A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

Fémveretes övek csak az 1. és a 7. sír teljes fegyverzetű nemeseinek temetkezéseinél fordultak elő. A két övgarnitúra, az 1. sír övcsattöredékének és a 7. sír csatjának formai hasonlósága alapján azonos típusú, minden valószínűség szerint eredetileg övcsatból és egy-két övveretből álló, szíjvég nélküli együttes lehetett. Minőségbeli különbség, hogy a 7. sír övgarnitúrájának csatját és veretét ezüsttausírozás és rovátkolt dróttal keretezett, kerekfejü bronzszögek díszítik (14. kép 1-2). A mindkét sír anyagában megtalálható, kisebb méretű, kisfejű bronzszögekkel ellátott téglalap alakú vasvereteket (15. kép 2-5) nem tartjuk az övgarnitúrákhoz tartozó daraboknak, talán inkább a kardszíj veretei lehettek. Előkerülési helyükről nincs adat. A kishomoki 7. sír csatjának, mely ezüsttel tausírozott vaskarikából, pajzstövises bronz csattüskéből és rövid, ívelt szélű lemezből áll, pontos párhuzamát nem sikerült megtalálnom. Sávos tausírozású csatkarika a gepida leletanyagban eddig a szentes-kökényzugi temető 75. (férfi) sírjában fordult elő (CSALLÁNY 1961, 36-37, Taf. 15. 17). Tausírozott díszű tárgyak a pannóniai langobard leletanyagban is felbukkantak.

38 Sávos tausírozású csatokat nyugati germán területen már 500 körül használtak, sőt a kettős körös és pontkörös ezüstberakásos díszítés példái is említhetők.

39 A kishomoki 7. sír csatkarikájához leginkább egy bülachi alamann női sír tausírozott csatja hasonlít, melyet a síregyüttes alapján 540-550 között használtak (WINDLER 1997, 265, Abb. 284). A kishomoki 7. sír csatjának különlegessége a bronz csattüske tövén látható kettős körös ezüstberakás.

40 Ilyen díszítés csattövisen a Kárpát-medencéből még nem ismert; a csattövis formai megfelelői vagy poncolt díszüek (Veresmart/Marosveresmart 11. sír) (ROSKA 1934, 124, Abb. 2. El a), vagy díszítetlenek (Kölked-Feketekapu-A 177. sír: KISS 1996, 58, Taf. 45. l; Szekszárd-Bogyiszlói úti 16. sír csattüskéje: ROSNER 1999, 12-13, Taf. 2. 1). A Szekszárd-Bogyiszlói úti poncolt díszű csat pajzs alakú csattövisének a mérete is megegyezik a kishomokival (14. kép 7). Az említett sírok az avar kori temetők legkorábbi, a 6. század utolsó harmadára keltezhető temetkezései közé tartoznak. A csattest és a veret bronzszögeinek rovátkolt dróttal való keretezése nem gyakori a Kárpát-medence övgarnitúráin. Rovátkolt dróttal keretezett szögfejes, tausírozott övveret a szentendrei 30. sír leletei között is megtalálható (BÓNA 1974, 103, 56). A kora avar korban hasonló szögfejek csak a keszthely-dobogói típusú övgarnitúrákon tűnnek fel, melyeket nem tarthatunk helyi készítményeknek (BÓNA 1963, 59-64). A rovátkolt dróttal keretezett bronzszögek általánosak az itáliai langobard temetőkben (pl. Cividale, San Stefano in Pertica 4. és 1 8. SÍr) (I LONGOBARDI, Kat. X. 78, 412, Kat. X. 82, 421). A kishomoki 7. sír csatjának egyszerűbb kivitelű párhuzama a kölked-feketekapui A temető egyik legkorábbi sírjának, a 249. sírnak a csatja, melynek csatlemeze megnyúlt háromszög alakú (KISS 1996, Taf. 468) (14. kép 3). A kishomoki csatlemezre emlékeztető formák a mezőbándi temetőből is előkerültek (13. és 125. sír) (KOVÁCS 1912, 298, 21. kép 3 és 344, 64. kép). A kishomoki 7. sír csatjának ellenverete és a szíjvég nem maradt meg; lehetséges azonban, hogy az övgarnitúra eredetileg is két darabból állt: az övcsatból és egy téglalap alakú veretböl. Hasonló összeállítású volt a Csallány Dezső által feltárt szőregi 68. sír bronz övgarnitúrája, melyet bolygatatlanul a medencén találtak; az ellenveret a csattal szemben feküdt (CSALLÁNY 1961, 162, Abb. 21 ). A kishomoki 7. sír téglalap alakú vereté formailag a három darabból álló garnitúrák ún. hátveretének felel meg, melyet az öv hátsó részéhez csatolt tarsoly felett, az övre szereltek. A környei 18. sír háromrészes övgarnitúráját Max Martin a legkorábbi Duna-vidéki tausírozott együttesek között tartja számon (SALAMON-ERDÉLYI 1971, 15, Taf. 2. 18; MARTIN 1996, 346-348, Abb. 3. 3; MARTIN 1996a, 65-69, Abb. 3. 1). A kishomoki téglalap alakú veret (14. kép 2) tausírozott x mintájának párhuzama a környei 18. 38 Pl. a veszkényi zabla és a szentendrei 30. sírban előkerült tausírozott vasveret (BÓNA 1974, 57, 65. kép; BÓNA 1993, 135). Uta von Freeden legutóbb arra a következtetésre jutott, hogy a szentendrei 30. sír tausírozott vereté önmagában nem elegendő bizonyíték arra, hogy a pannóniai longobárdok 568 előtt ismerték a tausírozás készítésének technológiáját. Szerinte több érv szól amellett, hogy a szentendrei 30. sírt a 6. század utolsó harmadára kell keltezni (FREEDEN 2000, 111). 39 Pl. Weimar, Nordfriedhof, 83. és 84. sír (SCHMIDT 1961, 17, Abb. 3A; SCHMIDT 1970, 86, Taf. 93,4); Großkuchen 17. sír csatja, mely Rajna balparti műhelyben készült (QUAST 1997, 184, Abb. 192). 40 Hasonló kettős körös berakás madárszemjelzésként tűnik fel Pleidelsheim 141. sír korongfibuláján (KOCH 1997, 273, Abb. 205). Pontkörmotívum a Langenenslingen (Kr. Sigmaringen, Baden-Württemberg) l. sir teljes fegyverzetű harcosának aranyozott ezüst csattövisén látható (MENGHIN 1983, 247, No. 95, 6) (14. kép 5).