A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

GRÓH Dániel: Egy székelyföldi ház élettörténete

ket nagyszámban tartalékolta a ház korábbi gazdája. Adatközlőnk, Szekeres Lajos 69 éves parajdi lakos, nyugdíjas sóbányász szerint a ház az ő gyermekkora óta szinte változatlan állapotban megvan. Az első ház az utcára néz két ablakával és külön bejárata van (1. kép). Szokatlan, hogy a második ház a legnagyobb helyiség,

4 két ablaka az udvarra, egy kis ablaka a szomszéd telekre néz és szintén külön bejáratú. Itt állt északon a régen lebontott kemence, a bejárathoz képest a bal belső sarokban. Helyén ma az ún. csikótűzhely áll. A füst kályhacsövön ma is szabadon áramlik a padlástérbe, annak ellenére, hogy a háznak kéménye is van. A tető egyszerű szerkezetű, szarufákkal, kakasülővel; a szarufák a legfelső boronákra támaszkodnak. Érdekes, hogy a hódfarkú cserepes tető alsó részét részben hornyolt cserepekkel fedték, de a cserepeket itt sem egymásra, hanem egymás mellé tették, így a köztük lévő nyílásokon ugyanúgy bejön a fény, az eső azonban nem folyik be. Mivel a padlásfödém mintegy 10-15 cm lesározott padló, egy esetleges beázás nem tud kárt tenni benne. A szellőzés következtében néhány napos eső nem tudja ezt a padlót átáztatni. A mestergerendát, amely az épület deszkafödémes mennyezetét tartotta, eltávolították. A harmadik helyiség a kamra, ahonnan a padlásra lehet feljutni, udvar felőli oldalán kis ablakkal és krumplis veremmel. Különlegessége a — helyiek elmondása szerint egykor minden boronaházra jellemző — „vészkijárat", ahol egy kis nyílásban a függőlegesen elhelyezett boronafák nincsenek rögzítve, ezért egy erősebb ütéssel eltávolíthatók. Eredete a történelmi időkre is visszavezethető: a nem kívánatos látogatók (martalócok, rablók, adószedők stb.) elől itt gyorsan el lehetett menekülni, de tűzvédelmi okokkal is magyarázzák létrejöttét. A padláson nagy terménytároló ládák vannak, babot, borsót, kukoricát tartottak bennük. Itt volt a helye a tönkrement szerszámoknak, eszközöknek, mindenféle limlomnak (BARABÁS-GILYÉN 1987, 33). A padlásajtó kitámasztható, a feljutást célszerű kapaszkodó könnyíti meg. A könyökfás homloktornác (BARABÁS-GILYÉN 1979, 96-97) a felmérési rajz tanúsága szerint nem egyidős a házzal, annál később építették. A régi tulajdonos itt szárította a gyógynövényeket, különféle tea alapanyagot. A tornác DK-i végét bedeszkázták, ezáltal kis lomkamra alakult ott ki. A tornác szerves kapcsolatban áll a szőlőlugassal, ami ma is sok itteni ház elengedhetetlen tartozéka, dísze. A tornác előtt öreg körtefa áll. Alma-, ringló- és szilvafa is található a telken. Figyelemre méltó, hogy a parajdiéhoz hasonló házalaprajz egyes mezőségi háztípusoknál fordul elő (KÓS 1993, 29, 13c ábra; KÓS 2000, 116), azzal a megjegyzéssel, hogy azok nem boronaházak. Boronaházak esetében eddig hasonló elrendezésűt csak parajdi példáknál (pl. Cseresnyés Attila háza) sikerült megfigyelni. A régi telekre mára egy másik ház is benyúlik, ennek ellenére jól követhető az eredeti telekkiosztás (2. kép). A bejárat felől nézve bal oldalt áll a ház, veteményeskert, árnyékszék és a trágyadomb, jobb oldalon a kút, mellette az alakjáról tréfásan vasútinak nevezett kemence, nyári konyha és a fás szín (2. kép). Az elrendezést döntően a kút helyzete határozta meg. Emiatt került az árnyékszék és a trágyadomb a ház által védett, ezért a telek legértékesebb pontjára. Az épületeket a majdnem a telek teljes szélességét kitöltő, a ház hossztengelyére merőleges kétodoros

5 csűr zárja. A csűr különlegessége, hogy 60%-ban ún. lugosi cseréppel van fedve. A lugosi téglagyárban a múlt század első harmadában készült tetőcserepek minősége — a helyiek véleménye szerint — a legkorszerűbb tetőcserepekével vetekedik. A csűr DNy-i oldalához épültek az ólak (disznó-, tyúkól és nyúlketrec). Ezután nedves, füves kis terület következik, ribizli- és egresbokrokkal és egy-két gyümölcsfával, a telek végét pedig a KisKüküllőből leágaztatott csatorna-patak öleli körül. A telekre egy nagy és egy kis kapun lehet bejutni. A nagykapu „zárszerkezete" különlegesen elrendezett rudak együttese a kapu két szárnyán, amelyek csak egy bizonyos helyzetben engedik meg a kapu becsukását. A két szárnyat együtt záró keresztrúd díszített kovácsolt vas gyűrűbe illeszkedik (3. kép 1). A ma bádoggal fedett kiskapu korábban minden bizonnyal zsindelyfedésű lehetett. A kapun kívülről ráerősítve ma is látható a tűzoltó szervezet megfelelő jele, ebben az esetben vö4 „AXV-XX. szazad között a lakóház szélessége alig változott, kis eltérésekkel 4-5 m körüli. Ezzel szemben a hossz igen változatos. A szoba leggyakrabban 4-6 m. A 2. szoba (hátsó szoba, hátsó ház, kisház — amennyiben volt ilyen — már mindig kisebb az elől lévőnél! Hossza általában nem éri el a szélességét" (BARABÁS-GILYÉN 1987, 25). 5 Az odor: búzatartó rekesz a csűrben (EMSZT 1997, 969). ,,Ezenn Csűrös Kertben vágjon Derék fenyő, jo, sima, rakó Boronaból való Székelly modonn készíttet ket odru mellynek mind ket felöli szeles Deszka Csűr kapuja vagj ajtója van " (EMSZT 1997, 970). Az 1825-ben készült leírást akár a parajairól is megfogalmazhatták volna...