A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

a nyomát rögzítették (MÜLLER 2000, 342-343, Abb. 3. 9). A kishomoki trapéz metszetű gerendákhoz ha­sonló konstrukciók kora avar kori temetőkből ke­rültek elő. A dunántúli és a szlovákiai temetőkből a gerendavázas sírok számos példáját említhetjük. 15 A kishomoki gepida és az avar kori gerendavázas temetkezéseket a sír aljának kiképzése különbözte­ti meg: a kishomoki sírok alját a két rövidebb oldal mellett nem mélyítették le. A rövidebb oldalak le­mélyítése azonban előfordult a Tiszafüred-N agy­kenderföldek koporsós 16. sírjánál, ami gepida te­metőben az első ilyen eset (BÓNA 2002,249, Abb. 104). A gepida és az avar kori sírépítmények összefüg­gésének, szerkezeti rekonstrukciójának megoldásá­ra további megfigyelésekre van szükség; általános érvényű megoldás azonban nem valószínű. A kis­homoki sírok esetében a sírgödör falának és aljá­nak deszkaborításáról, talán még a felszín fölé emelkedő sírjelölésről lehet szó. A négy vagy több függőleges gerendához erősített faszerkezethez nem használtak fémkapcsokat vagy szögeket. A sír belsejének kideszkázása és ezen belül a halott koporsóba tétele nyugati germán területen szokásban volt, pl. az oberflachti alamann temető­ben ép faszerkezetes és koporsós sírokat tártak fel (MENGHIN 1985, 76-77, Abb. 63). Nagyméretű, deszká­val borított oldalú, deszkakoporsós sírok más ala­mann temetőkben is előkerültek (STORK 1997, 420­422, Abb. 475^76). A három kishomoki gerendavázas sír a temető középső részén feküdt (4. kép 1). A 73. sírban el­temetett mongoloid jellegű fiatal férfit még vas­kapcsos koporsóba is helyezték; a koporsómetszet azonban nem volt látható. Az 53. sírban aduitus fér­fit, a 74. sírban 20 év körüli nőt temettek el. A kis­homoki gerendavázas sírokból előkerült leletek vi­seleti szempontból némi eltérést mutatnak a temető átlagától. Az 53. sírban négyszögletes vascsat és kis ovális vascsat volt; mindkét csat a gepidáknál szo­katlan formának számít (23. kép 25). A 73. sír ha­lottjának 20 cm hosszú, ívelt hátú, egyoldalas fésűje az alföldi gepida fésűk közt párhuzam nélküli; vas­csatja, tokos kése és két kis besimított díszü edénye azonban beilleszkedik a gepida készítmények közé. A 74. sírban nyugvó, kelet-balti vagy alpi típusú nő mellé félkész borostyángyöngyöket temettek. A sír agyagedénye formailag eltér a kishomoki edények­től, azonban a pecsétlés minősége helyi műhely készítményére vall (27. kép 9). A gerendavázas sí­rokba temetett két férfi és egy nő mindenesetre nemcsak a különleges temetkezési szokással, de mel­lékleteivel is kissé különbözik a gepida és a kora avar síroktól. Megjegyzendő, hogy a kishomoki te­mető esetében nem alaptalan arra gondolni, hogy a laza talajba ásott, esetleg hosszabb ideig nyitva ha­gyott gödör kideszkázása, a beomlás veszélye miatt, gyakorlati célt is szolgálhatott. 5. A csontvázak helyzete A kishomoki temetőben a halottakat általában há­ton fekve, kinyújtott karral és lábbal temették el (20 eset). A koponyák hátrabillenését vagy oldalra dőlését a koporsótető beszakadásakor történt el­mozdulás következményének véljük. 16 A bolygatatlan vagy kevéssé bolygatott sírok­ban a nyújtott helyzettől eltérő esetek (összesen 20) egyik csoportja a sírba (= koporsóba) tételkor történt véletlen elmozdulásnak tartható. Ide tartoz­nak a karok és a lábak helyzetének kisebb rendelle­nességei. A 85. sírban a jobb felkar a felsőtesttől távolabb került; a 25. sírban az egész jobb kar a felsőtesttől kissé távolabb feküdt. A 42. sírnál a bal alkar kissé kifelé hajlott. A 70. sírban a lábak szét­tárva feküdtek. A 71. sírban fekvő 8 év körüli gyer­mek lábai ferdén helyezkedtek el. Két sír esetében nem állapítható meg, hogy a halott helyzete véletlenül vagy tudatos elrendezés eredményeként tér el a szokásostól. Az 58. sírban fekvő 35 év körüli nő a bal oldalán feküdt; a jobb alkar a medencére volt hajlítva. A 102. sír 30 év kö­rüli női halottjának a bal lábszára enyhén felhúzva került elő; a kezeket a medencén összekulcsolták. Az eltérő esetek másik csoportjánál (tizenegy sír) a halott karját a sírba tétel előtt tudatosan elren­dezték. Ilyennek véljük a karcsontok helyzetét a kö­vetkező síroknál: a jobb alkart három esetben (82., 84., 95. sír), a bal alkart öt esetben (69., 73-75., 90. sír) hajlították a medencére. Az alkarokat a meden­cék szélére helyezték a 104. sír torzított koponyájú 15 Nagyharsányban hét, Bolyon egy, Kölked-Feketekapu-A temetőben huszonhét, a csepel-hárosi temetőrészben harminc, Gyönkről egy, Sturovo/Párkányról három, Holiare/Alsógellérről négy, Nové Zamky/Érsekújvárról két sír stb. (PAPP1964; PAPP 1964a; ROSNER 1970, 71; PÁSZTOR 1989, 132; PÁSZTOR 1991, 77-78; KISS 1996, 180; NAGY 1998a, 152-180; TOÖK 1968, T. IX, X, XII, XVI, XVII; CILINSKÁ 1966, Taf. XI1I-XIV). A kérdést Tomka Péter tekintette át (TOMKA 1979. 97, 8.J.). 16 A táp-borbapusztai avar temetőnél a koporsós temetkezések egyik ismérve az elmozdult-elbillent koponya (TOMKA 1979, 48-49).

Next

/
Thumbnails
Contents