A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

Ezeknek a préselt maszkos véreteknek a keltezéséhez az éremmel együtt való előfordulásuk ad támpontot a Kiszombor-0 2. sírban, ahol Phocas (603-607) SOlídusával (CSALLÁNY 1939, 125-126; SOMOGYI 1997, 53-54)

11 kerültek elő. A kiszombori érem alapján Csallány a préselt, maszkos véreteket a 7. század első évtizedére datálta (CSALLÁNY 1939, 141). Ugyanakkor a Deszk-G 8. sír maszkos kisszíj végei a sír P füles kardja miatt kronológiailag szintén egy horizontba sorolhatók a kiszombori sírral. A Nyíregyháza-Kertgazdaság 3. sírjában kopott, átlyukasztott Maurikios Tibérios- (582-602) érme kerül elő (CSALLÁNY 1958, 49; GARAM 1992. 140; SOMOGYI 1997, 67-68) a préselt maszkos veretek társaságában. Bár másodlagos helyzetben volt az érem, s így szoros keltezésre nem volt alkalmas, Csallány ezt figyelmen kívül hagyva a 7. század első felére való datálást tartott indokoltnak (CSALLÁNY 1958,49-50). A keszthely-fenékpusztai I. sírban egy keresztvassal ellátott, egyenes, kétélű kard is volt (BÓNA 1983, 12. kép 1). Igazán jó párhuzama az aradaci/aradkai 85. sírból ismert (NAGY 1959, Tab. XXVII. 1). Csallány Dezső szerint a szentes-lapistói sír egyenes, kétélű kardja is rendelkezett keresztvassal eredetileg (CSALLÁNY 1934. 210, Taf. LV

m. 14). Ha ez így volt, akkor joggal hozta kapcsolatba a lapistói sírleletet és a kardot a fenéki I. kardos sírral. Bóna ezt a kardtípust a legelső avar nemzedékekhez tartozónak, származásában steppei típusúnak (hun kori formára visszamenő) határozta meg (BÓNA 1983, 119). A mokrini 62. (23. kép 48) és 67. (25. kép 20) sírban is volt egy-egy egyenes, kétélű kard, azonban ezek keresztvas nélküliek lehettek. A fenékpusztai I. sírt kardja alapján a 6. század végére lehet keltezni (BÓNA 1983, 119). A keszthely-fenékpusztai I. sír övét 14 db összetett halfarkas veret díszítette, amelyek közeli rokonai a jutási 166. ötvössír övvereteinek. Az ötvöseszközök között található bizánci mérleget Bóna a 6. század utolsó harmadára datálta a hegykői 34. sír alapján (BÓNA 1961, 136). Vagyis ez azt jelenti, hogy a jutási ötvös a 6. század utolsó harmadában tevékenykedett és valamikor a század végén vagy a 7. század elején temették el. A szegvár-oromdűlői sírt, így az abban lévő préselt, összetett halfarkas veretet is a 6. század utolsó harmadára keltezte ásatója (LŐRINCZY 1991, 134-142). A gátéri 11. ötvössír a középen bordás pajzs alakú préselőminta (KADA 1905, 369. 11. ábra) alapján a 7. század közepére datálható (SZABÓ 1965, 45). Ennek megfelelően az ebből a sírból előkerült félkész összetett halfarkas veret és pontos analógiája, a tarnamérai A sír övveretei is ide keltezhetők. Bóna István érthetetlen okból a tarnamérai véreteket a környei 151. sír kéttagú, préselt álcsatjához (ERDÉLYI-SALAMON 1971, Taf. 26. 151:19, 24) közelebb állónak látta, a sírt préselt álcsatja alapján a keszthely-fenékpusztai II. sírral is összekapcsolta, és ez alapján a lelet korai datálására (6. század vége) következtetett (BÓNA 1983, 119). Összefoglalva: 1. A Kárpát-medencében a legkorábbi öntött és lemezes, maszkos veretek először germán környezetben (Keszthely-Bazilika 3. sír, Magyarcsanád-Bökény, Szentes-Nagyhegy 29. sír, Ismeretlen lelőhely/Dél-Magyarország) jelentek meg, bizánci kereskedelmi áruként, a 6. század középső harmadában. 2. Az avar környezetből származó öntvények nem helyben készültek, azokat részben kelet-európai nomád tulajdonosaik (Hajdúszoboszló, Klárafalva-B 60. sír, Szentes-Lapistó) hozták magukkal (ahogyan sajátos temetkezési szokásaikat is), részben zsákmányok vagy kereskedelmi áruk (Mandjelos/Nagyolaszi, Subotica/Szabadka) lehetnek. Ezek a 6. század utolsó harmadára datálhatok. 3. Az öntött maszkos veretek préselt utánzatai helyben készültek, erre utalnak az ötvössírokból előkerült préselőminták (Adony, Gátér 11. sír). Időben ezek követik az öntötteket, de nem feltétlenül egyidős valamennyi préselt darab. Legkorábbinak látszik a keszthely-fenékpusztai I. sír, a jutási 166. sír, a longobárd környezetből előkerült Keszthely-Fenéki úti 8. sír, valamint a szegvársápoldali és szegvár-oromdülői 1. sír anyaga. Ezek a 6. század végén készülhettek. Kicsit későbbre, inkább már a 7. század elejére keltezhető a préselt maszkos veretek többsége (deszki sírok, Kiszombor-0 2. sír, Nyíregyháza-Kertgazdaság 3. sír stb.). A préselt darabok között a gátéri és a tarnamérai összetett halfarkas veretek készülhettek a legkésőbb, már a 7. század középső harmadában. Az eddig ismert legkésőbbi öntött daraboknak a kecelieket, a legkésőbbi préseknek a jánoshidai 67. sír préselt, kettős lemezű, oldalpálcás szíj végét tartom. A sír egyéb mellékletei (bronzgyürü, üvegkarika töredéke, bronztü, bizánci csat töredéke, vasár, csiholó, vastő) alapján keltezése nem egyértelmű. A // Garam Évánál az érem Phocas (602-610) solidusa (GARAM 1992, 142)!