfeljebb átmeneti szállásra, kisebb tanyahelyre utalhatnak. 4. Mindkét lelőhelyen kora rézkori épületek nyomait figyeltük meg a felszínen. 8 Ld. 2.J., 134-136! 9 Ld. 2.J., 208-210! 10 Hegedűs K: A vésztő-mágordombi újkőkori és rézkori temetkezések. Budapest 1977.