A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GYUCHA Attila – PARKINSON, William A. - YERKES, Richard W.: Kora rézkori településkutatás a Dél-Alföldön. Előzetes jelentés a Körös regionális régészeti program 1998-2002 között végzett munkájáról

változó időbeli és földrajzi viszonylatokban jelenhettek meg. A késő neolitikum és kora rézkor közötti átmeneti időszak tanulmányozása Közép- és DélkeletEurópában jelentős eredményeket hozhat a letelepedett, földművelő életmódot folytató közösségeken belüli szociális transzformációk természetének megismerésében is, ám azok a tágabb régiót jellemző, a késő neolitikum végén felbukkanó sajátságos mechanizmusok, amelyek szerepet játszottak a régészeti adatok által világosan jelzett változásokban jelenleg a problémaorientált kutatások, illetve a releváns információk hiányában — néhány kivételtől eltekintve — nem vizsgálhatóak. A késő neolitikum - kora rézkor átmeneti időszaka az Alföldön Az egyik olyan terület a régióban, ahol — nem utolsósorban a régészeti topográfiai munkák elmúlt 30 évben történt előrehaladása következtében a kutatásainkhoz előfeltételként szükséges adatok mennyisége és minősége rendelkezésre áll: az Alföld. Akárcsak Közép- és Délkelet-Európa egyéb részein, az Alföld lakóinak életmódjában is jelentős változások következtek be Kr. e. 4500 körül. A társadalmi-gazdasági rendszerben történt átalakulásokat a következőképpen összegezhetjük: 1. Az Alföld késő neolitikus kultúrái — a Tiszai-Herpály-Csőszhalom-kultúrák helyébe egy homogén műveltség, az egész Kelet-Kárpátmedencére kiterjedő tiszapolgári kultúra lépett. A késő neolitikus egységeket nem csupán anyagi kultúrájuk, hanem településhálózatuk, a telepek belső szerkezete és gazdasági szisztémáik is megkülönböztetik egymástól. A tiszapolgári kultúra ezen szempontok mindegyikét figyelembe véve is egy meglehetősen homogén tömböt alkotott a szlovák hegyvidéktől a szerbiai Duna-ártérig (SISKA 1968; G ARAS ANIN-G AR AS AN IN 1951). A tiszapolgári lelőhelyek elterjedése és azok keramikus anyaga — az edények díszítésmódjában megfigyelhető kismértékű eltérések egyenletesen oszlanak el a területen - arra utal, hogy a szétszórt, de azonos kulturális hagyományokkal rendelkező csoportok nagy területre kiterjedő kapcsolatrendszert hoztak létre, míg a késő neolitikus települések elsősorban bár a távolsági kereskedelemről tanúskodó leletek (pl. spondylus, volhíniai kova) alapján nem kizárólagosan — közeli, saját lokális tradíciójukkal azonos csoportokkal érintkeztek

2 (PARKINSON 2002a, 425-126). 2. A makroregionális viszonylat mellett mikroregionális és lokális szinten is változások következtek be, különös tekintettel a településhálózatra és a telepek belső szerkezetére. A késő neolitikus, árokrendszerekkel erődített tellek, illetve nagyméretű, horizontális települések megszűntek, helyüket kisebb és rövidebb életű sík telepek vették át (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972, 164-171: KALICZ-RACZKY 1987, 14-19; SHERRATT 1997b; SHERRATT 1997d, 307-308). A felhagyott tellek késő újkőkori rétegsorait gyakran a prototiszapolgári időszak jelenségei zárják (KALICZ-RACZKY 1986, 68; HORVÁTH 1986, 93-94). Az eddigi kutatások kizárólag a jugoszláviai Crna Bara esetében mutatták ki teli létrejöttét a tiszapolgári kultúra településterületén (GARASANIN-GARASANIN 1951, 235; GARASANIN-GARASANIN 1957, 216-218). Vésztő-Mágoron a késő neolitikum végén hoszszabb időre felhagyják a telit, majd az a kora rézkor folyamán újratelepül; teliképződésről ebben az időszakban azonban már nem beszélhetünk (HEGEDÜS-MAKKAY 1987, 89). 3. A kora rézkori települések száma messze felülmúlja a késő neolitikus telepekét, és azok adott területen belül jóval szórtabban helyezkednek el.

3 A lelőhelyek számának növekedése, illetve méretük csökkenése azt sugallja, hogy a szórt településszervezet létrejötte a mobilitás szintjének számottevő fokozódásával lehet összefüggésben. 4. A temetkezési szokások terén is alapvető változások zajlottak le a korai rézkor folyamán. Az Alföldön első alkalommal a tiszapolgári kultúra népe hozza létre temetőit elkülönülten a telepektől. Ez fontos átalakulást jelez a neolitikus — a halottakat a településen belül elhelyező — hagyományhoz képest. 5. A jelenleg rendelkezésre álló kutatási eredmények azt sugallják, hogy a lakóépületek méretében is átalakulás következett be, ami a háztartások szervezeti reorganizációjára utalhat a rézkor kezde2 Parkinson, W. A.: The Social Organization of Early Copper Age Tribes on the Great Hungarian Plain. PhD disszertáció, University of Michigan 1999, 134-137. 3 Ezzel ellentétes irányú folyamatra hívja fel a figyelmet Kalicz Nándor a herpályi kultúra egykori településterületén végzett kutatásai kapcsán. A kora rézkori települések száma ebben a régióban alulmúlja a késő neolitikus lelőhelyekét (KALICZ 1988, 11).