A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

SZATMÁRI Imre: Késő gótikus, ember alakú bronz gyertyatartó Sarkadról

szintes fülecske csonkja maradt meg. A szobrocska derekánál az öntvény jelentősen elkeskenyedik, oválisán összeszűkül, s kidomborodó, övszerű peremmel záródik. Alja zárt, sima felületű. Az emberalak mai állapotában semmilyen részlet nem utal arra, hogy ebben a formában készült-e — tehát csak a felsőtestét, két karját, nyakát és fejét mutatta —, vagy eredetileg teljes alakot mintázott. Az ismert párhuzamok alapján azonban szinte bizonyos, hogy a deréktól lefelé eső részét utólag, szándékosan vágták le. A tárgyon erre utaló törésnek, vágásnak vagy egyéb sérülésnek ugyan nincs nyoma, sőt alsó egyenes, simára alakított felülete és ennek gondos munkával lekerekített széle, valamint az emberalak feltűnően elkeskenyedő dereka, a szinte gyűrűs alsó szélének kialakítása felveti esetleg az öntés eredetiségét, egyéb szempontok azonban mégis inkább az utólagos átalakítás mellett szólnak. Az egyik ilyen szempont, hogy a hasonló emberszobrocskák között is van olyan megemlíthető ezzel kapcsolatban pl. egy ismeretlen lelőhelyű, a prágai Nemzeti Múzeumban őrzött darab —, amely derekának kialakítása pontosan olyan, mint a sarkadi, s öve, ruhájának alsó széle és két lába is megvan (SCHMUTZ 2000, 136, Abb. 22).

4 Emellett nehéz lenne azt is elképzelni, hogy a két kézbe illesztett gyertyafoglalatot nem egy — még különálló tartólábakkal is megmagasított — teljes emberalakkal megformált figura tartotta volna, hiszen a gyertyák magassága és a gyertyafoglalatok mérete, illetve súlya egyaránt aránytalanná tették volna jelenlegi formájában a gyertyatartó megjelenését. A sarkadi tárgy jellege — több hasonló társa alapján — mai küllemében is egyértelműen azt bizonyítja tehát, hogy ez ugyanolyan teljes alakú asztali gyertyatartó része volt, mint amilyen a többi. A fejtetőbe utólag bemélyített lyuk vélhetően ugyancsak összefüggésbe hozható a tárgy átalakításával. Az ember alakúra formázott gyertyatartóról ugyanis elképzelhető, hogy használat közben megsérült, letörtek a gyertyafoglalatot tartó kezek (esetleg a lábak is), így eredeti funkciójában használhatatlanná vált. Mégsem dobták azonban ki, hanem derékban elvágva tovább használták úgy, hogy a megtartott részt új állványba foglalták, s a szobrocska fejébe lyukat fúrva esetleg egy gyertyafoglalat számára is új helyet alakítottak ki. Nehéz lenne mással magyarázni a fej tetejébe mélyedő lyukat, amelynek belső falán és homorú alján jól látszanak annak a szerszámnak a nyomai, amellyel utólag az anyagot kivájták. A fenti megállapításokat a restaurálási megfigyelések és a tárgyon elvégzett anyagvizsgálatok is alátámasztják, illetve kiegészítik. Ilyen restaurálás közben tett kiegészítő megfigyelés például, hogy az emberalakot mintázó öntvény kissé aszimmetrikus: a bal kar a jobbal összehasonlítva rövidebb, vastagabb, a csukló helyén lévő függőleges borda vékonyabb és rövidebb, s a kézfej is magasabban van. Az arc bal oldala a szakállal szintén teltebb, itt a szemöldök ugyancsak meredekebb, s kevésbé domború. Az öntvény felületét utólag reszeléssel finomították, véséssel alakították. Egy keskenyebb és egy szélesebb élű vésőt használtak. Az előbbivel mintázták például a szakáll és a haj, az utóbbival pedig a bajusz és a szem vonalait. A tárgy felületén, több helyen megfigyelhetők olyan hibák, apró lyukak, amelyek az öntéskor légbuborékok miatt keletkeztek: az arcon, a mellen, a hajban, a háton. Előkerülésekor a tárgy teljes felületét kékesszürke árnyalatú, matt sötétzöld színű, sima, homogén korrózióréteg borította — kivéve a fejet roncsoló mélyedés belső oldalát, ahol a szürkészöld foltok között vörös színű rézoxid is előfordult. A tárgyon látható valamennyi törés a foldbekerülés előtti időre határozható meg. A felületen két helyen is azonosítható utólagos megmunkálás nyoma. Ez utóbbinak szembetűnő eredménye és jele a fejen lévő mélyedés szélén, illetve oldalán, továbbá az emberalak derekán látható korrodáltság közel azonos mértéke. Az utólagos megmunkálás, átalakítás magyarázata nyilvánvalóan a jelentős sérüléseket szenvedett tárgy további használatának szándékában rejlik. A lábak és kezek törését így valószínűleg a fejen a bronz kiforgácsolása útján kialakított lyukkal s az emberalak derekának lekerekítésével próbálták ellensúlyozni. Mivel a lábak nélkül — jelenlegi formájában atárgy önmagában eldőlne, feltételezhető, hogy azt az átalakítás után külön tartóelembe helyezték. A tartóelem anyagát, formáját nem ismerjük, de abból, hogy a gyertyatartó megmaradt részén a korrózióréteg fölső széle a képzeletbeli bordák alsó szélének vonalában húzódik, eltérő ötvözetből készített fém tartóeszközre következtethetünk. Né4 A másik, szintén Prágában őrzött, ismeretlen lelőhelyről származó gyertyatartó közölt fényképéről nehéz megállapítani a töredékes szobrocska derekának pontos részleteit (SCHMOTZ 2000,137, Abb. 23).