A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

kajdacsi 31. sírban a spáthát a bal válltól a bal combcsont közepéig fektették, a bal alsókart ráhajtották (BÓNA 1971, Abb. 5). Kishomokon a két teljes fegyverzetű (spátha-lándzsa-pajzs) nemes mellett legalább még egy pajzsos és egy lándzsás harcost is eltemettek, akiknek a sírjait az 1928-as földmunkák során találták meg. Az 1966-1969-es ásatások során két fegyveres sír került elő, egy karddal-tőrrel és egy lándzsával rendelkező férfi (64. és 96. sír) Az 1980-as sír (106.) harcosa egyélű, rövid (61,5 cm) karddal és lándzsával volt eltemetve. A temetőben ezek szerint összesen legkevesebb hat fegyveres férfisír lehetett. Ha csak azokkal a fegyveres temetkezésekkel számolunk, melyeknek a leletei megmaradtak, akkor az öt fegyveres sír a férfiak 15,6%-át jelenti (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 25). Ez az arány az alföldi gepida temetők között a legalacsonyabb (10. táblázat). Az 1966-ban szórványként előkerült lócsontok alapján elképzelhető, hogy a temetőben voltak különálló lósírok is; ilyeneket azonban nem sikerült hitelesen feltárni (BÓNA 1993, 87). A kishomoki sírokban a fegyverek elhelyezése nem történt egységes szabály szerint. A 64. sír férfi halottjának spátháját, fémveretekkel díszített tokjában, a test jobb oldala mellé fektették; jobb kézfejét szorosan a mészkő gyöngy csüngőjű markolat mellé igazították. A kard markolatától 15 cm-re a koponya irányában egy ovális, kihajtott tövisű vascsat feküdt, mely feltevésünk szerint a kardszíjhoz tartozott. A kardot ez esetben nem viseleti helyén, hanem kioldott szíjjal helyezték a halott jobb oldala mellé. A fatokos tőr viseleti helyén, a bal medencecsont fölött, hegyével a bal alkar felé, keresztben feküdt; valószínűleg az övre erősítve. A spáthát a kishomoki 64. síron kívül csak a kiszombori 310. sírban tették a halott jobb oldalára (CSALLÁNY 1961, 188-189). A viminaciumi temetőben a 78-90 cm hosszú kardokat, egyetlen eset kivételével, a halott bal oldala mellett találták (ZOTOVIC 1994, 185). A szolnok-zagyvaparti fegyveres sírban a kardot a halott jobb oldala mellé helyezték (CSEH 1989, 72). A szolnok-szandai temetőben a spáthákat egységesen a bal oldalra, a harci tőrt (30. sír) és a kétélű, rövid kardot (128. sír) a jobb alkartól a bal comb felé, rézsútosan helyezték a testre (BÓNA 2002, Abb. 86-87). Kardok és az egyélű tör. A kishomoki temetőben összesen három spáthával (1., 7., 64. sír) és egy egyélű hosszú tőrrel (Langsax) (106. sír) eltemetett harcos sírja került elő. A négy kardos harcos a férfisírok 12,5%-át jelenti; ami ebben a kategóriában közepes aránynak felel meg (5. táblázat). A gepida soros temetők 81 cm-től 96 cm-ig terjedő hosszúságú kétélű hosszú kardjai között a kishomoki példányok az átlagméretet képviselik (4. táblázat). A markolatot és a pengét egybekovácsolták. A markolat és a tok díszítése csak a 64. sír kardjánál maradt meg; ennél a spáthánál a markolatra hasáb alakú mészkő gyöngy volt erősítve, a tokot ezüstveretek díszítették. A markolatra szerelt, feltehetően bajelhárító és rangjelző szerepű gyöngycsüngők a hun kor óta a gepidáknál is elterjedtek (WERNER 1956, 26-37, Taf. 75, Karte 11; BÓNA 1993a, 165). Gyöngydíszes markolatú kardok minden nagyobb temetőben előkerültek; a Tisza-vidéki temetőkben 14 példány számolható össze (5. táblázat).

45 A kishomoki 64. sír kardtokját ezüstlemezből készített bemeneti verettél és koptatóval látták el. Az U alakú, keskeny szárakkal és ezüstlemez borítással ellátott koptató felső szélét préselt, barázdált ezüstszalag keretezi (17. kép 10). A kishomoki koptató a Wilfried Menghin rendszerezése szerinti lavoye-i típushoz sorolható, melynek használata az 5. század második felében kezdődött, és a 6. század közepéig tartott. A fémkoptatós tokú gepida kardok közül a két Sirmium környéki példány (Kormadin-Jakovo és Rakovac) ugyanehhez a Csoporthoz tartozik (MENGHIN 1974, 440^41, Abb. 5; MENGHIN 1983, 350).

46 A frank-thüring területen gyakori veretes-tokos kardok elterjedési térképén a gepida kardok lelőhelyei az elterjedés keleti határát jelölik. A kishomoki 64. sír kardkoptatója igen hasonló egy Klepsauból előkerült kardtok ezüstkoptatójához, mely a frank temető legkorábbi leletei közé sorolható (KOCH 1997a, 278, Abb. 213). A kishomoki 106. sír leleteihez 61,5 cm hosszú, egyélű harci tőr tartozott (17. kép 7). Ez a fegyver a gepidáknál is — a nyugati germánokhoz hasonlóan —, a hunok hatására az 5. század második harmadáéi NagyM.: Régészeti adatok a Közép-Tisza-vidék V-VI. századi történetéhez. Bölcsészdoktori disszertáció. Budapest 1970. 169-170. Cseh János és Kiss Attila a gepida hosszú kardok elterjedési térképét (CSEH 1990, 38-39, Karte III; KISS 1992, 65-66, Karte 2), Kiss Attila a gepida kardok méretének összesítő táblázatát (KISS 1996, 230, Tab. 9) állította össze. 46 A szentes-kökényzugi 68. sír kardkoptatója a megmaradt töredék alapján az Arcy-St. Restitue-i típushoz sorolható (MENGHIN 1974, 466; KISS 1981, 154, Abb. 8).