A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

tér el. Az észak felé való eltérés ritkaságnak számít; ilyen irány a férfisírok 23%-ánál, a nők 9%-ánál figyelhető meg. Pontosan Ny-K-i irányba temettek két férfit (7,7%) és három nőt (9%) A temetőre leginkább a nyugati iránytól dél felé 4-5%-kal eltérő tájolás jellemző, ami még nem minősíthető DNy-ÉK-i iránynak. Ehhez a csoporthoz 12 férfi-, 21 női és 4 gyermeksír tartozik, összesen 37 sír, a temető 34,6%-a. Feltűnő ezen a csoporton belül a női síroknak a férfiakéhoz hasonlítva csaknem kétszeres aránya. Hasonló arány figyelhető meg a női sírok javára a DNy-ÉK-i irányú temetkezések megoszlásánál is. A gyermekeknél a tájolási csoportok mindegyikét azonos számú sír képviselte (BÓNANAGY 2002, Tab. 2-4). Az egyetlen D-É-i irányú, nagyméretű sír (38.) a temető nyugati részén került elő; a teljesen kirabolt sírban értékelhető, a tájolás eltérésére magyarázatot adó leletanyag nem maradt. A tájolás változatainak térképre viteléből nem tudtunk értékelhető összefüggéseket levonni. A kishomoki tájolási csoportokat, melyek a Ny-K-i irány fokonkénti eltérésén alapulnak, adatok hiányában nem lehet a többi nagyobb sírszámú alföldi gepida temetőhöz hasonlítani. A szőregi, kiszombori és a Szentes környéki temetők tájolását az ásatok égtájak szerint, fokok nélkül adták meg. A kökényzugi temetőben az uralkodó DNy-ÉK-i tájolás mellett még a Ny-K-i irány fordult elő. Az 55, adattal rendelkező sír több mint fele DNy-ÉK-i (52,7%) volt; ebben a csoportban feltűnő a férfisírok magas száma (BÓNA-NAGY 2002, Tab 5). (A kishomoki temetőben a dél felé eltérő sírok többségét éppen ellenkezőleg a női temetkezések adják, vö. BÓNA-NAGY 2002, Tab 3!) A kökényzugi temető Ny-K-i irányú sírjait főként a női és a gyermeksírokjelentik (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 6). A kökényzugi temető térképén a déli sírcsoportban az azonos tájolású sírok bizonyos elkülönülése vehető észre (CSALLÁNY 1961, 25, Abb. I; NAGY 1997, 18. kép). Bonyolultabb a helyzet a szentes-nagyhegyi temetőben, ahol a tájolás változatossága miatt az arány az egyes csoportok között jobban megoszlik; azonban itt is dominál a DNy-ÉK-i tájolás. A nagyhegyi temető három csoportjában a 76, tájolási adattal rendelkező sírból a legnagyobb a DNy-ÉK-i irányú temetkezések száma. Ebben a csoportban négy férfi-, három női, két gyermeksír mellett húsz meghatározhatatlan nemű temetkezés található (BÓNANAGY 2002, Tab. 7); az utóbbi csoportot a rablás miatt nem sorolhatjuk a melléklet nélküliekhez. Jelentős számú az ÉNy-DK-i irányú csontvázak száma (18 eset), melyeknél a többséget a férfisírok jelentik. A nagyhegyi temetőből összesen kilenc fordított irányú, fejjel K (ide értendő az ÉK és DK-i változat is) felé fektetett sír került elő; többségük (7 sír) a temető déli sírcsoportjából. A fordított tájolású sírok közül három sírt férfinek, keltőt nőnek, kettőt gyermeknek lehet meghatározni; két esetben a nem meghatározása bizonytalan. É-D-i tájolást egy, a temető különálló északi csoportjában lévő sírjánál figyeltek meg (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 8). A kiszombori temetőben Móra Ferenc egyetlen kivétellel (96. sír: ÉNy-DK) DNy-ÉK-i irányú sírokat talált; a temetőtérkép nem is mutat tájolásbeli eltérést. Fordított tájolásról tíz sír (6,9%) esetében van adat (CSALLÁNY 1961,170). A szőregi temetőben a sírleírás szerint a sírok egyöntetűen Ny-K-i irányba voltak tájolva, bár a temetőtérképen néhány sír ÉNy-DK-i irányú (2324., 31. és 84. sír) (CSALLÁNY 1961, Abb. 18). Az erdélyi gepida temetők közül a 81 sírós malomfalvi/Moreçti-i temetőben a legtöbb sírt a DNyÉK-i tengelyben ásták meg (POPESCU 1974, 191; HOREDT 1979, 181, Abb. 95). A legnagyobb sírszámú mezőbándi/Band temetőben (177 sírból 156 rendelkezik tájolási adattal) az uralkodó tájolás a NyK-i (132 sír); az eltérő sírok többségét DNy-ÉK-i irányba (20 sír) tájolták. A temető egyetlen É-D-i irányú csontváza szűk gödörbe szorítva, részben zsugorított fekvésben, melléklet nélkül került elő (KOVÁCS 1913, 347-349, 2. kép). A szerbiai temetőkben a Ny-K-i irány az uralkodó. A viminaciumi temetőben a sírok zöme (76 sír, a temető 77,6%-a) pontosan Ny-K-i irányú volt, az ettől eltérő tájolású sírok (pl. négy D-É-i irányba tájolt temetkezés) a temető korábbi, római kori sírjai közé volt beásva (ZOTOVIC 1994,183). Megállapíthatjuk, hogy a kishomoki temetőben, a kökényzugi, a nagyhegyi és a kiszombori gepida temetőkhöz hasonlóan, a D-i irány felé néhány fokkal eltérő Ny-K-i és a DNy-ÉK-i tájolás jellemző. A kishomoki temető esetében ezt az irányt a női sírok képviselik nagyobb számban, míg Kökényzugon a férfisíroknál gyakoribb. A gepida temetőkben előforduló magányos D-É-i vagy É-D-i tájolású temetkezések valószínűleg a halott eltérő túlvilághitével voltak kapcsolatban; azonban ennek a jelenségnek az okát — a kishomoki 38. sír esetében a rablás miatt —, régészeti leletek hiányában nem tudjuk. A Ny-K és a DNy-ÉK tájolás a szarmata korra nem tartható jellemzőnek (KULCSÁR 1998, 21-22). A 4-5. századi temetők egyik csoportjánál azonban ez a tájolási mód is megjelent (Tiszadob, Bugac -