A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

mető 2,75%-át jelenti, tehát nem áll távol a kishomoki temető 2,2%-os előfordulási arányától. A szandai népességből két férfi (119., 127. sír), három nő (1., 11., 108. sír) és egy felnőtt (32. sír) koponyájánál figyeltek meg torzítást; ezek a sírok egymástól meglehetősen távol, a temető nyugati oldalának négy csoportjában találhatók. Kiszely István 1978-ban megjelent összefoglalásában a Tisza-vidék 19 lelőhelyéről ismertetett torzított koponyákat. Ezek közül a gepida soros temetők embertani anyagához tartozhattak a „szentesi" (az előkerülés 1895. éve alapján a két torzított koponya talán a berekháti temető első sírjaiból), a gyulai, az eleki, a hódmezővásárhely-gorzsai és a kishomoki sírok. A Maros menti lelőhelyek közül Kiszely a szöreg-téglagyári temető kilenc sírját (10., 11., 47., 75., 85., 89., 91b, 124. és 126. sír), Kiszombort, Magyarcsanád-Bökényt és Aradot említette. A Tisza jobb partján Szolnokról, Sövényházáról, Tápéról, Szegedről és Adáról került elő torzított koponya (KISZELY 1978, 25-29, Fig. 13). Cseh János 1987-ben lezárt gyűjtése a Tisza mentén, Erdélyben és a Duna-Temes mentén 52 olyan lelőhely adatát tartalmazza, ahol az irodalmi utalások szerint torzított koponyás csontvázak kerültek elő. Több sír kora, régészeti leletek hiányában, nem határozható meg; a mellékletekkel együtt előkerült torzított koponyás egyének a hun korban és a gepida királyság idején éltek. A szerző felfigyelt arra, hogy a szokás szórványosan a kora avar korban is előfordult (CSEH 1990, 30, 37-38, II. térkép). Az 5-6. századi torzított koponyás sírok lelőhelyei a Tisza vidéken, Erdélyben és a Drávától délre eső Duna-szakasz mentén (összesen 58 lelőhely) főként a folyópartok mentén fekszenek; a települések egymás közti kapcsolatai, a szárazföldi utak mellett, vízi közlekedéssel bonyolódtak (35. kép). A torzított koponyás sírok térképe kapcsán az 5. század második felére vagy a 6. századra keltezhető Duna-Tisza közi lelőhelyeknél ismét felvetődik, hogy a Tisza jobb parti sávja a hun kor után a gepida királysághoz tartozhatott (NAGY 1983, 155; B. TÓTH 1994, 300). Újabb kutatások megerősítették, hogy a koponyatorzítás a Tisza-Körös-Maros közében még a kora avar korban is szokásban maradt. A szegvár-oromdülői temetőben a nők több mint felénél (32 esetben) volt megfigyelhető enyhe mértékű koponyatorzítás. A deformációt egy, a homlok és a nyakszirt közti kötés, feltehetően egy viselethez tartozó fejdísz vagy kendő okozhatta. A kizárólag a nők körében elterjedt torzítás a szegvári kora avar kori lelőhelyen 59%-ban europo-mongoloidoknál, 22%-ban europidoknál és 18%-ban mongoloidoknál jelentkezett (FÓTHI-LÖRINCZY-MARCSIK 2000, 192-193). A kora avar kori koponyatorzítás szokása nem lehetett idegen az avar uralom alá került gepidáktól. Időbeli és a viseleti eltérést jelent azonban, hogy a szokás az alföldi gepidáknál elsősorban a férfiak, avar környezetben pedig a nők közt terjedt el. A kishomoki temetőben a torzított koponyás férfiak kis-ázsiai-mongoloid keverékek; tiszta mongoloid típusú egyén a temetőből nem ismert. Másodlagos mongoloid jelleg a 64. sírba temetett, hosszú kardos férfiúnál mutatható ki. Fiatal, 25 év körüli mongoloid jellegű férfi a 73. (gerendavázas) sírban feküdt. A kis-ázsiai és a mongoloid elem a gepidáknál feltehetően a hun uralom alatti keveredéssel magyarázható. V. ÖSSZEFOGLALÁS A kishomoki temető, a többi gepida temetőhöz hasonlóan, vízi úton megközelíthető területen, a Tisza és a Hód-tó közötti kiemelkedő homokdombsor egyikén létesült. A temető ENy-i, a homokbányászással elpusztított részében helyezkedtek el a Móra Ferenc által 1928-ban feltárt sírok (1-22. sír), melyek közül, a méret megegyezése alapján, feltételesen két sírt azonosítottunk (7. és 21. sír). A térképre vitt temetőrész nagyjából ovális formát alkotó, szabálytalan, helyenként megtört vonalú sorokból áll; azt a benyomást keltve, mintha a sírok helyének kiválasztásánál a homokdomb felszíni vonulatát követték volna. Az 1928-ban és az 1966-1969-ben feltárt temetőből összesen 107 síregyüttest és legalább 15-18, az újkori földmunkáknál elpusztult temetkezésre utaló szórványleletet ismerünk. A kibányászott ÉNy-i részt és a feltáratlanul maradt déli oldalt figyelembe véve, a kishomoki temető mintegy 120-130 sírból állt (BÓNA 1993, 86-87). Az átlagéletkort (35,7 év) figyelembe véve a temetőben három, legfeljebb négy nemzedéknyi idő alatt temetkeztek. A temetőhöz tartozó település lakóinak száma egy generáció alatt kb. 30-40 fő lehetett. A kishomoki temető Hódmezővásárhely környékének eddig ismert legnagyobb lélekszámú te-