A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

tói terjedt el (CSEH 1990, 30, IV. térkép; BÓNA 1993a, 175-176/165-166). A kishomoki 106. sír tőre Sucidava-típusú csattal együtt került elő; a hosszú tőröket ezek szerint a 6. század középső harmadában is használták. Az egyélű harci tőr a magányos temetkezésekben (Ghenci/Gencs, Valea lui Mihai/Érmihályfalva, Gyulavári, Szolnok-Zagyvapart) (CSEH 1989, 72-73) és a nagyobb temetők harcossírjaiban is megtalálható, így a szentes-berekháti 37. sírban (h.: 62 cm) (CSALLÁNY 1961, 74) és a szentes-nagyhegyi 7. sírban (h.: 72 cm) (5. táblázat) (CSALLÁNY 1961, 46).

47 A Tisza-vidéki soros temetők közül a kardos harcosok aránya a kiszombori temetőben a legalacsonyabb, a szőregi és a csak töredékesen ismert magyarcsanád-bökényi temetőrészletnél a legmagasabb. Hét karddal harcoló nemest temettek el a szolnok-szandai temetőben, a szentes-berekhátiban nyolcat, a szőregi temetőben kilencet (5. táblázat). A legnagyobb méretű kardokat a kishomoki, a szentes-nagyhegyi, a szőregi, a Sirmium környéki és a szolnok-szandai harcosok birtokolták. 90 cm fölötti kardhosszak Szőregen, Szentes-Nagyhegyen és Szolnok-Szandán fordultak elő (4. táblázat). A spáthával harcolók közül öt teljes fegyverzetű nemesúr ismert: a két kishomoki mellett SzentesBerekhátról (39. és 109. sírok) és Szőregről (128. sír) (9-10. táblázat). A rövid karddal és egyélű tőrrel harcolók közül a batajnicai és a szolnok-zagyvaparti sorolható még a teljes fegyverzetű harcosok közé (CSEH 1989, 71-78; NAGY-B. TÓTH 1998, 126). A spáthák a 7. században még hosszabbá váltak: a gepida soros temetők spátháinak (a szolnok-szandai példányokat is beleszámítva) 87,7 cm-es átlaga 8,2 cm-rel alatta marad a kora avar kori kardok 95,9 cm-es átlaghosszának.

48 Pajzsok. Az 1. és a 7. sír aranygombos pajzsai a gepida nemesség eddig ismert legmagasabb rangú, teljes fegyverzetű tagjainak védőfegyverei (BÓNA 1974, 73, Taf. 19 21; BÓNA 1993, 86-87). A kishomoki pajzsdudorok a legnagyobb méretűek közé tartoznak (6. táblázat). A 7. sír pajzsának szélessége a sírban kb. 70 cm volt; az élére állított és a koporsóhoz támasztott pajzs számára az ásatási megfigyelés szerint külön gödröt mélyítettek ki. A gödör mélységét Móra nem jegyezte fel. Mivel a pajzs farészének csak a vertikális átmérőjét ismerjük; nem dönthető el, hogy ovális vagy kerek volt-e. A jól megfigyelt langobard pajzsok között mindkét forma megtalálható (BÓNA 1993, 126). A szolnok-zagyvaparti gepida harcossírban Cseh János 75-80 cm átmérőjű, valószínűleg kerek fa pajzslapot figyelt meg (CSEH 1989, 74). A kishomoki pajzsok fogójának végeit és a pajzs előoldalának szélét aranyozott gombok díszítették; ezekből az 1. sírban 1 db, a 7. sírban 2 db maradt meg. Utóbbi alapján arra következtethetünk, hogy a pajzs szélén eredetileg négy gomb foglalt helyet

49 A kishomoki példányok a gepida pajzsdudorok félgömbhöz közelítő, fiatalabb formájához tartoznak (18. kép 1-2), melyet a Tisza-vidéken még a szőregi 128. sír pajzsdudora képvisel (CSALLÁNY 1961, 167, Taf. 187. II).

50 A két kishomoki pajzsdudort összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az 1. sír umbója szélesebb és alacsonyabb, mint a 7. síré. Formailag az 1. sír pajzsdudora korábbinak tartható, mint a 7. sír boltozatosabb, félgömb formájú umbója (18. kép 1-2). A szélső díszgombok és a középső lapos korong mérete megegyezik. A középső korongot az 1. sír pajzsán aranyozott fejű nittszöggel erősítették fel; a 7. sír pajzsdudorán a korong felerősítése nem látható. A középső korongok poncolt díszítése különbözik egymástól: a kisebbik pajzsdudor korongján rombusz és kör alakú poncminták vannak (19. kép 1), míg a nagyobbik díszkorongját háromszög és kör alakú minták, a harapófogófríz alapmotívumai

51 (19. kép 2) díszítik. Az eltérések ellenére a két umbó hasonlósága olyan mértékű, hogy készítésüket azonos fegyvergyártó műhelyhez köthetjük. A kishomoki pajzsdudorok párhuzamai a késői 6. század leggazdagabb fegyveres sírjaiban találhatók: Krefeld-Gellep 1782. sírtól Morken-Harff 2. sírig és Vendel 14. sírig.

52 A mosonszentjánosi II. 47 D. Quast elterjedési térképén az egyélű tőrök lelőhelyei két területen sűrűsödnek: a gepidáknak és az alamannoknál: QUAST 1999. 122-123. Abb. 5. 48 A kora avar kori kardok adatait Kiss Attila összeállítása nyomán használtam (KISS 1996, 228, Tab. 8). 49 A pajzsok szélére erősített díszgombok a 7. század elejére keltezett Agilulf-lemezen láthatók (MENGHIN 1985, 78, Taf. 25). 50 A gepida fegyverek, így a pajzsdudorok rendszerezésére doktori disszertációmban tettem kísérletet. Nagy M. : Régészeti adatok...1970, 177-182. 51 A motívumról: TÓTH 1995, 128-133, 10. kép. 52 Krefeld-Gellep (PIRLING 1964, 189-212, Abb. 6. 13). A kishomoki pajzsdudorok kapcsolatait W. Menghin foglalta össze (MENGHIN 1983, 40 43, 239, Nr. 84. 251. Nr. 102, 268, Nr. 124; MENGHIN 1985, 66).