A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

III. AZ AVAR SÍROK 1. Temetkezési szokások A temető tizenhat sírját avar korinak lehetett meghatározni (4., 6., 9., 15-17., 19., 20-22., 33-35., 49., 55., 92.). Az avar sírok a temető 14,9%-át jelentik. Három sír férfinek, két sír nőnek határozható meg; az 1928-as ásatásból hat sír neme bizonytalan. Jelentős a gyermekek aránya; az öt gyermeksír az avar kori temetőrésznek csaknem az egyharmadát teszi ki (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 36). A kishomoki avar sírok átlagmélysége igen sekély: 109 cm. Magyarázatként szolgál, hogy az avarok 68,8%-a gyermek vagy melléklet nélküli személy volt. Az 1928-ban előkerült avar kori sírok többségénél a sírok formájáról nincs adat. Az 1966-1969-es ásatáson az avar sírok egy része túlságosan magasan került elő, ezért beásásuk bizonytalanul vagy egyáltalán nem látszott. A megfigyelhető sírfoltoknál nem tapasztaltunk a megszokott téglalap alakú formától eltérést. A láb felé szélesedő sírokat (82. és 85. sír) a leletek alapján nem kell avar koriaknak tartanunk. A 49. lovassírnál a 250x160 cm-es gödör északi oldala, melyből az embercsontok kerültek elő, 70-75 cm-es, a lábak felé kissé szélesedő, sötétebb betöltésü volt, mint a déli oldalon, a ló számára kiásott 87><80 cm-es rész betöltése. A térképre került sírok közül a mellékletek és a K-Ny-i tájolás alapján hat sír határozható meg avar korinak (29. kép 2). Az avar sírok a feltárt temetőrész Ny-K-i tengelyében, a gepida sírok közé illeszkedve kerültek elő; egy esetben szuperpozíciós helyzetben (az 55. avar gyermeksír az 56. felnőtt temetkezés fölé ásva). A kishomoki avar kori síroknál az edények elhelyezésének nem volt megfigyelhető rendszere. A 33. gyermeksírban a fejnél és a lábnál is volt egyegy edény; a többi edénymellékletes sírban a sekély mélység miatt vagy a sírrablás következtében az edények másodlagos helyzetben kerültek elő. 2. A férfisírok leletei A 49. lovassírban ÉK-DNy-i irányú emberváz feldúlt csontjait és az ember jobb oldalán, azonos szinten egy Ny-K-i irányítású helyzetben lévő lókoponya töredékeit találtunk. A lólábcsont-töredékek a sírföldből, különböző mélységekből kerültek elő. A sírdúlás miatt biztosan nem állapítható meg, de nagyon valószínű, hogy a sír északi részében eredetileg lófej et és lábakat tartalmazó részleges lótemetkezés volt. A különböző mélységekből előkerült lócsontok bontás közben rajzolható töredékei vagy a koponya, vagy a hosszúcsontok darabjainak bizonyultak (BÓNA 1979a, 16, 68. j.).

85 A Kárpát-medencében előforduló kora avar kori temetkezési szokások körébe a kishomoki 49. sír tájolását és a részleges lótemetkezést tekintve is beilleszthető.

86 A díszítetlen bronzlemezből készült övgamitúra nagyszíjvégét a Kiszombor-0 temető Phocas (602-610) solidusával keltezett 2. sírjának ezüst nagyszíjvégéhez hasonlíthatjuk. A kishomoki övgamitúra kerekfejü bronzszögeihez hasonló szögek ugyanebben a kiszombori síregyüttesben is megtalálhatók (GARAM 1992, 142, Taf. 33. 1, 5-7); a tápéi 85/11. sír övgarnitúrájához hasonló ezüstszögek tartoztak (KÜRTI 1996, 127, Abb. 1 A; KÜRTI 1997, 7, 1. t.). Megjegyezzük, hogy a szegvár-oromdülői 1. sírban a hasonló méretű bronzszögek a lókoponya mellett, a fejhám vereteiként kerültek elő (LÖRINCZY 1992, 84, Abb. 3. 2). A 34. sírban (Juv. fiú) lant alakú vascsat és vas tarsolykarika volt. A bal kézfej helyén, a tarsolykészlet tárgyaihoz kis, kerek vas tarsolycsat oxidálódott. A lant alakú vas övcsat legkorábban a 7. század első harmadára keltezhető sírokban fordul elő, pl. VáiTjalota-Únió Homokbánya 9. sír (BÓNA 2000, 127, Taf. VI. 15). Itt említjük az 1928-as G jelzésű sír, fogógyűrűjével együtt 10,8 cm magas, 12,4 cm átmérőjű, vasnyelvü ezüstcsengőjét, melynek csak az adatai maradtak meg, maga a tárgy nem (BÓNA-NAGY 2002, 76). A sírról sem jegyeztek fel semmilyen adatot. A csengő mérete miatt nem lehetetlen, hogy lovassír vagy szimbolikus lovastemetkezés melléklete volt. A tárgyhoz párhuzamként a lovéenaci/ szeghegyi 7. századi lovassír bronzból öntött csengőjét idézzük (GARAM 1992, 144, Taf. 50. 4; REIß 1993, 286-287, Abb. 7). 85 A 49. sír csontanyaga az embercsontokkal együtt az MTA Régészeti Intézetébe került, onnan 1990-ben Szegedre szállították. A Marcsik Antóniától kapott jegyzék szerint a sir anyaga a SzTE Embertani Tanszékén nem található. 86 A tájolásról: LÖR1NCZY 1992a; a részleges lótemetkezésekről: BÓNA 1979a, 18-21; M ESTERHÁZY 1987; LŐRINCZY1991, 130-132.