A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

gepida viseletben; megtalálható a szentes-berekháti 5. sírban bronzból (CSALLÁNY 1961, 70, Taf. 87. 3), a 37. sírban hegyikristály karikával és a bronz csattesten fehér és kék emailberakással (CSALLÁNY 1961, 74-75, Taf. 84. 3; KAZANSKI 1994, 138-139, Fig. 1). A berekháti 37. sír csatját Dieter Quast a hegyikristály karika és mediterrán formája miatt bizánci készítménynek határozta meg (QUAST 2001, 435-436, Abb. 2. 5).

35 A Kárpát-medencében a hun kor alatt és után aranyból, ezüstből és bronzból készítették a népszerű, szív alakú csattestformát. A rekeszes berakással díszített tövisű, ovális csatkarika egyik legkorábbi példánya az intercisai 1123. sírban került elő (B. VÁGÓ-BÓNA 1976, 205-206, Taf. 37. 9). Hasonló az I. Leo (457^174) solidusával a 6. század első negyedére keltezett planigi frank nemesi sír csatkarikája (FRANKEN 2, 894-895, Kat. V. 4. 4). További párhuzamok: Rathewitz 2. sír (SCHMIDT 1976, 109, Taf. 94. 2f); Obermöllern 26. sír (SCHMIDT 1976, Taf. 92. 2k); Weimar, Nordfriedhof 31. sír (SCHMIDT 1970, 80-81, 83, b) etc. A kishomoki csatkarika egyik legközelebbi rokonpéldánya a venetói Ficarolo 5. sír egyébként is Duna-vidéki kapcsolatú tárgyai között található (BIERBRAUER-BÜSING-BÜSING KOLBE 1993, 313, Fig. 3. 5, Fig. 5. 4, 332). Hasonló ezüst csatkarika és szív alakú csattest található az 5. század második felére keltezett orosi leletben is (KOVRIG 1959, 211, Pl. III, 11; TEJRAL 1997, 151, Fig. 13. 9). A vas CSattestű kishomoki csathoz egy schwenningeni alamann női sír csatja hasonlít leginkább, melyet Valter Veeck az 5. század végére, a 6. század elejére keltezett (VEECK 1939, Taf. 6. 13).

36 A késő 5. századtól a 6. század második feléig a germán világban elterjedt pajzstövises bronz övcsatok

37 Kishomokon mind a férfi, mind a női viseletben megtalálhatók. Ilyen csat a temető öt férfisírjában (25., 42., 76., 89., 94. sír) bronzból, egy sírban ezüstből (64. sír) került elő. A 76. és a 89. sírok egyszerű csatjait (12. kép 6, 5) a basel-bernerringi frank temető korai példányaihoz (MARTIN 1989, 133-134, Abb. 9) hasonlíthatjuk. A 25. sír poncolt díszü csatjának (12. kép 7) párhuzamai a szolnok-szandai 205. gyermeksírból előkerült példány mellett (BÓNA 2002, 231, Taf. 53. 205:2) langobard területre, Níkitschre (WERNER 1962, 85-86, Abb. 14. 1) és Szlovéniába vezetnek. A 6. század második harmadától langobard fennhatóság alatt lévő késő antik hegyi erődökből, így Zidaniból és Hornból több hasonló darab került elő (CIGLENECKI 1994, 251, Taf. 10. b3, Taf. 12. 5-6). A 64. kardos sír vastag karikájú öntött ezüst csatkarikája (12. kép 8) a gazdag planigi sír aranycsatjának és a várpalotai 5. sír csatjának (MARTIN 1989, Abb. 10. 1,6) formájához hasonlít a leginkább, azonban a kishomoki csat tövisének magas és rézsútosan keskenyedő „pajzsa" egyelőre atipikusnak tartható. A bolygatott kishomoki 42. sírban az övcsat ugyan nem maradt meg, de a pajzs alakú övveret és a tövis egy pajzstövises csathoz tartozott (12. kép 9). A jellegzetes formájú övveretnek a Keszthely-Fenéki úti 2. női sírból ismerjük a párhuzamát (SÁGI 1991, 118, 131. 7. ábra 15). A pajzstövises csatok a Tisza-vidéki temetők leggyakoribb típusát alkotják (Szentes-Nagyhegy 5 db, Szentes-Berekhát 7 db, Kiszombor 16 db, Szőreg 3 db, Szolnok-Szanda 12 db), bár egyes lelőhelyekről teljesen hiányoznak (pl. Szentes-Kökényzug). A kishomoki pajzstövises csatok (12. kép 4-9) az 5. század végétől a 6. század közepéig keltezhető formákhoz sorolhatók és a temető feltérképezett részének szélső sírjaiból, a 6. század első felének közel egyidejű temetkezéseiből kerültek elő (13. kép 1). A Sucidava-típusú (WERNER 1955, 42^*3) áttört díszű bizánci csatok a temető két sírjából kerültek elő. A 65. sír csatja a kereszttel és félholddal díszített változathoz tartozik (12. kép 10), melyet a szőregi XI. sír és a Cividale-San Giovanni 130. sír példányaival jellemezhetünk (CSALLÁNY 1962, 62-64, Taf. II. 6, Taf. III. l). A 106. sír csatja az emberi maszkábrázolással díszített változatot (CSALLÁNY 1962, 66-69, Taf. IV. 10) képviseli (12. kép 11). Ez a típus gepida temetőből eddig még nem került elő. Általánosan elfogadott vélemény, hogy az áttört díszű csatok a Duna menti bizánci erődök műhelyeiben készültek, és a 6. század első felében és közepén kerülhettek a Tisza-vidékre (BÓNA 1974, 118, Taf. 8; NAGY 1993, 76; QUAST 2001, 436). 35 Bronzkarikájú, a vas csatlemezen téglalap alakú rekesszel díszített csat a Gyula-Fövenyesen előkerült férfisírban is van. A rekesz berakása, a kishomoki csathoz hasonlóan, a fövenyesi csatnál sem maradt meg (BÓNA 2002. 29. Taf. 2. 4). Itt jegyezzük meg, hogy a gepida ékszerek jeldrágakő berakásainak származási helyét még nem vizsgálták. Az analizált frank és alamann gránátberakások indiai-szingaléz eredetűek (QUAST-SCHÜSSLER 2000). 36 Az alamann területen gyakori csatforma Duna-vidéki kapcsolatait J. Werner részletesen tárgyalta (WERNER 1966, 283-192). A csattípus használatát U. Koch is 480-510 közé keltezi (KOCH 2001, 82, Abb. 20. M29-30, Y17). 37 A csattípusról M. Martin adott részletes elemzést (MARTIN 1989, 133-136).