A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

ta arra enged következtetni, hogy a vaskapcsos fakoporsó a sír gödrének 140-160 cm közötti szakaszát foglalta le. A sírgödör alját itt minden valószínűség szerint a fakoporsó formájának megfelelően alakították. A fej mögötti részen a sír alját külön lemélyítették a Móra Ferenc által feltárt legnagyobb méretű sír, a 270 cm hosszú, 80 cm széles 7. sír esetében; itt, a sír nyugati végében helyezték el a halott harcos pajzsát. Móra leírása és vázlatrajza szerint a 70 cm átmérőjű pajzsot álló helyzetben tették a koponya mögé, bizonyára fogójával befelé, a koporsóhoz támasztva. A pajzs alsó fele számára külön lemélyítették a sírgödör alját. A sír alját két esetben mélyítették le az edény számára: a 41. és 45. sírnál a váz szintjénél 10 illetve 7 cm-rel mélyebb, kör alakú kis gödröt mélyítettek. A 28. sír hibás gyártású, a fazekaskorongról rosszul levágott, „ferde talpú" edényének a sír déli falába külön mélyedést vájtak. Bár az edények ilyen fajta elhelyezése az 5. században más temetőkben is megfigyelhető,

4 a kishomoki síroknál egyszerűen azzal is magyarázható, hogy az italfélét tartalmazó, bizonytalan egyensúlyú agyagpoharakat igyekeztek biztonságosan elhelyezni. A kishomoki 26. gyermeksírban a sír aljának kitapasztását figyelhettük meg. A bolygatott, hiányos csontváz alatt a laza homoktól jól elváló, világosszürke színű agyagos vagy meszes tapasztást találtunk, mely a felsőtest és a vállak alatt összefüggő felülettel, a medence tájékán pedig egy kisebb, különálló darabbal jelentkezett. Vastagsága átlagosan 0,5 cm volt. A felsőtest alatt előkerült darab mintha a halott fejének és vallanak körvonalait követte volna; felülete a szélektől a közép felé mélyült (2. kép 1). A tapasztáson égetésnyom nem látszott; a felület teljesen sima, textil vagy más szerves anyag lenyomatától mentes volt. Ledöngölt vagy letapasztott aljú sírgödröt Móra Ferenc a kiszombori gepida temető 277. sírjában figyelt meg, ahol a váz „teknőszerűen keményre döngölt" földön feküdt. Hasonló lehetett a 310. sír is (TÖRÖK 1935, 17; CSALLÁNY 1961, 187-189). A sírgödör kitapasztásának, mésszel, faszénnel való felszórásának szokása a szarmata kori temetkezési szokásokat összefoglaló Kulcsár Valéria megállapítása szerint ritkaságnak számít; mindössze négy alföldi lelőhelyen fordul elő: Csanyteleken, Ernőháza-Klee-kerteken, Kiszombor-B temető három sírjában és Szentes-Kistőkén két sírban (KULCSÁR 1998, 27-30). A pusztaistvánházi Lajos-halom sírkamrájában a hármas temetkezés alatt cementkeménységű tapasztást találtak. Az 1878-ban közölt vázlatrajz szerint a sírgödör aljának kemény rétege ugyanúgy követte a felsőtestek formáját, mint a kishomoki 26. SÍr tapaSZtása (PÁRDUCZ 1950, III, 72-73; COMPTE-RENDU 1878, 130, Fig. 52). A sír aljának teknőszerű kiképzése, a felsőtest és a koponya tájékán zöldes elszíneződésű tapasztás a tiszadobi 5. századi temetőben is előfordult; ehhez a szokáshoz hasonlót Istvánovits Eszter a csernyahovi kultúra déli területének temetőiben (Viktorovka, Zsuravka, Koblevo, Ranzsevoje) talált (ISTVÁNOVITS 1991, 35 36). A sírgödör aljának ledöngölését vagy letapasztását Lipp Vilmos a keszthelyi A sírnál tapasztalta (BONA 1956, 221), ezek szerint a szokás még a 6. századi Dunántúlon is megmaradt. 3. A tájolás Az 5-6. századi germán temetőkben általánossá vált szokásnak megfelelően, a kishomoki temetőben is a sírok többségét Ny-K-i irányba ásták. Pontos tájolási adatot Móra az 1928-as síroknál nem adott meg; azt azonban minden esetben feljegyezte, ha sír a fordított (fejjel K felé) irányú volt. A sírok irányítása a temető belső időrendje szempontjából is fontosnak bizonyult: a kishomoki temetőben a leletek alapján avar koriaknak tartható temetkezések mindegyikét fejjel kelet felé fektették. Ugyanez a temetkezési szokás figyelhető meg a kiszombori temetőben, ahol a tíz fordított irányú sírt, a régészeti leletek és a tájolás alapján, Csallány Dezső a korai avar korra keltezte (CSALLÁNY 1961, 44 54, Abb. 2; NAGY-B. TÓTH 1998, 128). A temető 1966-1980-ban előkerült sírjai közül 73 rendelkezik fokban megadott tájolási adatokkal. A 24. és az 54. síroknál a bolygatás miatt a pontos tájolás nem volt mérhető; a 106-107. sír adatok nélküli. A 100. sír csont és lelet hiányában meghatározhatatlan; így a fokokban megadott tájolási adat ellenére ez a sír a tájolás és a nemek összefüggése szempontjából nem vehető figyelembe. Ha a kishomoki temető sírjainak tájolási fokadatait csoportosítjuk, azt találjuk, hogy a sírok többségének tájolása a domináns Ny-K-i iránytól dél felé 4 Pl. Záluzi: SVOBODA 1965. 180, Abb. 54; Csővár: KOVR1G 1959, 210, Fig. 2.