A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

természetesen előfordultak: a 37. sírnál csak 10 cm-rel hosszabb koporsót készítettek, mint a halott magassága, míg a 43. sírnál az antropológiai módszerrel számított testmagasságnál 107(!) cm-rel hosszabb volt a koporsó. Ami a koporsók formai változatait illeti, csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a metszetek alapján az eltérés a szélességnél mutatható ki. A téglalap alakú, lekerekített sarkú koporsók egy része a lábak felé erősebben (38., 63. sír: fanyómmal; 84., 89. sír: fanyom nélkül) vagy alig szűkül (64., 70., 76., 105. sír). A koporsók magasságát — a 62. síron kívül —, négy esetben sikerült megfigyelni: a 37. sír beásását 125 és 150 cm mélységnél rögzítettük, a sír alja 170 cm-nél volt, a koporsó magassága 20 cm-nél több, legalább 45 cm lehetett. A sír vaskapocs nélküli fakoporsója fej felől lekerekített sarkú, láb felől elkeskenyedő volt (3. kép 1; 5. kép 3). A 43. sír déli végében a vaspántok helyzete 70 cm szélességet és 57-60 cm-es magasságot adott ki. Ennél a sírnál az egyik felső szélső vaspánt helyzetéből tetőszerüen ferde koporsófedélre lehet következtetni (3. kép 3; 5. kép 6). A 76. sír láb felőli végénél a beásás szélében maradt vaspántok 23 cm magasságban voltak a koporsó külső oldalára erősítve. A két utóbbi sírnál a koporsót kiszélesedő végűre kovácsolt vaspántok tartották össze, melyeket szögekkel erősítettek a fához. A negyedik eset a 89. sír, melynél közvetve a koporsó magasságára lehet következtetni. Az 5. vaspánt szögeivel lefelé, a koponya fölött 20 cm-rel, a felszíntől 100 cm-re került elő; ez a helyzet egy 60 cm magas koporsót jelent (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 10). A koporsók szélességének a változását (alja felé keskenyedő vagy szélesedő, rézsútos oldalfalakat, mint pl. a dravljei 1. és 15. sírnál (SLABE 1975, Taf. 20:1, Taf. 21:15), nem tudtuk megfigyelni. A temetőben a koporsóvasalások két típusa különböztethető meg: az I. típushoz a mindkét végükön behajlított, U alakú vaskapcsok tartoznak; ilyen kapcsok összesen 15 sírból kerültek elő (8., 26., 48., 52., 62., 64., 70., 73., 75., 78., 81., 84., 96., 104105. sír — ehhez a csoporthoz tartozik az avar kori 16. sír is!). A kapcsok 4 cm-től 8 cm hosszúak, 0,9-1 cm szélességűek, hegyes végűek (6. kép 1-12). A kapcsok használatának módja csak néhány esetben állapítható meg egyértelműen. A 62. sírban a koponya fölötti kapocs a váz szintje fölött, végeivel lefelé került elő; a kapocs ilyen helyzetbe a koporsótető lezárásakor kerül. A 84. sírban határozottan megfigyelhető volt, hogy a kapcsok a váz szintje alatt, végükkel lefelé feküdtek, tehát ezeket a koporsó belsejében kalapálták a fába, végükkel a koporsó alja felé. Előfordul a kapcsok végeinek befelé hajlítása (42., 62., 64., 105. sír), amire akkor kerülhet sor, ha a kapocs végei szabadon maradnak (6. kép 11-12). Az ilyen eseteknél — miután a kapcsok 2-2,5 cm vastagságú faanyagot képesek átfogni —, valószínű, hogy ezeket a kapcsokat ácsolt deszkakoporsóknál használták.

12 Kishomokon a koporsós sírok többségénél az I. típusú vaskapcsokat használták; ezek közül a befelé hajlított végű kapcsok (a fent említett négy sírnál) ép példányai méretre is, formára is annyira hasonlóak, hogy készítésük egyidejűnek tartható. A II. típusú koporsópántok szélesebbek és laposak, kiszélesedő végüket különböző (egyenes, kerek, csúcsos, háromszög alakú) formára kalapálták (6. kép 13-17, 19-21). Egy sírban különféle végződésű pántok is előkerültek. Koporsópántok vagy pánttöredékek tíz sír leletei között találhatók (1., 7., 27., 31., 43., 75-76., 88-89., 101. sír). A megfigyelhető esetekben a pántokat derék- vagy tompaszögben meghajlítva kívülről a koporsó oldalára erősítették (ilyen volt a 43. és a 76. sír bolygatatlan része). Az I. típusú kapcsok és a II. típusú pántok három esetben fordultak elő együtt (1., 88-89. sír.) Az 1. sír leleteit azonban Móra Ferenc a helyszínen dolgozó napszámosoktól gyűjtötte be, a 88. sírban mindkét típus töredékes volt (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 10). Figyelemre méltó, hogy a két teljes fegyverzetű harcost (1. és 7. sír) vaspántos koporsóba temették. A széles vaspántokat feltehetően a nagyméretű deszkakoporsóknál használták. Az összesen tíz sírból előkerült pántok formája csak öt sír esetében (1., 7., 27., 43., 76. sír) értékelhető; a többi sírban a pántokból a sírrablás után csak töredékek maradtak meg. A pántok többsége csúcsos végű, melyet nagy szöggel rögzítettek a fához. A 7. és a 23. sír kerek végű pánttöredékei, az 1. és a 43. sír kiszélesedő végű pántjai közt formai egyezések figyelhetők meg, ami egyazon kovácsműhely gyakorlatát jelentheti (6. kép 13, 21). Mivel a temető anyagában igen kevés az ép koporsópánt, ezért méretükről nem tudunk általános képet kapni; a mérhető példányok alapján szélességük 2-2,5 cm, hosszuk 26-20 cm között van. A meghajlítás szögéből következtethetően a koporsó oldalára (27. sír) és a /2 Hasonlóan a táp-borbapusztai 26. sírban talált vaskapcsokhoz, melyeket Tomka Péter a koporsófedél számára készült kapcsoknak tart (TOMKA 1979, 28-29, IV. t. 6-13).