A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

Kiszely István taxonómiai adatait összegezve a kishomoki temetőben öt fő típust lehet kimutatni: a cromagnoidokat, a nordikusakat, a mediterránokat, a kis-ázsiaiakat, a kelet-baltiakat és a mongoloid jellegűeket (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 47). A kiszom­bori temetőben Bartucz Lajos a legjellemzőbbnek a nordoidokat találta, akik a vizsgált férfikoponyák­nak közel egyharmadát tették ki. A nőknél a ke­let-európai típusok fordultak elő nagyobb szám­ban; köztük említésre méltó a mongoloid keveredés. A kiszombori népességnél még a medi­terrán és a kaukázusi-turáni típus is előfordul. A mediterranoidok közt jelentős számú a férfi. A peleoázsiai és a turanoid elemet Bartucz a gepida népesség hun kori népi összetevőjének tartotta (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 48) (BARTUCZ 1936, 196-197, 203). A szentendrei langobard temetőben a férfiaknál és a nőknél négy típust lehetett megkülönböztetni: cromagnonit, alpit, nordikusat és mediterránt. Szentendrén a nordikus típus azonos esetszámmal van képviselve mindkét nemnél; utóbbi az alpi­dokra is vonatkozik, de kevéssé hangsúlyosan. A férfiaknál a cromagnoid, a nőknél a gracil-mediter­rán típus előfordulása a leggyakoribb (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 49; KISZELY 1966, 64-67; BÓNA 1968, 35). A kishomoki temető népessége a cromagnonidok és a mediterranidok vonatkozásában hasonló a szent­endreihez; a nordoidok azonban csak a férfiaknál találhatók és a langobardokénál jóval kisebb arány­ban. A hosszú helybenlakás következményét, a ge­pida népesség vegyes összetételét a kiszombori te­mető népességének összetétele is tükrözi. A helyi néptöredékek beolvadásával magyarázható a kisho­moki népesség kis-ázsiai és mongoloid keveredésü típusainak felbukkanása. 4. A koponyatorzítás A kishomoki temetőben két torzított koponyájú fér­fit temettek el, ami a torzítás szokásának eddigi legkisebb arányú előfordulását jelenti (a temető egészének 2,2%, a férfiak 6,2%-a). A 96. és a 104. sír férfiai a kis-ázsiai típus taurid változatához tar­toztak. A rövid leírás szerint a 96. sír koponyája „közepes mértékben torzított, kettős, homloki-fal­csonti torzítással", a 104. sír koponyája pedig „ta­urid típusú lehetett eredetileg, amely típusjelleget a közepes mértékű falcsonti-homloki kettős torzítás nagymértékben befolyásolta ". A torzított koponyá­jú férfiakat a temető- déli szélében, egymás köze­lében temették el. Az 1966-1969-ben feltárt te­metőrészben eltemetett torzított koponyájú férfiak közül az egyik a fegyveres harcosok közé tartozott (96. sír). A koponyatorzítás szokása a Duna menti késő antik város, Viminacium gepida temetőjének né­pességénél terjedt el leginkább. A 94 vizsgálható sír közül 31 egyén koponyája volt torzított; tehát a népesség egyharmada (31,6%) gyakorolta a fej mesterséges deformálását. Az igen jelentős mérté­kű torzítás Viminaciumban a nőknél volt gyako­ribb. A torzított koponyájú egyének nem szerinti megoszlása: tíz férfi (a férfiak 25,6%-a), tizenkét nő (a nők 35,3%-a) és kilenc gyennek (a gyerme­kek 56,2%!). A viminaciumi gepidák a torzítás fo­lyamatát már kisgyennekkorban, háromféle irányú szorítókötéssel kezdték meg. Z. Mikié az egykori Jugoszlávia területén összesen 15 lelőhelyről említ népvándorlás kori torzított koponyaleletet (MIKIC 1994, 194-198). A 6. század első harmadának keleti gót népessége csaknem a viminaciumi gepidákhoz hasonló mértékben gyakorolta a koponyatorzítást. A Ljubljana melletti Dravlje 49 sírós temetőjében tizenhárom torzított koponyás egyén volt (a temető 26,5%-a), tizenegy férfi (a férfiak 61,1%) és két nő (a nők 15,4%-a) (POGACNIK-TOMAZO-RAVNIK 1975, 144-145). Bartucz Lajos az általa vizsgált 54 kis­zombori koponya közül 21-en fedezte fel a mester­séges torzítás jeleit (a 143 sírós gepida temető né­pességének 14,7%-a); mindössze kettő volt köztük a nő. A torzítás minden embertani típusnál elő­fordult, de leginkább az alacsony termetű mon­goloidokra jellemző. Bartucz véleménye szerint a kiszombori torzításhoz két szorítókötést és egy ke­mény lapot alkalmaztak; a torzítás erőssége és for­mája alapján háromféle típust különböztetett meg. Megállapítása szerint a koponyatorzítás szokását a gepidák a hunoktól vették át (BARTUCZ 1936, 200-201). Lipták Pál és Marcsik Antónia 1976-ban revideálta Bartucznak a kiszombori torzított kopo­nyákra vonatkozó eredményeit. Biztosan kimutat­ható mesterséges torzítást a 21 közül csak 9 eset­ben tudtak igazolni (LIPTÁK-MARCSIK 1977, 42^*3). Bizonyos azonban, hogy a kiszombori népnél a tor­zítás szokása az avar korban is megmaradt; a 234. sírban, fordított tájolással, gömbcsüngős fülbeva­lókkal, szemesgyöngyökkel eltemetett juvenilis ko­rú nő koponyája torzított volt (TÖRÖK 1935, 16; LIP­TÁK-MARCSIK 1977, 42, 5. táblázat). A kiszombori és a kishomoki gepida temetőben előforduló kopo­nyatorzítás elsősorban a férfiakra volt jellemző. A szolnok-szandai temető sírleírásai 6 esetben em­lítenek torzított koponyát (BÓNA 2002, 236), ami a te-

Next

/
Thumbnails
Contents