A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

Pusztaháza, Tápé-Malajdok stb.) (PÁRDUCZ 1972, 120; ISTVÁNOVITS 1991, 33-34). Rendellenes helyzetek Kishomokon gyermeksíroknál fordultak elő: a sírgödör és a váz tájolása a 44. sírnál l°-kal; a 60. simái 4°-kal tért el egymástól. A kishomoki temetőben összesen tizenöt fordított tájolású sír volt. Az 1966-1969-es temetőrészben a fejjel K-re fektetett sírok a temető északi részéből kerültek elő, két sír esetében szuperpozíciós helyzetben (a K-Ny-i 55. gyermeksír a Ny-K-i 56. felnőttsír fölött), melynél a tájolás tengelye is eltérő volt. A 34. sírban az ÉK-DNy-i irányú bolygatott csontváz a gödörben kissé ferdén feküdt; itt a gödör és a csontváz tájolása közt 1° eltérés volt. A leletek alapján a kishomoki temető fordított tájolású sírjai avar koriak. 4. Koporsós temetkezések A kishomoki temető 1928-as anyagából koporsós temetkezésre csak a vaskapcsokkal, illetve pántokkal megerősített koporsók esetében lehet következtetni. Az 1966-69-es ásatáson a temető északi részében vaskapocs nélküli fakoporsók metszetét is sikerült megfigyelni (25-26., 38., 60., 63. sírnál). A temető középső, nyugati és déli részében azonban a faelszíneződés szinte egyáltalán nem maradt meg, még azoknál a síroknál sem, melyeknél a vaskapcsok kétséget kizáróan jelezték a koporsós temetkezést. A koporsók megfigyelése kétségkívül a talajviszonyok függvénye is, ezért a kishomoki temető adatai sem közelítik meg a valóságos helyzetet. Mindenesetre le kell vonnunk a következtetést, hogy a gepida temetők vaskapcsos sírjai a koporsós temetkezéseknek csak egy részét jelentik. A kishomoki temetőben az 1928-as ásatás anyagával együtt összesen 34 gepida sírban (37,3%) volt koporsónyom vagy koporsókapocs. Koporsókapcsok kerültek elő még a 16. avar kori sírból is. Nem soroltuk a koporsós temetkezésekhez azokat az eseteket, melyeknél koporsómetszetet nem sikerült megfigyelni és vaskapocs sem került elő a sírból, de a csontvázat viszonylag szük és határozott szélű, többnyire a lábak felé keskenyedő beásásban találtuk (32., 46., 50., 56., 68., 80-83., 90., 94-95., 97-98., 102-103. sír ). A csontok elmozdulása és a sírrablás módja ezeknél a síroknál is arra enged következtetni, hogy a csontváz körül a sírrablás idején még üreg volt, melyben a rablók el tudtak mozdítani egyes csontokat (vö. TOMKA 1979, 48^19). A be nem omlott koporsó tette lehetővé, hogy a sírrablóknak nem kellett a sír teljes felületére ráásni és a csontokat a földtől megszabadítani, mégis hozzá tudtak férni az egész csontvázhoz; félretolták az agyagedényt stb. Ez a feltevés megmagyarázná a több sírnál is megfigyelt jelenséget, hogy a rablóakna beásása a csontváz szintje fölött váratlanul eltűnt; a csontok szintjén nem jelentkezett a rablóaknába visszatöltött, a sírföldnél sötétebb, kevertebb föld sem. Amikor ugyanis a sírrablók elérték a koporsó tetejét, már nem kellett tovább ásniuk, hanem a rablóakna alján betörték a koporsótetőt. Egyes síroknál a koporsótetőt összekapcsoló U alakú vaskapcsokat valóban másodlagos helyzetben, egy helyre dobva találtuk (pl. 105. sír). A csak fából készült koporsóknál — a talajviszonyok miatt nem látható faelszíneződés hiányában —, csak közvetetten, a csontok vagy az edények helyzetéből következtethetünk a koporsódeszkák alatti betöltetlen üregre. A vasalkatrész nélküli koporsó előfordulásának példája a 25. sír, ahol a halott bal oldala mellett, közvetlenül a sír szélénél 107 cm hosszan kivehető volt a koporsófa metszete. A 39. sírnál a 150 cm-nél leszűkülő sírfoltnak közvetlenül a szélénél volt megfigyelhető a sötét színű faelszíneződés. A solt-paléi 10. sírnál Párducz Mihály vaskapocs nélküli fakoporsót figyelt meg, melynél a farostok a váz fölött 28 cmrel jelentkeztek (PÁRDUCZ 1935, 162).

5 Lehetséges, hogy a kishomoki temető egyes sírjainál a halottat valamilyen szerves anyaggal fedték be, illetve textilből vagy bőrből készült halotti lepelbe burkolták, amire a lábak és a karok szorosan összezárt helyzetéből, a felkarcsontnak és a kulcscsontnak a koponyához közeli fekvéséből lehet következtetni (pl. 4L, 51., 58., 61., 65., 69. sír).

6 Valószínűnek tartjuk azonban, hogy ezeknél a síroknál a sírfolt éles vonalú széle a fakoporsó formáját őrizte meg. A kishomoki temető feltárásának tapasztalatai alapján meggyőződésünk, hogy a gepida temetőkben a koporsós temetkezés lényegesen nagyobb számú lehetett, mint a vasszereiékes 5 Vaskapocs nélküli fakoporsó Sándorfalva-Eperjes l. és 6. sírból (VÖRÖS 1985,133,144); Apátfalva (BÉRES-VÖRÖS 1998,183, Abb. 3. 3). A kisvárda-daruszigeti sír ép rönkfakoporsójánál a facsapok helye jól kivehető (NÉMETH 1988, 219, Kat. V. 5a; ISTVÁNOVITS 1998, 311, 2-3. kép), 6 A szarmata kori hasonló jelenségeket Kulcsár Valéria tárgyalta (KULCSÁR 1998, 29-30).