A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

ferde tetőre (7., 43. sír) egyaránt erősíthették. A 43. sír koporsójának északkeleti sarkában, szögeivel befelé, álló helyzetben, címer formájú ólomlemezt találtunk (6. kép 18). A lemez helyzete arra enged következtetni, hogy a koporsó láb felőli végének külső oldalára volt erősítve. Az I. típusú kapcsok használata általánosnak tartható a Szentes és a Szeged környéki gepida temetők koporsóinál; ehhez a típushoz tartoznak a szolnok-szandai temető vaskapcsai is (BÓNA 2002, Taf. 33. 25:3, Taf. 35. 94:3, Taf. 52. 198:1, 206:2). Az előzmények az 5. századi sírokból ismertek, pl.: Csongrád-Kaszárnya 128. és 135. sír (PÁRDUCZ 1963, 50-54, Taf. VIII. 16-21, Taf. IX. 6-8, 24-27), TíszadobSziget 14., 23-24. sír (1STVÁNOVITS 1991, 36-37; ISTVÁNOVITS 1993, 98-99, Abb. 7. 5, 103, Abb. 11.9 10). II. típusú vas koporsópánt-töredékek Kishomokon kívül a magyarcsanád-bökényi gepida temető 32. sírjából kerültek elő.

13 A széles, vasszögekkel felerősített vaspántok különféle típusai (hegyes végűek, egyenesen levágott vagy kiszélesedő végűek) a Kárpát-medencében az avar korra jellemzőek, pl. Táp-Borbapuszta 9., 17., 20., 28., 43., 52., 62. sír (TOMKA 1979, 87 97), Káptalantóti-Bódok 1. sír (BAKAY 1973, XIV. t. 1-4, XVII. t.), Kölked-Feketekapu-B 119., 164., 173., 224. sír (KISS 2001, Taf. 37-39, 44, 47 -50, 69). A késő avar korban a kishomokiakkal meglepő formai egyezést mutató példányokat is használtak, pl. Budapest XIV, Népstadion 27. sír (NAGY 1998a, Taf. 88). Koporsós sírokat a temető egész területén találtunk, bár a fanyomok csak az északi rész néhány sírjában voltak megfigyelhetők. A délkeleti oldal szélső soraiban a koporsópántos és a kapcsos temetkezések egymás mellett helyezkedtek el. Öt vaspántos koporsót a temető déli legszélső sírjaiba temettek (75-76., 88-89., 101. sír). Avaskapcsos és vaspántos koporsók használatának idejét, a rendelkezésre álló leletanyag alapján, ma még nem lehet szétválasztani. Egyidejű használat mellett szól, hogy három sírnál (1., 88-89. sír) a kétféle típus együtt is előfordult (4. kép 1). A temető három sírjánál gerendavázas építmény nyomait figyeltük meg. Az 53. sírnál a hosszanti oldalak mellett, a sír beásásán kívül, két-két trapéz alakú beásás (gerendanyom) bontakozott ki, melyek közül a délnyugati saroknál lévő mélysége 71 cm-rel haladta meg a sírmélységet; a többinél az elszíneződés alja nem látszott. A bolygatott 73. sírnál a sír hosszanti oldalai mellett három-három beásás rajzolódott ki, melyek 20><20 cm-es szögletes és valamivel keskenyebb, szabálytalan formájú fagerendák metszeteinek látszottak. A gerendák mélysége egy esetben 15 cm-rel haladta meg a sírmélységet. Elkeskenyedő, kihegyezett gerendavég nem volt megfigyelhető. A 73. sírban koporsókapcsok is voltak, a bolygatás miatt másodlagos helyzetben. A 74. sír foltja és a széleken látható gerendametszetek egyszerre jelentkeztek 140 cm-nél; a sír beásása az aljáig megtartotta eredeti méretét. A gerendametszetek itt 20-22 cm-rel haladták meg a sírmélységet. Koporsóra utaló nyomok nem kerültek elő. A kishomoki gerendavázas temetkezési szokás a korszakban nem ismeretlen. Bóna István a Tiszafüred-Nagykenderföldeken feltárt gepida temetőrészlet 14. és 17. sírjánál a hosszanti oldalak mellett hasonló cölöplyukakat figyelt meg; mindkét sírban koporsónyomokat is sikerült rögzíteni (BÓNA 2002, 248-251, Abb. 103, 105). A pannóniai langobardok a gazdag nemesek némelyikét és asszonyaikat „halotti házakba", azaz cölöpszerkezetes sírépítményekbe temették (BÓNA 1971, Abb. 7; BÓNA 1993. 122-123). A gepida gerendavázas sírok és a langobard „halotti házak" közötti lényeges szerkezeti különbség, hogy a langobard sírokban a cölöpnyomok a beásáson (sírfolton) belül jelentkeztek. A belgiumi Grobbcdonk (Anvers) lelőhelyen 1957-ben előkerült 6-7. századi gerendavázas síroknál a kiásott gödrön belül, a hosszanti oldalak mellett rögzítették a fagerendák nyomát (MERTENS 1972, 59, Fig. 9 A-B, Fig. 10). A gerendavázas szerkezetű temetkezés egyik érdekes példája a Keszthely-Fenékpuszta, Pusztaszentegyházi-dülő lelőhelyen került elő, az ásató által a 7. század elejére keltezett sírban.

14 A sír oldalfalai mellett függőleges cölöpökre rögzített deszkaborításnak és azon belül deszkakoporsónak 13 Nagy Margit és B. Nagy Katalin ásatása (1971), melynek publikációja a Gepidische Gräberfelder am Theißgebiet II. kötetébenjelenik meg. Langobard területről a kishomokiakhoz hasonló széles koporsópántok a Keszthely-Fenéki utcai gazdag 2. sírból kerültek elő (SÁGI 1991. 118, Abb. 11). 14 A sír fapoharának aranyozott ezüst, állatornamentikával díszített véreiéinek díszítése, amint ezt Heinrich-Tamáska Orsolya elemzésében kimutatta, az I. stílus szalagornamentikás (Schlaufenornamentik) változatához tartozik, tehát nem zárja ki a veretek pannóniai langobard kori készítését. A sír keltezéséről is, Peter Stadler 14

C adataira hivatkozva: HEINRICH-TAMÁSKA 2002, 37-39.