A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

1995, 185; SOMOGYI 1987, 147). Sőt Csallány Dezső előfordulásukat legfeljebb a 7. század elejéig keltezte (CSALLÁNY 1962, 69-72). Garam Éva volt az egyetlen, aki a velük együtt előforduló granulációs szíjvégek alapján használatuk felső határát a 7. század végére tette, sőt egyes darabok esetében feltételezte, hogy a közép avar kor elején is divatban voltak (GARAM 1976,140). Úgy látszik, hogy a keceli övgarnitúra az öntött, Martinovka-típusú veretek egyik legkésőbbi példánya lehet. A keceli darabok és kevés számú analógiájuk áttekintése a következőkben összegezhető: 1. A veretek előállítási technikája, felerősítése és egyes veretek formája (kerek, T alakú veret és csúcsos karikacsüngő) alapján egyértelműen kapcsolatba hozhatók a Martinovka-típusú és az öntött, maszkos véretekkel. 2. A három-, négy- és hatkaréjos veretek formája idegen ettől a csoporttól, formailag hozzájuk egyes baskíriai és Altaj-vidéki, 6-7. századi leletek állnak a legközelebb, ahol kivétel nélkül mint lószerszámveretek kerültek elő. A Kárpát-medencei és belső-ázsiai darabok közötti hasonlóságok további kutatásokat igényelnek. 3. Az öntött, maszkos véreteket tartalmazó övgarnitúrákban a veretek száma 1-30 között ingadozik, szerkezetük nem kötött. Ezért és a pontos analógiák hiányában a keceli övgarnitúra teljes összetételét rekonstruálni jelenleg nem lehet. 4. A keceli veretek felületkezelése, az ónozás, az öntött, maszkos veretek és a Martinovka-típusú veretek között jelen ismereteim szerint egyedülálló. A keleti, hasonló veretek, valamint a Kárpát-medencei öntött darabok többsége ezüstből készült, a keceli öntvények esetében a sajátos felületkezeléssel, a tűzi ónozással (SZŐKE 1995, 212) az ezüstöt utánozták. 5. A T alakú veret áttörésének formája és a vele együtt előforduló, vésett arcábrázolás abszolút egyedi. 6. A T alakú akasztóveret, valamint mindkét aszimmetrikus, négykaréjos veret öntési hibás, amely azonban használhatóságukat nem befolyásolta. 7. Az övgarnitúra a líra alakú csat alapján a 7. század 2. felénél korábbra nem keltezhető. A leletegyüttes többi darabja A leltárkönyvi bejegyzés szerint a fent leírt övveretek társaságában egyéb leletek is voltak: egy fibula és egy bronzkarika (1. kép 1, 4). A felcsavart végű karikák a Kárpát-medencében a késő szarmata/hun korra keltezhető leletegyüttesekben fordulnak elő, de nem tartoznak a gyakori tárgyak közé. Egyes esetekben a hajviselettel hozzák összefüggésbe, míg más adatok alapján függesztő karika funkciója valószínűsíthető, mely kauri, pixis vagy egyéb tárgyak övre való felakasztására szolgált (H. VADAY 1989, 63). Valószínűleg ugyanez lehetett a funkciója a 6-7. századra keltezett skalistojei temető 420. sírjából (VEJMARN-AJBABIN 1993, Ris. 72. 31) adatolt darabnak is, melynek érdekessége, hogy öntött, halfarkas veret és hármas pajzs alakú lábbeliveretek társaságában került elő, férfisírból. Ez utóbbi a karika és a keceli övveretek összetartozásának kronológiai akadálya nincsen. A fibula a római kori, egygombos, erős profilú fibulatípushoz tartozik, melyek Morvaországtól a Dnyeszterig nagy területen elterjedtek, sőt vitték ezt a tárgytípust Skandinávia felé is (PESKA.R 1972, 77-78). A pannóniai példányok, melyeket a késő flaviuszi időkre, illetve a 2. század elejéig kelteznek (H. VADAY 1989, 76-78), sima lábúak. A keceli darabhoz hasonló, két vagy három kerek áttöréssel ellátott darabok későbbiek, és a Dnyeszter vidékére jellemzők (PESKAR 1972, 78). A Kárpát-medencében avar kori környezetből nem sok lelőhelyről adatolt e fibulatípus előkerülése. Valamennyi esetben női sírból származnak, tüszerkezetük hiányzik, és kísérőleleteik alapján avar kori használatuk a 7. századra jellemző (GARAM 2003, 96). A keceli darab legközelebbi párhuzama a lábán kettős áttöréssel Tatabánya-Alsógal Ián telepanyagból került elő szórványként (GARAM 2003,118). A délorosz steppe 6-7. századra keltezhető, maszkos véreteket tartalmazó leletegyütteseinek gyakori tartozéka volt egy-egy, leggyakrabban ötujjas vagy széles lemezű fibula (GAVRITUHTN-OBLOMSKY 1996, 36^10, Ris. 49-54). Ezért Úgy látszik, hogy az öntött, maszkos véretekkel díszített öveket viselők öltözetének szerves részét alkotta a fibulaviselet, ezért nem zárható ki, hogy a keceli fibula az övveretekkel együtt került elő. Az áttört lábú típus elterjedésének a Dnyeszter vidékén és a Kárpát-medencében mind a római, mind az avar korban ritka volta azt valószínűsíti, hogy a veretek tulajdonosa még Keleten juthatott hozzá e fíbulához.