A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

poncolt díszítés a csat egész felületén azonos mintákkal készült: a félkörív alakú poncok közepén kis kör alakú pont foglal helyet (25. kép 4). A B formájú karika késő antik formára (LÁNYI 1972, Abb. 52. 11 ) vezethető vissza; ez a csatforma, egy sirmiumi téglasír tanúsága szerint, lábbeli csatként is fennmaradt (POPOVIC 1987, 127-128, Taf. 3. 6-8). A CSatlemez formája, a szélén lévő szögek elhelyezése, a díszítés sávos beosztása szintén késő antik előképre utal. Egy Ulpiana/gracanicai női sír csat-szíj vég készleten látható az eredeti niellóberakásos díszítés (24. kép 1-2). Max Martin, az ulpianai garnitúrára hivatkozva, összefüggést vett észre a bizánci birodalom peremterületén kialakult övgarnitúrák és a korai avar korban megjelent legidősebb háromrészes övgarnitúrák között (MARTIN 1996, 68-69, Abb. 5. 1). Véleményünk szerint a többrészes övgarnitúrák viseletének kialakulásánál a késő antik és a kora avar övgarnitúrák közti átmenetet a langobardok és a gepidák által készített, sávos díszű lemezes csatok és veretek jelentik (24. kép 3-8; 25. kép 1-4). A kishomoki 23. sír csatjának formai és díszítésbeli párhuzama gepida területről a szőregi 68. férfisír csatja és vereté. A félköríves poncminták váltogatott irányú beütögetéséből kialakított hullámvonal mindhárom tárgyon megtalálható (25. kép 1-2, 4). A műhely, mely a poncolásnak ezt a módját alkalmazta, nem lehetett távol a 23. sír felcsavart díszes kengyelű fabulájának Al-Duna menti készítési helyétől; a fibula kengyelén S alakú poncmintákból alakítottak ki hullámvonalat (20. kép 10). A sávos díszü övgarnitúrákhoz sorolható egy viminaciumi csat és veret (ZOTOVIC 1994, 186-188, Abb. 2),

67 melyek formája és díszítése a szőregi példányhoz áll a legközelebb (24. kép 3-4). Az ulpianai és a viminaciumi csatok közös jellegzetessége a sávos díszítés és a csatlemezzel azonos szélességű csattövis (24. kép 2, 4). A késő antik előképre visszavezethető, téglalap alakú szíj szorító lemezű, sávos díszü csatok és szíjvégek a pannóniai langobard férfivi se létben is felbukkannak, mégpedig az előképhez hasonlóan, niellóberakásos díszítéssel, a széles tövű csattövissel és az ulpianaihoz hasonló szíjvéggel. A mosonszentjánosi 1. síiezüstcsatjainak lemezét, három sorban, geometrikus mintájú niellóberakás díszíti; a csattüske széles tövisén „futókutya" mintával (BÓNA 1974, 123, Taf. 74) (24. kép 5-6). A gepida csatlemezeken a niellós „futókutya" egyszerűbben, poncolt hullámvonal formájában jelent meg. A szentes-berekháti 42. sírban két, sávos díszű bronzcsat volt, melyeknél niellóberakást csak a csattövis tövén használtak. A nagyobbik csat lemeze téglalap alakú keretből állt (a préselt betétlemez valószínűleg elporladt), melyen a niellóberakást poncolással helyettesítették (CSALLÁNY 1961, 75-76, Taf. 70. 3, és 2, 8) (25. kép 3). A berekháti csatkarika farkasfogmintás poncolását a pannóniai langobard csatkarika díszítéséhez hasonlíthatjuk (24. kép 6). Csatból és ellenveretből álló, poncolt díszű gepida övgarnitúrát a szolnokszandai temető 135. fegyveres sírjából idézhetünk (BÓNA 2002, 219, Taf. 46. 1-2). A csattövis és a veret formája és díszítése a sávos garnitúrákat utánozza (24. kép 7-8). A rifniki 42. sír háromrészes övgarnitúrájánál (VINSKI 1974, Tab. XLV. 3-5) a pajzstövises csattövis és a csatlemez formára és méretre csaknem azonos a kishomoki 23. sír csatjával, ugyanakkor a garnitúra két másik verettél egészült ki: a háromszög alakú ellenverettel és a téglalap alakú hátverettel (25. kép 5-7). A rifniki övgarnitúrát az idézett garnitúrák közül a legfíatalabbnak lehet tartani. Sasos csat (26. kép 1). Ali. sírban eltemetett asszony sasfejes csattal záródó, legalább 4 cm széles derékövet viselt. A csat, mely téglalap alakú vascsatból és a négyzetes bronzlemezből áll, tövissel a halott jobb oldala felé, kissé ferdén feküdt (BÓNA-NAGY 2002, 64-65, Abb. 31). A kishomoki példány a sasos csatok Tisza-vidéki típusához (KOVR1G 1957, 308; BÓNA 1974, 57-59, Taf. 14; NAGY 1997, 53-54, Abb. 24; NAGY-B. TÓTH 1998, 127, Taf. 2; NAGY 2002, 212-214) tartozik, melynek jellegzetessége az ívelt nyakú sasfej és a négyszögletes, geometrikus díszű csattest, középen és a négy sarkon kőberakással. Az eddig ismert példányok és a kishomoki csatlemez között minőségi különbség van; míg a szentes-nagyhegyi és a szolnok-szandai csatok aranyozott ezüstből, a kishomoki csat vasból, lemeze bronzból készült. További eltérések: a kishomoki csatlemez méretben a legkisebb (h.: a sasfejjel együtt: 6 cm; a négyszögletes rész 4,1 cm-es, tehát 1,1 cm-rel kisebb, mint a nagyhegyi 67 A viminaciumi temető keltezésének kérdésében — az előzetes publikáció alapján —, D, Quasttal egyetértek: a temető eddig közölt anyaga a 6. század első felére és közepére tehető (QUAST 2001, 441). Nagyon valószínű, hogy a gepidák részt vettek a bizánci határok őrizetében; feltehetően így volt lehetőségük arra, hogy 55l-ben a szlávokat —fejenként 1 solidusért —, a Dunán át bizánci területre engedjék, vö. Prokopius, De hello Gothico IV, 25. A vereség után a gepidák bizonyára nem maradhattak a határmenti erődökben.