A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

A keceli darab hátoldalán, a hossztengelyben két rögzítő szegecs van, amelyek elhelyezéséből és a veret formájából is arra következtetünk, hogy a három karéjjal lefelé volt a veret felerősítve és talán szíj végen helyezkedett el. A garnitúrához tartozó nagy szíj véghez (1. kép 14) mind formában (lefelé kissé ívelten haladó oldalú), mind díszítésben (a felső egyenes szél alatt két, kerek áttörés) rokon példányok szép számmal kerültek elő öntött, maszkos véreteket is tartalmazó leletegyüttesekben (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, 32-33, Ris. 46), bár a legtöbb esetben a kerek áttöréseket alattuk elhelyezett hosszanti, keskeny, gyakran kör alakban végződő áttörések, vagy vésett vonalak is kiegészítik. A tolnanémedi sírleletben öntött analógiáját találjuk (NAGY 1901, a. kép 8), de a Kárpát-medencében az avar ízlésnek megfelelő, lemezből kinyírt és préselt változatai is ma már több sírból ismertek (4-5. kép). A szíj vég felerősítését, a keleti analógiákhoz hasonlóan, a hossztengelyben elhelyezett, két szegeccsel végezték, melyek a garnitúra többi darabjához hasonlóan a veret síkjával hegyesszöget zárnak be. A tárgyalt veretek közös sajátossága, amelyhez hasonló jelenséget — részben az elégtelen publikációk miatt — nem ismerek, hogy a rögzítésükre szolgáló, a véretekkel egybeöntött szegecsek a veretek síkjával hegyes szöget bezárva, meredeken felfelé állnak. Nem valószínű, hogy sérülés során hajoltak el, valószínűbbnek látszik, hogy eredetileg így készültek. A veretek mellett erősen profilait, líra alakú bronzcsat volt. A líra alakú csatok a Kárpát-medencében széles körben elterjedt csattípust alkotnak. Előfordulnak bizánci eredetű csatok csatkarikái között, népes és változatos csoportot alkotva, melyeknek legegyszerűbb példányai sem tartoznak az avar kori csatok legkorábbi csoportjához: használatuk a 7. századra tehető, sőt nagyrészüket a század utolsó harmadában és még a közép avar korban is használták (GARAM 2001, 99-108). Ugyanakkor a keceli példány a líra alakú csatok egy másik csoportjába tartozik, melyek a Kárpát-medence avar kori leletei között szintén szép számmal előfordulnak. Ezeknek a csatoknak közös jellegzetessége, hogy a csatkeret külső oldala lant alakú, a keret áttörése ovális, a nyelv rögzítésére a csatkarika közepén nyelvtartó mélyedés van kialakítva, a csatkeret ezzel szembeni oldala elvékonyodik és a keret többi részével ellentétben kerek átmetszetü, és itt, a keret két oldalánál éles, gyakran szakállszerű kiszögellés található. E csattípus eurázsiai altípusait és előfordulását részletesen tárgyalta Kovalevskaâ és megállapította, hogy leggyakrabban a Kaukázusban fordulnak elő, és viseletük szokása jellemző a 6-7. századra és a 8-9. századra egyaránt (KOVALEVSKAÂ 1979, 33-35). A keceli csat erősen profilait, öntött bronztüskéjével és a csatkeret díszítésével egyaránt kilóg a hazai analógiák közül. A Kárpát-medencei hasonló csatok többségénél a csattüske hiányzik, ahol pedig megvan, ott vasból készült, illetve ismereteim szerint a csatkeret mindig díszítetlen. A csatok között egyaránt előfordulnak a kecelihez hasonlóan csattest nélküli és csattesttel ellátott darabok. A csattípus legkorábbi előfordulása a kísérőleletek alapján a Szeged-Fehértó-A temető 167. sírjából adatolt (MADARAS 1995, Pl. 19), amelyben csattest nélküli példány volt, melyet a vele együtt lévő Akalan -típusú övveretek a 7. század középső harmadának elejére kelteznek (BÓNA 1983, 128, 18. j.). A Szeged-Makkoserdő 24. sírból származó, szintén csattest nélküli példányt kicsit későbbre datálja az, hogy lemezből kinyírt, téglalap alakú, középen ovális kőbetétes veretek társaságában került elő (SALAMON 1995, Pl. 2). A sírt II. Constans és IV. Constantinus (654-659) solidusa (SOMOGYI 1997, 81-82)

3 keltezi. A csattípus hosszú időn át divatban volt, amit jól mutat, hogy az általam ismert legkésőbbi előfordulása a tiszafüredi temető 25. sírjából adatolt, ahol már öntött indás veretek és áttört, liliomos szíj végek mellől került elő (GARAM 1995, Taf. 59). Az erős profilú, nyelvtartós, csattest nélküli és a csattesttel ellátott líra alakú csatok zömének használata a kísérőleletek alapján a 7. század 2. felére, sőt a 8. század első felére tehető. Egyaránt előfordulnak téglalap alakú és hengeres varkocsszorítókkal, préselt, korong és négyzet alakú övveretekkel, tüszős övvel, préselt szalagfonatos nagyszíjvéggel, öntött, laposindás, sőt griffes véretekkel is. Ezek alapján úgy látszik, hogy a keceli leletegyüttest ez az erős profilú, nyelvtartós, líra alakú csat keltezi, s kronológiai helyzete alapján az övgarnitúrát a 7. század második felénél, középső harmadának végénél korábbra nem datálhatjuk. Ezzel szemben eddig elfogadott tényként kezelték, hogy az öntött maszkos veretek a kora avar kor első szakaszára tehetők (BÓNA 1983, 118, 132; BÁLINT 3 Garam Éva meghatározása szerint II. Constans (659-662) solidusa (GARAM 1992, 144-145).