A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MIKLÓS Zsuzsa – VÍZI Márta: Ete – egy elpusztult középkori mezőváros a Sárközben

szögletes szájú, tál alakú kályhaszemek, legfelül pedig háromszög alakú, felül gombban végződő szemek voltak (CSALOGOVITS 1937, 327, 9. ábra 6, 10. ábra). Az 1935. évi ásatási eredmény nyomán Csa­log népi építészeti emlékeket is kutatott a Sárköz falvaiban. Vizsgálataival arra volt kíváncsi, hogy a még álló népi építészeti emlékek között talál-e az ásatásán fellelthez hasonló épületet, egyéb marad­ványt. Könczöl K. János decsi tanyáján pohár és tál alakú szemekből rakott kályhát talált. Ennek a kályhának felső részét enyhén kifelé dőlő pártázat alkotja (CSALOGOVITS 1935, 7, 6. ábra; SABJÁN 2001, 302, 9. kép), nem pedig háromszög formájú, tál alakú hátsó résszel rendelkező elem. Érdekes azonban, hogy Etén is került elő pártázatos elem már a régi ásatásokból is (CSALOGOVITS 1937, 327. 9. ábra felső sor 2). Újabb kutatásaink során a fazekasház raktárlele­tei között is volt ilyen oromcsempe (MIKLÓS-VIZI 2001,52, 31. t.). 9 A késő középkori népies cserépkályhák nagytáji vonatkozásait tanulmányozva Sabján Tibor 3 fő nagytáji típust különített el. Az etei kályha a ke­let-dunántúli csoportba tartozik, amely a nyugati és az alföldi típus jegyeit is mutatja (SABJÁN 2001, 281-330). Sabján Tibor elkészítette az 1935-ben Csa­log József által feltárt kályha (CSALOGOVITS 1937, 327, 8. ábra) rekonstrukcióját is (SABJÁN 2001, 302-303, 7. kép). Ezek szerint a Kelet-Dunántúlra szögletes alsó testű, bögreszemekből épített kályha volt jel­lemző, melynek hengeres (sokszögű) felső része tál alakú szemekből állt, az oromzaton háromszög ala­kú, nyitott tál formájú, csúcsukon gombos darabok voltak (SABJÁN 2001, 302). A 7. ház feltárása során elől zárt, metszett előlapú oromcsempéket is talál­tunk (2. kép 4), pohár alakú, szintén metszett előla­pú szemekkel együtt (MIKLÓS-VÍZI 2001, 34. t. 1, 31. t.). A leletanyag alapján tudjuk, hogy az oromsze­meken nemcsak gombok voltak, hanem igen ka­rakterisztikus ábrázolások is. Az 1935. évi ásatás­ból ismert egy töredék, amely egy csúcsos sapkás, nagy fülű, nagy szemű, nyitott szájú emberfejet mutat 10 (CSALOGOVITS 1937, 331, 15. ábra; MIKLÓS­VIZI 2001, 52, 31. t.). A település régészeti kutatása szempontjából igen fontos új adat, hogy ez a Csa­log József ásatásán előkerült kalapos emberfej a szerzők 1999. évi ásatásából származó, metszett előlapú, háromszög alakú oromcsempe 11 tetejére illeszkedik (3. kép 1) (MIKLÓS-VÍZI 2001, 52, 31. t.; MIKLÓS-VIZI 2002, 16). 12 A kalapos emberfej nem egyedi darab, a fazekasház feltárása során is került elő példánya. 13 Szintén zárt előlapú, metszett dí­szítésű, háromszög formájú elem csúcsán helyez­kedett el (2. kép 1). Minden bizonnyal oromdísz lehetett a 2001. évi ásatás során előkerült „ördög­fej" is. 14 Oromdísz volt a kalapos, puffos ujjú felsőben, bő szoknyában, karba tett kézzel ábrázolt alak is. 15 Sajátos módon önálló kis elemet képezett (2. kép 2). Sajnos igen töredékesen maradt ránk egy állat­figura, egy egérfej, amely a rajta lévő meszelés­nyomok alapján szintén kályha oromdísze volt (2. kép 3). A tárgy törésfelülete arra utal, hogy a kala­pos férfifejhez hasonlóan a kályha pártázatai al­kotó, háromszög formájú, tál alakú szem felső, záró eleme lehetett a már ismert, gombszerű vég­ződés helyett. Az igen gazdag és nagyszámú le­letanyag: tányérka formájú, négyszögletes és há­romszög alakú kályhaszemek, a nyitott szájú és 9 Gy. n.: 430. A 10. ház feltöltéséből. 10 WMMltsz.: M.3.936.36. 117. ház gépi bontása: a ház és környékének további kutatásakor a felső humuszréteget gépi erővel bontottuk el, ennek során került elő a lelet (Gy. n.: 406). 12 Nemcsak ez a kalapos férfifej illeszkedik az új ásatásokból előkerült leletekhez. Az előzetes áttekintés után kiderült, hogy számos esetben a régi és az új anyagból kályhacsempe-negatívok, -pozitívok is illeszkednek egymáshoz. Ez azonban még újabb alapos restaurálást igényel a két anyagrész összenézésével. A tárgytöredékek összetartozása igen fontos lesz a to­vábbi ásatási elemzések során, hiszen nem maradt fenn pontos adat arról, hogy Csalog József pontosan hol ásott, milyen rétegekben kutatott. A kiállításon még külön szerepelt a két darab, a lebontás után derült ki, hogy a Csalog József ásatásából származó darab hozzáülik az új feltárásból előkerült sérült oromcsempéhez. A paksi Városi Múzeum kiállításán már az összeillesztett dara­bot állítottuk ki. 13 Gy. n.: 245— 13. árok. 14 Gy. n.: 436— 71. gödörből. 15 A képen található oromcsempe felső része (Gy. n.: 352) a mezőváros keleti részén húzott 2. árok, 2. rábontásából került elő. Az alsó részből több töredékünk van: (Gy. n. : 234) a fazekasház területén, a 13. árok északi szélén került elő. A régebbi kutatásokból is került elő az alsó, szoknyás résszel azonos darab: WMM ltsz.: M.3.936.45., 66.20.6., 69.3.18. Az általunk végzett intenzív terepbejárás során 2000-ben a 263. számú négyzet bejárásakor is találtunk egy szoknyás alsó részt (Gy. n. : 494).

Next

/
Thumbnails
Contents