A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

lepüléséhez tartozott. Kishomokon kívül 5-6. századi gepida temető- és telepnyomok a város határából még 14 lelőhelyről kerültek elő. Ezek részben a faluszerü településeket és temetőiket jelzik, részben a nemesi udvarházakhoz tartozó családi temetők nyomai (NAGY 1984, 202, 10. térkép; BÓNA-NAGY 2002, 34 35, Abb. 12-13). 1. A temető szerkezete A temető keleti és nyugati fele egymástól eltérő benyomást kelt. A nyugati oldal ritkábban, a keleti oldal sűrűn egymás mellé ásott sírokból áll. A térképre vitt 81 sír több, egymástól kissé elkülönülő csoportra oszlik. A délnyugati, ritkábban települt részen a női sírok többségben vannak; a férfisírok Ny-K-i irányban követik egymást. A homokbánya 1966-os szélén helyezkedett el a kirabolt D É-i irányú férfi(?)sír, mely a temető legnagyobb méretű temetkezésének bizonyult. Az antropológiai hasonlóság alapján lehetséges, hogy a nyugati sírcsoportban az egymás mellett fekvő személyek családi kapcsolatban voltak egymással. Családi közösség sejthető a 102. és 105. sír mediterrán típusú asszonyai és a 96-97., 104. sír kis-ázsiai típusú férfihalottjai esetében. A csoport keleti oldalán két cromagnoid típusú egyént temettek el (42. férfi; 95. nő). A nyugati oldalon két torzított koponyájú férfi nyugodott (104. és 96. sír), egyikük lándzsával és vassisakkal felszerelt harcos volt. A temető keleti részén a sűrűbben ásott sírok szabálytalan E-D-i irányú sorokat alkotnak; csak a legszélső két sorban figyelhető meg valamiféle rendszerre való törekvés (a 77., 83., 82., 80., 81. sírból álló sor a keleti szélen). Kisebb (családi?) csoportok itt is elkülöníthetők. A férfiak közt négy nordikus és nordikus-cromagnoid egyén volt (29., 65., 68., 51. sír), a nők közt a gracil-mediterrán és mongoloid keveredésüek (37., 61., 69., 81. sír) találhatók. A férfiak közt, centrális helyzetben egy hosszú kardos harcos feküdt, aki taurid-mongoloid keveredést mutatott (64. sír); ez a kis-ázsiai taurid típusú férfi lehetett a 6. század első harmadában a település vezetője. A keleti oldalra három nordikus típusú férfit temettek (29., 68., 65. sír), egyiküket vasszigonyával együtt. A keleti oldal középső sávjában építették meg a gerendavázas szerkezetű sírokat (53., 73-74. sír). A délkeleti szélen fekvő sírok mindegyike koporsós temetkezés volt; öt sírban a halottakat vaspántos koporsóban temették el (75-76., 89-89., 101. sír). Az északi oldalon kerültek elő a fordított tájolású avar kori sírok. Itt található a temető egyetlen szuperpozíciós esete (55-56. sír). A többi avar sír nem metszette a felszínen valószínűleg még látszódó gepida temetkezéseket. 2. Abszolút és relatív időrend A síregyüttesek abszolút kronológiája alapján a temető használatának idejét az 5. század második fele és a 6. század középső harmada közti időszakban, mintegy 110 120 évben határozhatjuk meg. A rendkívül magas arányú (61,5%) sírrablás (BÓNANAGY 2002. Tab. 12) miatt viszonylag kevés temetkezésnél lehet szűkebb időrendi határokat megállapítani. A legidősebb, az 5. század második felében készült tárgyak a 105., a 78. és a 82. síregyüttesben találhatók. A legfiatalabb síregyütteseknek tarthatjuk az 1. és 7. férfisírokat, melyeknek fegyverei és övgarnitúrái a 6. század középső harmadában készülhettek; földbe kerülésükre valószínűleg már a 6. század utolsó harmadában került sor. A temető legfiatalabb része az 1928-ban feltárt, illetve a homokbányászásnak áldozatul esett, térképünkön nem szereplő északnyugati oldal lehetett, ahol a gepida és az avar sírok egymás mellett kerültek elő. A temetőtérkép északi része és a térképen szereplő hat avar kori temetkezés az 1928-as temetőrész folytatásának tartható. Itt néhány, a temető korai szakaszába sorolható sír feküdt (28., 31., 36-37., 45. sír), melyek mellé az avar kori temetkezések kerültek (34. kép 2). Az abszolút időrendi helyzetet megerősíti a pajzstövises csatot tartalmazó sírok elhelyezkedése: a 6. század első harmadától használt csattípus a temető szélén fekvő sírokban fordult elő (13. kép 1). Úgy látszik, hogy a kishomoki temető népénél ennek csattípusnak a fellépésével egyidejűen, tehát a 6. század első harmadától több viseleti szokás megváltozott: a pajzstövises csatokat viselő személyek (egy kivétellel: 94. sír) nem viseltek a hajukba tűzött fésűt; a férfiak tarsolyaikat az övvel párhuzamosan kezdték hordani. A pajzstövises csatokat viselő halottak mellé általában nem tettek italmellékletet (kivétel a 79. és a 81. sír), és csaknem minden halott koporsóban feküdt (a 79. gyermeksírban a koporsó elszíneződése nem volt megfigyelhető). A temető belső időrendjének alakulását, a közel egyidejű temetkezések kapcsolatát a legjellemzőbb és az eredeti temetkezési szokást leginkább tükröző melléklet, az edények alapján lehetett megkísérelni (29. kép 1).